KÜLPOLITIKA

A magyar külpolitika alapja a trianoni béke revíziójának (felülvizsgálatának) követelése volt. A revízió egyik változata a teljes („Szent István-i”) Magyarországot követelte vissza, a másik az etnikai revízió jegyében csak az elcsatolt magyarlakta területeket.

A revízió hangoztatása a '20-as években nem volt célszerű, pl. a kisantant miatt, amely körbevette Magyarországot és árgus szemekkel figyelte, megszegjük-e a békét; de a nemzetközi légkör sem kedvezett az ellenségeskedésnek. Magyarország ekkor teljes nemzetközi elszigeteltségben volt (négy szomszédunk közül három ellenséges), amelyen először a Népszövetségbe való felvételünk (1922) enyhített.

A Bethlen-kormány óvatosan tapogatózott olyan országok felé, akik támogathatják céljainkat. Mussolini készségesen támogatta a magyar ügyet, ennek köszönhetően 1927-ben magyar-olasz barátsági szerződés köttetett. Hasonló barátsági szerződések születtek még Lengyelországgal és Ausztriával is.

1927-től hangosabb lett a revízió követelése, megalakult a Magyar Revíziós Liga nevű szervezet.

KULTÚRA

A korszak két kultuszminisztere Klebelsberg Kúnó (1922-31) és Hóman Bálint (1932-42) volt. A kultúra ügye a Horthy-korszakban kiemelt fontosságot élvezett: Klebelsberg szerint a kultúra állíthatja helyre Magyarország önbecsülését és nemzetközi tekintélyét, illetve bizonyíthatja a magyarság "kultúrfölényét" a környező népekkel szemben. Emiatt a kormányok óriási összegeket (a költségvetés 10%-át!) fordították a kultúra fejlesztésére.

Az oktatás fejlesztése:

• népiskolák alapítása (a korszak végére az analfabetizmus 15%-ról 6%-ra csökkent), duplájára nőtt az érettségizettek aránya
• a felsőoktatásban az elcsatolt területek egyetemeit Magyarországra költöztették (pl. a pozsonyi egyetemet Pécsre, a kolozsvárit Szegedre)

A tudomány támogatása:

• kutatóintézetek: pl. Tihanyi Biológiai Intézet
• a korszak jelentős magyar tudósa volt Szent-Györgyi Albert (C-vitamin, 1937 orvosi Nobel-díj; Szegeden tanított)

Külföldi magyar intézetek alapítása:

• magyar kultúra terjesztése, külföldi ösztöndíjasok segítése (pl. Collegium Hungaricum Berlinben és Bécsben)

A két világháború közötti Magyarország a művészetek szempontjából aranykort jelentett.

• a magyar filmgyártás kezdete (Kabos Gyula - zsidó származása miatt '39-ben emigrált az USÁ-ba; híresebb filmjei: '31-ben Hyppolit, a lakáj, az 1. magyar hangosfilm; Meseautó; Karády Katalin, Jávor Pál)
• írók-költők (a Nyugat Babits M. '41-es haláláig működik; Illyés Gy., Radnóti M., József A. - 1937-ben lett öngyilkos)
• zeneszerzők (Bartók B., Kodály Z.)

Ugyanakkor a politika a művészeteket sem hagyta érintetlenül. Az irodalmi életben kiélesedett a "népi" és az "urbánus" írók közötti vita. Az előbbiek a népi kultúrát, a paraszti társadalom problémáit (földkérdés) hangsúlyozták, az utóbbiak a városias, nyugatias szellemiségű, részben zsidó értelmiség nevében kérték számon a demokráciát - noha a fennálló rendszer bírálatában, a demokratizálódás, a szabadságjogok kiterjesztésének igényében azonos véleményen voltak.

FORRÁSOK
1. Az olasz-magyar barátsági szerződés
2. Bethlen a revízióról
3. Klebelsberg kultúrpolitikája
4. A neonacionalizmus

VIDEÓK
https://zanza.tv/tortenelem/magyarorszag-ket-vilaghaboru-kozott/bethleni-konszolidacio

KÉPEK