A SZOVJETUNIÓ MEGALAKULÁSA

Az 1917. novemberében hatalomra került bolsevikok végül megnyerték az 1918 és 1922 között dúló polgárháborút és legyőzték a fehéreket. A polgárháború alatt bevezetett hadikommunizmus azonban tönkretette a szovjet gazdaságot (éhínségek), emiatt már 1921-ben bolsevikellenes felkelések törtek ki (pl. kronstadti matrózlázadás). Ezért a bolsevikok 1921-től bevezették a NEP-et ("új gazdaságpolitika"):

• megszüntették a kötelező beszolgáltatást és részben visszaállították a magántulajdont és a piacot (a parasztok eladhatták a felesleges gabonájukat)
• ennek eredményeként a gazdaság és az életszínvonal fejlődésnek indult
• (ez persze visszalépés volt a kapitalizmus felé, ám Leninék ezt is megmagyarázták az elvtársaknak)

1922-ben a polgárháború véget ért, decemberben kikiáltották a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét, röviden a Szovjetuniót. Azért nevezték így, mert a Szovjetunió elvben több, önálló szocialista köztársaság szövetsége volt (pl. Orosz, Ukrán, Örmény, Grúz Szoc. Közt.), amelyek akár ki is léphettek volna a szövetségből. A valóságban kezdettől fogva orosz dominancia érvényesült, és az oroszok nem engedték kilépni a kisebb köztársaságokat.

Hatalmi harc Lenin után

Lenin 1924-ben meghalt. Hatalmi harc kezdődött a bolsevik párton belül a két vezető személyiség között:

• Trockij: zsidó származású értelmiségi, a Vörös Hadsereg megszervezője, a polgárháború legfőbb irányítója. Elgondolása szerint közeleg a világforradalom, a kommunizmus világméretű elterjedése.
• Sztálin (Joszip Visszarionovics): grúz származású, a bolsevik párt főtitkáraként építette ki befolyását. Az ő elve a "kommunizmus egy országban", azaz nem szabad várni a világforradalomra, a Szovjetunióban kell kiépíteni a kommunizmust.

Végül Sztálin száműzette vetélytársát (1940-ben Mexikóban meg is gyilkoltatta). Így a 20-as évek végétől 1953-as haláláig ő lett a Szovjetunió teljhatalmú ura. Sztálin uralma idején épült ki a totális diktatúra.

A SZTÁLINI TOTÁLIS DIKTATÚRA JELLEMZŐI

A SZU pártállam volt. Bármilyen jellegű állami szerepet (pl. oktatásban, közigazgatásban) csak az szerezhetett, aki a SZKP (Szovjet Kommunista Párt) tagja volt.

A szabadságjogok megszűntek, a kultúrának a hivatalos irányvonalat kellett követnie. Hivatalos ideológia volt az osztályharc és a kommunizmus küszöbönálló világméretű győzelme.

A terror

A rendszer ellenségeit üldözték. A politikai ellenfelek felderítését és elfogását a hírhedt politikai rendőrség, az NKVD végezte. Mindenhol voltak besúgók, akik jelentették, ha bárki bírálta a rendszert vagy megszegte a szabályokat. Mivel Sztálin mindenhol ellenséget gyanított, a "tisztogatás" kiterjedt a hadseregre, a pártvezetőkre, sőt Sztálin közvetlen környezetére is. 1936-38 között, a "nagy terror" időszakában közel egymillió embert végeztek ki.

A gyanúsítottakat gyakran megkínozták, hogy "beismerő vallomást" csikarjanak ki belőlük olyan bűnökért, amiket el sem követtek. A gyanúsítottakat koncepciós perekben, koholt vádak alapján ítélték el, az ítélet általában halál vagy kényszermunka volt.

A SZU-t behálózták a kényszermunkatáborok (GULAG), főleg Szibériában voltak. Itt tulajdonképpen rabszolgaként dolgoztatták a foglyokat (út-, vasútépítés, bányászat), akik nagy része nem is élte túl a nyomorúságos körülményeket.

Személyi kultusz és propaganda

Sztálin körül személyi kultusz alakult ki. Tévedhetetlennek tekintették, nem lehetett kritizálni; képmásai elborították a lakásokat, hivatalokat; megjelenésekor, sőt neve kimondásakor tapsolni és éljenezni kellett. (A személyi kultusz már Leninnél is megjelent: az ő tetemét bebalzsamozták és mauzóleumban kiállították a moszkvai Vörös Téren, a Kreml mellett, ahol ma is látható.)

Eközben a diktatúra propagandája megtévesztette az embereket, eltitkolta a borzalmakat és elhitette velük, hogy valójában jól élnek és boldogok. Ezt sugallták az újságok, a plakátok, a filmek stb. A politikai ellenfeleket nem csak megsemmisítették, hanem mintegy az emlékezetből is ki akarták törölni őket (történelemhamisítás).

GAZDASÁGPOLITIKA ÉS TÁRSADALOM 

A sztálini gazdaságpolitika

Sztálin célja a nehézipar erőltetett ütemű fejlesztése volt. Ennek okai:

• félelem a külső támadástól (emiatt a hadiipar fejlesztése)
• a társadalomban a munkásosztály arányának növelése (őket megbízhatóbbnak tartották a parasztokkal szemben)

Mivel a Szovjetunió nagyrészt elzárkózott a világpiactól (mindössze gabonát exportált és technológiát, alkatrészeket importált), az ipari fejlesztéshez szükséges munkaerőt és tőkét a mezőgazdaságtól kellett elvonni. Emiatt a sztálini gazdaságpolitika két eleme a kollektivizálás és a tervgazdálkodás volt.

Kollektivizálás:

• államosították a paraszti földeket (egészen eddig megmaradt a paraszti magántulajdon)
• a parasztoktól elvett földeken állami gazdaságokat (= termelőszövetkezet, oroszul kolhoz) hoztak létre
• azok a módosabb parasztok, akik tiltakoztak földjeik elvétele ellen, ellenségnek számítottak (kulákok). A kulákok ellen szabályos irtóhadjáratot folytattak, kínozták, üldözték őket.

A kollektivizálás eredménye: a mezőgazdasági termelés csökkent, éhínségek törtek ki. A legsúlyosabb éhínség Ukrajnában történt 1932-33 között, ennek 5-10 millió áldozata volt (többségében ukránok, ez tehát egyfajta etnikai tisztogatás is volt) - eközben a SZU gabonát exportált! A parasztok tömegesen költöztek be a városokba és váltak ipari munkássá (ez is volt a cél).

Tervgazdálkodás:

• az iparban csak állami vállalatok működhettek, központi terveknek megfelelően. Ezek a tervek néhány évre előre megszabták, mekkora növekedést kell elérni egy adott ágazatban (1., majd 2. ötéves terv).
• a központi tervet lebontották gyárakra, a gyárak lebontották munkásokra - így minden munkásnak meg volt szabva a napi "norma", amit teljesíteni kellett; munkaversenyeket hirdettek
• aki nem teljesítette a tervet, az "szabotőrnek", aki teljesítette vagy túlteljesítette, "élmunkásnak" (sztahanovista) számított
• a tervszámok azonban gyakran teljesíthetetlenül magasak voltak

Kétségtelen, hogy a sztálini gazdaságpolitika a szovjet ipar látványos fellendüléséhez vezetett: gyárak, nehézipari központok jöttek létre (noha az áruk minősége gyakran pocsék volt). Ám mindez milliók nyomora, szenvedése és halála árán valósult meg.

A szovjet társadalom

A kommunizmus brutális módon bár, de tényleg csökkentette a társadalmi különbségeket. A fizetésekben csekély különbség volt, luxuscikkekkel hivalkodni senkinek sem volt lehetősége, hiszen ilyeneket nem lehetett kapni. A nők teljes egyenjogúságot szereztek.

Mégis volt egy kiváltságos réteg: az SZKP vezetői (megyei, városi párttitkárok stb.): ők állami kocsit, lakást, üdülési lehetőséget stb. kaptak. Mindezt azonban bármelyik pillanatban elvehették tőlük, így ők is teljes kiszolgáltatottságban éltek.

A kommunista hatalom nem tűrte az alsóbb szintű társadalmi szerveződéseket. Csak az államilag előírt szakszervezetek, ifjúsági szervezetek működhettek, ezekben kötelező volt a tagság. Az ideológia a családi viszonyokat is áthatotta.

FORRÁSOK
1. A NEP bevezetése
2. Sztálin jellemzése
3. A sztálini gazdaságpolitika
4. A terror
5. A személyi kultusz

VIDEÓK
https://zanza.tv/tortenelem/jelenkor-europa-es-vilag-ket-vilaghaboru-kozott/diktatorok-iii

KÉPEK