A KIRÁLYI MAGYARORSZÁG

Kiterjedése: Dunántúl és a Felvidék (a "Felvidék" szó XIX. századi eredetű, előtte a Felső-Magyarország kifejezést használták).

A magyar király a Habsburg-dinasztiából került ki, ezért Magyarország perszonálunióba került a Habsburgok többi tartományával (pl. Ausztria, Csehország), és a magyar király a német-római császári címet is viselte. Uralkodók: I. Ferdinánd (1526-64), I. Miksa (1564-72), II. Rudolf (1572-1612). Az uralkodó udvara Bécsben volt, akárcsak a központi hivatalok.

Buda elfoglalása után az ország fővárosa Pozsonyba került, itt tartották a koronázásokat és országgyűléseket. Magyarországon tehát fennmaradt a rendiség, noha a Habsburgok állandóan törekedtek az abszolutizmus kiépítésére.

Magyarország szerepe a Habsburg birodalom védelme volt. Mivel állandóan ki volt szolgáltatva a török támadásoknak, ezért a Habsburgok kiemelten fontos kérdésként kezelték a hadügyet:

• új, modern végvárrendszert építettek ki (a középkori várak falait megerősítették és ún. olaszbástyákat emeltek, ahonnan ágyúkkal be lehetett lőni a vár környékét),
• a nagyobb várak lettek a főkapitányságok központjai,
• Bécsben működött az Udvari Haditanács, ez irányította a birodalom (így Magyarország) védelmét.

A XVI. században a Habsburg uralkodó és a magyar rendek együttműködtek, mert a magyar rendek belátták, hogy a Habsburgok nélkül nem lenne elég erejük a török elleni védekezésre.

A TÖRÖK HÓDOLTSÁG

Kiterjedése: az ország középső és déli része (Buda környéke, Dél-Dunántúl, Duna-Tisza köze, Tiszántúl déli része). Ezt a részt bekebelezte az Oszmán Birodalom, és kiépítette a török közigazgatást:

• a hódoltságot tartományokra (vilajet) osztották. A legfontosabb vilajet a budai, ennek vezetője a budai pasa, aki az egész török hódoltság vezetője, a szultán megbízottja. (Később még Temesvár, Eger, Kanizsa, Várad és Érsekújvár lett vilajet központja.) 
• a vilajeteken belül kisebb egységeket, szandzsákokat alakítanak ki.
• török tisztségviselők: defterdár (adószedő), kádi (bíró, aki Koránon alapuló iszlám jog szerint ítélkezik)

Az összes föld a szultán tulajdonát képezte, aki a gazdagabb területeket megtartotta magának (hász-birtok, pl. az alföldi mezővárosok), a többit kiosztotta szolgálati birtokként a szpáhiknak. A törökök fenntartották a régi adórendszert, így a parasztok továbbra is terményben és pénzben adóztak (Utóbbit haradzsnak nevezték - harácsolni - és 50 akcse volt egy évben, ez 1 aranyforintnak felelt meg, tehát pontosan ugyanannyi volt, mint Mátyás idejében.) A török-magyar határvidéken élő parasztoktól azonban a magyar földesurak is beszedték az adót, így duplán adóztak (kettős adóztatás).

A törökök a Hódoltságot nem tudták úgy betagolni a birodalmukba, mint a Balkánt, főleg mert ez mindig is határvidék maradt. Jelentősebb török és balkáni népesség csak a városokban és a végvárakban élt (a török végvárakban kb. 20-30 ezer katona állomásozott. A törökök az iszlám vallást sem próbálták terjeszteni.

Mindezek miatt a 150 éves török hódoltság ellenére a török kultúra nagyon kevéssé hatott a magyarra: viselet (kaftán), étkezés (paprika, kávé), néhány jövevényszó (pl. bogrács, kávé, dívány), épületek (pl. egri minaret, pécsi dzsámi, budai fürdők).

AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉG

Kiterjedése: Erdély és a Tiszántúl keleti része (Partium); két legfontosabb városa Kolozsvár és Gyulafehérvár.

Az Erdélyi Fejedelemség az Oszmán Birodalom vazallusa volt: belügyeiben önálló, de adót kellett fizetnie és katonai segítséget kellett adnia a török hadjáratokhoz, akár a királyi Magyarország ellen is.

Erdély négy népcsoportnak adott otthont (ebből ma csak hármat tekintünk külön nemzetiségi csoportnak, hiszen a magyarok és a székelyek egyaránt a magyar nemzet tagjai - ám ekkoriban még nem létezett a mai "nemzet" fogalma): magyarok, székelyek, szászok (németek) és románok. Ezekről a népcsoportokról egy korábbi leckében már volt szó.

Magyarországhoz hasonlóan Erdélyben is rendi monarchia működött:

• uralkodója a fejedelem (1570-től; a középkorban vajdaként a király alattvalója volt), akit a rendek választottak és a szultán erősített meg.
• Erdélyben három rend létezett: 1. magyar nemesség, 2. szász polgárság, 3. székely előkelők - ebből a három rendből állt erdélyi országgyűlés (a románokat tehát nem ismerték el külön rendként)
• a fejedelem hatalma erős volt: az országgyűlésnek nem volt különösebb hatalma (ennek egyik oka, hogy Erdély területének jelentős része a fejedelem családi birtoka)

A korszak legfontosabb fejedelme Báthori István (1571-1586), aki 1576-tól Lengyelország királya is volt. Így elég nagy hatalommal bírt ahhoz, hogy Magyarország egyesítéséről gondolkozzon, de a megvalósításra már nem volt ideje. Mégis, a korszakban egyedül Erdély volt elég önálló ahhoz, hogy fenntartsa az egységes Magyarországba vetett hitet.

FORRÁSOK
1. Az Udvari Haditanács előterjesztése
2. A budai szandzsák törvénykönyve
3. A hatvani kádi határozata

VIDEÓK
https://zanza.tv/tortenelem/ujkor-magyarorszag-kora-ujkorban/magyar-kiralysag-es-hodoltsag-berendezkedese
https://zanza.tv/tortenelem/ujkor-magyarorszag-kora-ujkorban/az-erdelyi-fejedelemseg

KÉPEK

1. A Habsburg Birodalom államszervezete

2. Olaszbástyák

3. Tata vára

4. Az Erdélyi Fejedelemség államszervezete