MAGYARORSZÁG LÉLEKSZÁMA ÉS ETNIKAI ÖSSZETÉTELE

A középkorban nem voltak népszámlálások, ezért Magyarország népességére és etnikai (nemzetiségi) arányaira vonatkozóan csak becsléseink lehetnek. Eszerint az ország népessége a tatárjárásig kb. 2 millió főre emelkedett. A tatárjárás okozta átmeneti visszaesés után a középkor végén 3-3,5 milliós lehetett az ország népessége.

A lakosság túlnyomó többsége (kb. 80%-a) a középkorban magyar volt. Érdekes kérdés a székelyek helyzete. A székelyeket a középkortól kezdve megkülönböztették, noha mindig is magyar nyelven beszéltek. Területileg és jogilag is elkülönültek (Székelyföld), gyakorlatilag szabad katonaparasztok voltak, feladatuk a határvédelem. Eredetükről sokféle elmélet kering, ők maguk a hun Attila király fiától, Csaba királyfitól származtatták magukat.

A Magyar Királyság azonban mindig is több népnek adott otthont, és befogadóan viszonyult az akár nyugatról, akár keletről érkező bevándorlókhoz. A következőkben tekintsük át a főbb népcsoportokat.

Az ország nem magyar anyanyelvű lakói

A honfoglalás során őseink legnagyobb létszámban szlávokat találtak a Kárpát-medencében. Főleg a peremterületeken: északon (a Felvidéken), Erdélyben és a délnyugati országrészben (Szlavóniában) éltek. (A szlávokat a középkori magyar nyelv tótoknak nevezte, később ezt csak a szlovákokra használták.) Amint azt a rengeteg szláv jövevényszavunk bizonyítja, a szlávok jelentősen hozzájárultak a magyarság gazdasági, kulturális és politikai színvonalának emeléséhez. Az északon élő szlávokból a középkor során alakult ki a szlovákság. (A szlovák történészek szerint ők már a magyar honfoglalás előtt kialakult nép voltak.)

A második legfontosabb népcsoport a német volt, ők elsősorban hospesekként érkeztek az országba a XII. századtól. Főbb lakóhelyeik északon a Szepesség, keleten Erdélyben a Szászföld voltak, de ezenkívül középkori városaink polgárságának zömét is németek adták. Fejlett városi élettel, kézműiparral rendelkeztek.

Nyugatról érkeztek újlatin nyelvet beszélő hospesek is, akiket vlachoknak (olaszok) neveztek, noha nem csak Itáliából, hanem Franciaországból is érkeztek. Szerepük szintén a városaink fellendítésében jelentős.

Keletről, a sztyeppéről a középkor során folyamatosan érkeztek újabb és újabb nomád népek az országba. A X. században besenyők, a XIII. században kunok és jászok jöttek be. Ők is megtartották különállásukat (és sokáig pogány hitüket is), a királyoknak elsősorban katonai erejükre volt szükségük: könnyűlovas alakulataik a magyar hadsereg számottevő részét alkották. A középkor végére beleolvadtak a magyarságba.

A románok keleti és déli irányból érkeztek Erdélybe a XII-XIII. században. (A román álláspont szerint őseik, a romanizált dákok már jóval a magyarok előtt Erdélyben éltek, de ezt a magyar történettudomány nem fogadja el.) Az ortodox vallású románok a Kárpátok hegyei között pásztorkodó életmódot folytattak.

Az indiai eredetű cigányság első vándorló csoportjai a XV. században bukkantak fel Magyarországon.

Végül említhető még, hogy a középkorban hazánk területén jelentős számú zsidó és muzulmán (régies nevükön böszörmények) csoportok éltek. Ők elsősorban kereskedelmi tevékenységet folytattak.

GAZDASÁG ÉS TELEPÜLÉSTÍPUSOK

Magyarországon is a legfontosabb ágazat a mezőgazdaság volt. Főként a kétnyomásos földművelés terjedt el. Fontos volt az állattartás és a szőlőművelés is, valamint az erdők és mocsarak gazdag vadállománya és a sok folyó révén a vadászat és a halászat.

Az ország rendkívül gazdag volt ásványkincsekben (só, arany, ezüst, réz). Sóbányák főleg Erdélyben, ércbányák a Felvidéken és Erdélyben voltak megtalálhatók. Iparunkban a XIV. században jelennek meg a céhek. Kereskedelmünk is jelentős volt. Több uralkodónk (pl. I. Károly) igyekezett fejleszteni a bányászatot és a kereskedelmet.

Magyarországon a XIII. századtól alakultak ki városok. A városoknak három típusát különböztethetjük meg:

• szabad királyi városok: nyugati mintájú, kiváltságolt települések. Fallal vették körbe magukat, polgárságuk iparral és kereskedemmel foglalkozott. Önkormányzattal rendelkeztek, csak a királynak adóztak.
• bányavárosok: főleg a Felvidéken alakultak. A bányapolgároknak a kitermelt ércet be kellett adniuk a kamarának, ahonnan bizonyos mennyiségű vert pénzt kaptak vissza.
• mezővárosok: néhány kiváltsággal (pl. saját bíró választása, vásártartás, egy összegű adózás) rendelkező, nagyobb falusias községek, főleg az Alföldön. Lakóik továbbra is a földesúr hatalma alatt álltak, tehát jobbágyoknak számítottak és elsősorban mezőgazdasággal foglalkoztak.

KULTÚRA ÉS OKTATÁS

A kereszténység felvétele törést jelentett a magyarság kultúrájában. Az ősi hagyományokat az egyház elnyomta és lassan feledésbe merültek, az írásbeliség latin nyelven folyt. Persze ez azt is jelentette, hogy Magyarország bekapcsolódott a nyugati keresztény világ szellemi vérkeringésébe.

A latin nyelvű kultúrát sokáig a szerzetesrendek terjesztették Magyarországon. Hazánkban az összes katolikus szerzetesrend (bencés, ciszterci, premontrei, domonkos, ferences) kolostorai megtalálhatók voltak. Magyar alapítású rend volt a XIII. században létrejött pálos rend (alapítója Boldog Özséb pilisi remete volt). A szerzetesrendek az oktatásban is kiemelkedő szerepet játszottak.

Az érett középkorban a városokban működő székesegyházi iskolákban is lehetett tanulni. Egyre több hazai diák látogatta a híres külföldi egyetemeket. Több királyunk kísérletezett egyetem alapításával: Nagy Lajos Pécsett (1367), Zsigmond Óbudán (1395), Mátyás Pozsonyban (1467). Ezek azonban nem tudtak megerősödni, néhány évtized után megszűntek.

A magyarországi építészet némi késéssel követte az európai trendeket. A középkorból sajnos nagyon kevés épület maradt fenn. A román stílust képviseli pl. a székesfehérvári bazilika (a magyar királyok koronázó- és temetkezési helye), az esztergomi királyi kápolna és a híres jáki templom (XIII. század). A XIV. században, a gótika korában épült ki a budai vár (benne a Nagyboldogasszony, a mai Mátyás-templom), a második uralkodói székhelynek számító Visegrád és több lovagvár is. A reneszánsz építészet csak a középkor legvégén jelent meg hazánkban.

ÍRÁSBELISÉG ÉS KRÓNIKÁK

A középkorban az írásbeliség elsősorban az oklevelekhez kötődött. Miután III. Béla létrehozta a kancelláriát, az oklevelek száma egyre növekedett.

Írásbeliségünk csekély számú magyar nyelvemléket őrzött meg. Ilyen pl. a tihany apátság alapítólevele (XI. század), a Halotti beszéd és könyörgés (XII. század) és az Ómagyar Mária-siralom (XIII. század). A későbbi századokból több magyar szótár is fennmaradt.

A középkori történeti művek két fő típusa a legenda és a geszta. A legendák a szentek életét mutatják be (pl. István király, Imre herceg, Gellért püspök). A geszták egy-egy nép eredetét, történetét beszélik el regényes formában. Első történeti művünk, az ún. ősgeszta nem maradt fenn. A további évszázadokból azonban több jelentős történeti mű is ránk maradt:

• Anonymus: Gesta Hungarorum (1200 körül): ismeretlen szerzője a honfoglalás eseményeit beszéli el, de saját kora viszonyait vetíti vissza a múltba, és számtalan kitalált alakkal népesíti be a történetet
• Rogerius: Siralmas ének (XIII. század): az itáliai egyházfi Magyarországon élte meg a tatárjárást, amelyről személyes hangú, értékes beszámolót hagyott hátra.
• Kézai Simon: Gesta Hungarorum (1280-as évek): IV. (Kun) László udvari papja szintén a magyarok őstörténetét meséli el; nála jelenik meg először a hun-magyar rokonság gondolata
• Kálti Márk: Képes Krónika (XIV. század közepe): az Anjouk udvari papja készítette el a legszebb középkori magyar krónikát. Lapjait pompás miniatúrák díszítik. A magyarság történetét I. Károly uralkodásáig vitte tovább.
• Küküllei János (XIV. század vége): Lajos király életéről írt krónikát.
• Thuróczy János: Chronica Hungarorum (1488): Mátyás ítélőmestere a korábbi krónikák felhasználásával Mátyás koráig vitte végig a magyarok történetét.
• Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei (1497): a Mátyás udvarában dolgozó olasz humanista szerző a reneszánsz ízlésnek megfelelően írta meg történetünket; kiemelten foglalkozott Mátyás korával.

FORRÁSOK
1. A pápai követ Magyarország népeiről
2. V. István kiváltságlevele a győri hospeseknek
3. Anonymus művének bevezetője

KÉPEK

1. Magyarország népességének változása a középkorban

2. Buda városa egy német kódexben

3. A Szent Korona