AZ OSZMÁN BIRODALOM

Az oszmán-törökök állama a XIII. században kezdett felemelkedni. 1453-ban bevették Konstantinápolyt. Az Oszmán Birodalom a XV. század végére nagyhatalommá vált.

II. Szelim (1512-20) meghódította Szíriát, Egyiptomot és Arábiát - ezzel megszerezte az arab világ gazdasági és vallási központjait; a török szultán lesz a kalifa is, Mohamed utódja, minden muszlimok vezetője. Hódításaival megduplázta a birodalom területét, amely így már három kontinensre terjedt ki.

II. (Nagy) Szulejmán (1520-66) uralma idején érte el az Oszmán Birodalom legnagyobb kiterjedését. Hódításai:

• Magyarország déli és középső része (1526 mohácsi csata, 1541 Buda elfoglalása, 1566-ban Szigetvár ostroma során halt meg); Erdélyt vazallusává tette,
• földközi-tengeri szigetek (Rodosz, Ciprus),
• az észak-afrikai arab államok (Barbarossa algír emír behódolásával hatalmas kalózflottára tett szert: a berber kalózok ezután évszázadokig fosztogatták a Földközi-tenger vidékét)
• keleten Perzsiától vett el területeket.

Szulejmán halála után a birodalom válságba kerül, amely a XVII. század első felében is tartott. Ennek okai:

• a legfontosabb: leálltak a nagyobb hódítások, ezért nem lehetett újabb területeket szétosztani adománybirtoknak,
• a világgazdaság átalakulása: a levantei térség helyett az atlanti partvidék lesz a központ, az Amerikából beáramló nemesfémek miatt egész Európában infláció volt, ez érintette a birodalmat is (csökkennek a bevételek),
• lázadások: a janicsárok a zsold kifizetetlensége, a parasztok az adóterhek miatt elégedetlenkedtek,
• a szultánok egyre kevésbé törődtek a politikával, inkább a háremben múlatták az időt.

A válság jeleként a törökök több vereséget is elszenvedtek:

• 1571-ben a lepantói tengeri csatában a velencei, spanyol és pápai flotta Don Juan de Austria vezetésével megsemmisítette a török flottát,
• a tizenötéves háború (1591-1606) döntetlenül végződött, az 1606-os zsitvatoroki békében a szultán elismerte a Habsburg császárt egyenrangúnak.

A XVII. század közepén két tehetséges nagyvezír, Köprülü Mehmed és fia, Ahmed átmenetileg megerősítette a birodalmat. A század végén azonban újra jelentkezett a válság. A törökök vereséget szenvedtek a Habsburgokkal vívott háborúban (1683-1699), és az 1699-es karlócai békével elveszítették Magyarországot.

DÉL- ÉS KELET-ÁZSIA

A XVI. században Kínát, Japánt és Indiát elérték a portugál felfedezők, de Kína és Japán elzárkózott az európaiak elől (pl. Japánban csak egy kikötőben kereskedhettek). Fejlettség tekintetében egyre inkább elmaradtak Európa mögött.

Kína

A XV. század első felében, a Ming-dinasztia alatt Kína Cseng Ho admirális vezetésével hatalmas flottákat küldött ki az Indiai-óceánra. A "kincses flotta" több száz hajóból állt, amelyek egyenként is sokkal nagyobbak voltak a korabeli európai karavelláknál. Kapcsolatot létesítettek Délkelet-Ázsiával, Indiával, Arábiával, sőt Kelet-Afrikába is eljutottak. A felfedezéseket azonban később a császár leállította, így nem Kína kezdte meg a nagy földrajzi felfedezéseket.

1644-ben a nomád mandzsuk megdöntötték a Mingeket és Csing-dinasztia néven trónra léptek (1644-1911). A Csingek Kínája a XVII-XVIII. században a Föld egyik legnagyobb és legfejlettebb állama volt.

Japán

Japánban a középkorban az európaihoz hasonló feudalizmus alakult ki. Létezett egy széles nemesi réteg, a szamurájok, akik külön életfilozófiát alakítottak ki: a busidó ("a harcos útja") lényege az egyszerűség, a bátorság és az önfeláldozás volt. Létezett polgárság és parasztság is, utóbbiak rizzsel adóztak földesuraiknak, a szamurájoknak.

Az ország élén a császár állt (udvara Kiotóban), neki azonban nem volt tényleges hatalma, helyette a sógun (hadúr) uralkodott. (A japán császári ház a leghosszabb ideje fennálló intézmény a világon: kb. Kr. e. 500-tól a mai napig megszakítás nélkül fennáll.) A XVI. században véres belháborúk dúltak, amelyek végül a Tokugava-sógunok hatalomra kerülésével szűntek meg. A Tokugavák 1600 és 1867 között irányították Japánt, székhelyük Edóban (a mai Tokióban) volt. 

A XVII. században Japán Kínához hasonlóan elzárkózott az európaiak elől, csak egy kikötőben kereskedhettek. (1637-es sóguni rendelet: "Ameddig a nap melegíti a földet, egy keresztény se legyen oly vakmerő, hogy Japánba jöjjön, különben a fejével lakol érte.")

India

India északi és középső részén a Mogul Birodalom terül el, amely a XVI-XVII. században élte fénykorát. Központosított, iszlám vallású birodalom volt, amely azonban általában türelmesen viselkedett a hindu lakossággal. Legnagyobb uralkodója Akbar sah volt. A kor legszebb emléke a Tadzs Mahal, melyet az egyik Mogul uralkodó építtetett síremlékül halott feleségének.

1498-ban a portugál Vasco da Gama ért először Indiába. Élénk kereskedelem alakult ki Európával (angolok, hollandok, franciák): textíliát, fűszereket, teát, ópiumot vittek ki, cserébe nemesfémet, lovakat, bort és rabszolgákat hoztak be Indiába.

FORRÁSOK
1. Hans Dernschwam útinaplója
2. Szinán nagyvezír beadványa

VIDEÓK