1. Hans Dernschwam: Törökországi útinaplójából (XVI. század eleje)

A janicsárok száma, akiket a császár állandóan az udvarában tart, tíz- vagy tizenkétezer. Ezek a legjobb emberei, akiket minden fegyver forgatására kioktatnak, és begyakorolnak: puskára, íjra, szablyára, dárdára, stb. Fehér süveget viselnek, […] olyasformán, mintha valaki egy köpönyegnek a levágott ujját tenné a fejére és hátul lelógatná […] Állandóan a császár körül tartózkodnak, egymást váltják, az udvarnál és a városban nem hordanak fegyvert, hanem egy ölnyi hosszú botot. Amikor mint felvigyázásra rendelt poroszlók járnak a városban, ezt a botot tartják a kezükben. A többi bot nélkül jár, mindenféle önkényeskedéseket művelnek, mert senkinek sincsenek alárendelve, egyedül csak a császárnak, és nem büntetheti meg őket semmiféle felsőbbség, sem kádi, sem pasa. A császár úgy rendelte, hogy ezeket nem vonhatja felelősségre semmiféle elöljáró, csak janicsáragának nevezett tisztjeik. Keresztény országokban, keresztény szülőktől született, rablással szerzett katonaság ez. Nincs senki az egész népben, aki szabadabb volna a janicsároknál. Senki nem szegülhet velük szembe, sem szóval, sem tettel. Zsoldjuk eleinte alacsony, de azután egészen heti nyolc akcséra növekszik, a császár háromhavonként fizeti őket. Mindegyiknek ruhát adat és nadrágot közönséges posztóból, hozzá két inget és gatyát is. Fegyverekkel is ellátja őket már szolgálatuk elején.

a) Jellemezd a janicsárok helyzetét!
b) Miért rejtett veszélyeket a janicsárság a szultáni hatalomra nézve?

2. Szinán nagyvezír beadványa a szultánhoz (1590)

Néhány embernél hamisított tugrás [= a szultán díszes kézjegye] parancsot találtunk, amelyekben a szultáni rendeletekkel ellentétesen szolgálati birtokokat, jövedelememeléseket […] adományoznak. Mikor megkérdeztük a dolgot a szultáni tanács írnokainak vezetőjétől, ő megvizsgálta őket és alaposan elcsodálkozott: „Mi nem bocsátottunk ki ilyen rendeleteket. De a tugra hiteles, a hitelesítési záradék pedig valódi rajtuk. Hogyan lehetséges ez?”– kérdezte. Mi erősen intettük, mondván: „Ennek kell, hogy legyen valamilyen magyarázata. Gondosan utána kell járni!” Nagyságos padisah, találtunk egy írnokot, aki ebben az ügyben hírekkel szolgált, ezért némi kedvezést ígérve neki kikérdeztük. A következőket vallotta: „Már több, mint 15 éve folyik ez a dolog.” Mikor kikérdeztük, hogy milyen módszerrel csinálják, a következőket hozta tudomásunkra: „Először is, a tinta nem olyan, mint amilyet a tanácsban használnak. Másfajta tinta. Azután a papírt vegyszerrel kezelik. A törvények szerint szultáni rendeleteket írnak rá, átküldik a kancellárhoz, aki – lévén a rendelet összhangban a törvénnyel – gyanútlanul rárajzolja a szultáni tugrát. Ezután átveszik az iratot a kiadással foglalkozó hivatalnokok, s ott díszeleg rajta a tugra. Ezután a szöveget vizes szivaccsal letörlik; ha maradnak rajta nyomok, átdörzsölik néhányszor rakiszappannal, s miután az írás teljesen eltűnt, tetszésük szerint írnak rá bármiféle javadalomra, szolgálatit birtokra, jövedelememelésre vagy valakinek az oktalan halálára vonatkozó utasítást.

a) Milyen jelenségről tudósít bennünket a nagyvezír?
b) Miért válhatott általánossá ez a jelenség az Oszmán Birodalomban? Mennyiben járulhatott hozzá a hanyatlásához?