A NAGY GAZDASÁGI VÁLSÁG

A '20-as évek második felében a gazdasági konszolidáció hatására fellendült a világgazdaság. A gond az volt, hogy megbillent a kereslet és a kínálat egyensúlya, azaz túltermelés volt (főleg nyersanyagokból és élelmiszerből), ill. a részvények árait mesterségesen magasan tartották (spekuláció).

A túltermelés fő oka a világpiac beszűkülése volt, ennek több összetevője van:

• az európai országok gazdasági nehézségekkel küzdöttek és csökkent az életszínvonal (ezáltal a fizetőképes kereslet is), ráadásul védővámokkal zárták el a piacaikat egymástól,
• a gyarmati országok fejlődése következtében kevesebb árucikket importáltak,
• a Szovjetunió hatalmas piaca szintén elzárkózott a kapitalista világpiactól,

1929. október 24-én, a "fekete csütörtökön" a New York-i tőzsde összeomlott (a részvények árai hirtelen lezuhantak), ezzel kezdetét vette a világválság. Innentől egy ördögi kör alakult ki:

• a részvények elértéktelenedése miatt sok vállalat csődbe ment,
• emiatt elbocsátották a munkavállalókat, ami növekvő munkanélküliséghez vezetett,
• a munka nélkül maradt emberek vásárlóereje csökkent, ami tovább csökkentette a keresletet,
• emiatt újabb vállalatok mentek tönkre stb.

Közben a bankok is tönkrementek, hiszen az ügyfeleik egyszerre akarták kivenni a betéteiket, a kihelyezett kölcsöneiket pedig az adósaik nem tudták visszafizetni. A bankok csődje miatt leállt a hitelezés, ami tovább rontotta a vállalatok helyzetét (pénzügyi válság).

Mivel az USA volt a világgazdaság központja, a válság hamar átterjedt a világ többi részére (pl. megszűntek az Európába irányuló kölcsönök). A válság látványos jele volt, hogy az eladhatatlan készleteket (pl. gabona) megsemmisítették - miközben a világ másik fele jól tudta volna használni.

1932: a lausanne-i jóvátételi konferencián Nyugat-Európa lezártnak tekintette a német jóvátételt, de az amerikai kölcsönök visszafizetését is.

A válság társadalmi és politikai következményei

• tömeges elszegényedés (Európában 15 M munkanélküli), ez főleg a parasztságot, a munkásosztályt, a polgárság alsó részét érintette
• szélsőséges pártok megerősödése (kommunisták, szélsőjobb), mert a létbizonytalanságban élő emberek elégedetlenek a fennálló demokratikus rendszerrel

A válság megoldására nem született egységes válasz, minden ország saját maga próbálkozott megoldásokkal. Az akkoriban uralkodó liberális gazdaságpolitika szerint nem helyes, ha az állam beleszól a gazdaságba, a piac majd megoldja a válságokat. Emiatt a kormányoknak kevés eszköze volt - általában takarékoskodásba kezdtek, csökkentették a kiadásokat (pl. az állami alkalmazottak bérét), ám ezáltal tovább csökkent a kereslet, a válság tehát csak súlyosbodott.

Olaszországot és a Szovjetuniót kevésbé érintette a válság, így növekedett a totalitárius diktatúrák vonzereje.

A továbbiakban az amerikai megoldást vizsgáljuk meg.

A NEW DEAL

1933-tól Franklin Delano Roosevelt lett az USA elnöke, ő dolgozta ki a New Deal ("új irányvonal", "új alku") nevű programot, mely az egész amerikai társadalmat és gazdaságot átalakította. Ez egy több éven át tartó, több programot magában foglaló válságkezelés volt.

Fontosabb intézkedései:

• a dollárt elszakította az aranyalapról, így fedezetlenül bocsátott ki pénzt - bár ez növelte az inflációt, egyben a rendelkezésre álló pénz növelésével bővítette a kormány lehetőségeit
• bankzárlat: pénzkivétel korlátozása, csak a stabil bankok működhetnek
• farmereknek állami támogatás, ha csökkentik a termelést
• közmunkák a munkanélkülieknek, különösen a fiataloknak
• állami megrendelések az iparnak - az egész lényege, hogy a munkaerőt elvonja a termelésből, és olyan dolgok felé fordítsa, ami nem okoz túltermelést, pl. infrastruktúra-fejlesztés (autópályák, kikötők építése)
• az USÁ-ban első ízben rögzítették a munkások jogait: társadalombiztosítás (munkanélküli segély, nyugdíj) bevezetése, munkaidő és munkabér szabályozása

Roosevelt hangsúlyt helyezett arra, hogy az embereket meggyőzze az intézkedések helyességéről ("kandalló melletti beszélgetések", melyeket a rádió sugárzott az amerikai otthonokba). A demokrácia szabályait mindvégig betartotta: volt olyan rendelete, amelyet a Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek talált, ezt megváltoztatta.

A New Deal jelentősége

A New Deal néhány év alatt megfékezte a gazdasági válságot, ráadásul anélkül, hogy az állam megerősödése miatt a demokrácia veszélybe került volna. (Rooseveltet ezért újra és újra megválasztották, összesen négyszer - a leghosszabb ideig hatalmon lévő elnök volt, 1933 és 1945 között). A válság azonban csak a '40-es években, a háború miatti haditermelés miatt szűnt meg végleg.

A New Deal már egy új gazdaságpolitikai felfogást tükröz: az államnak be kell avatkoznia a gazdaságba, hogy fenntartsa a gazdaság egyensúlyát, és megrendelésekkel, közmunkákkal mesterségesen kell keresletet generálnia, akár azon az áron is, hogy túlköltekezik. Ezt pár évvel később John Keynes brit közgazdász fogalmazta meg először.

(Megjegyzendő, hogy a gazdasági válságok az elmúlt 200 évben időről időre visszatérnek (1873, 1929, 1973, 2008). A kapitalizmus e hosszútávú ciklusait először leíró orosz tudósról Kondratyjev-ciklusoknak hívjuk ezt a jelenséget.)

FORRÁSOK

VIDEÓK
https://zanza.tv/tortenelem/jelenkor-europa-es-vilag-ket-vilaghaboru-kozott/vilaggazdasagi-valsag

KÉPEK

1. A gazdasági válság folyamata

2. Az USA gazdasági mutatói 1929-45