AZ OSZTRÁK HABSBURGOK

V. Károly után a Habsburg-dinasztia egy spanyol és egy osztrák ágra szakadt. V. Károly öccse, I. Ferdinánd kapta a német-római császári címet és Ausztriát, ehhez már korábban, 1526-ban megszerezte a magyar és a cseh királyi címet is. Az osztrák Habsburgoknak így a Duna mentén egy egységes területű birodalmuk alakult ki.

I. Ferdinánd a bécsi központi hivatalok (Udvari Kancellária, Udvari Kamara, Udvari Haditanács) kiépítésével egységesítette a birodalom irányítását. Egyelőre azonban hatalmát meg kellett osztania a cseh és a magyar országgyűlésekkel.

A Habsburgok folyamatosan igyekeztek egységesíteni a számtalan különböző szokású tartományukat:

• politikailag abszolutizmus kiépítésére törekedtek, egyelőre kevés sikerrel, mert mind Cseh-, mind Magyarországon erősek voltak a rendek
• vallásilag a katolikus egyházat támogatták a protestánsokkal szemben, ez is nagy ellenállásra talált a tartományaikban

Külpolitikailag az osztrák Habsburgoknak főként a törökökkel kellett küzdeniük, akik Magyarország nagy részét elfoglalták és 1529-ben megostromolták Bécset. Végül kialakult egy nagyjából állandó határ, kiépült a magyarországi végvárrendszer.

A HARMINCÉVES HÁBORÚ (1618-48)

A harmincéves háború a XVII. század, sőt az egész kora újkor legnagyobb háborúja volt. Ennek oka, hogy sokféle ellentét halmozódott fel Közép-Európában:

• vallási ellentétek (katolikus – protestáns népek és államok)
• nagyhatalmi ellentétek (amelyik hatalom túl erős volt, az ellen összefogtak a többiek – a XVII. század elején főleg a Habsburgok hatalmától tartottak)
• a Habsburgok országain belül is voltak ellentétek (abszolút uralkodó – rendek)

A háború a csehek lázadásával tört ki: 1618-ban a protestáns csehek nem akarták megválasztani a buzgó katolikus II. Ferdinándot cseh királynak, helyette protestáns királyt választottak és Prágában három császári tanácsost kihajítottak a vár ablakán (defenesztráció).

A háborúba folyamatosan újabb országok léptek be. A résztvevők a Habsburgok szövetségeseire és ellenfeleire oszthatók:

• Habsburg-oldal: osztrák és spanyol Habsburgok, délnémet katolikus fejedelemségek (pl. Bajorország), pápaság
• Habsburg-ellenes oldal: csehek, északnémet protestáns fejedelemségek, Erdély, Hollandia, Dánia, Svédország, később Franciaország is

Mint látható, a Habsburg-oldal a katolikusokat, a Habsburg-ellenes oldal a protestánsokat tömörítette, így a 30 éves háború a korszak utolsó vallásháborújának számít. Kivételt Franciaország jelent, amely katolikus országként - hatalmi érdekei miatt - a Habsburgok ellenében szállt be a háborúba.

A Habsburgok aktuális ellenfelei alapján a harmincéves háború négy szakaszra osztható:

1. cseh szakasz: a Habsburgok legyőzték a lázadó cseheket, megszüntették Csehország önállóságát
2. dán szakasz: 1625-ben a protestáns Dánia beavatkozott, de a Habsburgok őket is legyőzték (itt lépett színre Albrecht Wallenstein, a császár legkiválóbb hadvezére, aki azonban olyan befolyásossá vált, hogy II. Ferdinánd meggyilkoltatta)
3. svéd szakasz: 1630-ban a szintén protestáns Svédország is belépett a háborúba (erős hadsereg, élén II Gusztáv Adolf király kiváló hadvezér), a kezdeti svéd sikerek után a király elesett egy csatában
4. francia szakasz: 1635-ben belépett a háborúba a katolikus Franciaország is a Habsburgok ellen, innentől elhúzódó háború

A harmincéves háború (főleg a fizetetlen zsoldosok fosztogatásai miatt) óriási pusztulást okozott a német területeken: néhol a lakosság fele is elpusztult. Az értelmetlenné váló háborúskodásnak végül a vesztfáliai béke vetett véget.

A vesztfáliai béke (1648)

Ez volt az európai történelem első olyan békéje, amelynek célja egy tartós európai béke létrehozása volt, ezért minden európai ország ügyét rendezni próbálták - azaz a cél a felborult hatalmi egyensúly helyreállítása volt.

A vesztfáliai béke fontosabb pontjai:

• elismerték Svájc és Hollandia függetlenségét és elszakadását a Német-római Birodalomtól,
• Svédország és Franciaország területeket kapott (így ők tekinthetők a háború igazi győzteseinek),
• elismerték a német fejedelmek jogát az önálló politikára: ezzel a Német-római Birodalom több mint 300 független államocska halmazává esett szét, ahol a császárnak szinte semmiféle hatalma nem volt (ez komoly kudarcot jelentett a Habsburgok számára)
• a Habsburgok egyedül a saját tartományaikban tudták megerősíteni a hatalmukat

A SPANYOL ÖRÖKÖSÖDÉSI HÁBORÚ (1701-14)

A XVII. század második felében Franciaország megerősödése miatt ismét felborulni látszott a hatalmi egyensúly. 1700-ban utód nélkül meghalt II. Károly spanyol király, ezzel kihalt a Habsburgok spanyol ága. A franciák és az osztrák Habsburgok is pályáztak a spanyol koronára. Az európai országok megrettentek Franciaország és Spanyolország egyesülésétől és összefogtak a franciák ellen (XIV. Lajos állítólag ezt mondta Károly halálhírére: "Nincsenek többé Pireneusok!")

Résztvevők:

• francia oldal: Franciaország, Bajorország, Spanyolország, a II. Rákóczi Ferenc vezette kurucok
• franciaellenes oldal: osztrák Habsburgok, Anglia, Hollandia, Portugália (ennek az oldalnak főbb hadvezérei az osztrák Savoyai Jenő herceg és az angol Marlborough herceg, Churchill őse volt)

Kezdeti sikerek után a franciák több vereséget is elszenvedtek, végül 1713-ban megkötötték az utrechti békét:

• a Bourbonok megkapták a spanyol trónt, ám azzal a kikötéssel, hogy Spanyol- és Franciaország nem egyesíthető (Spanyolo.-ban ma is Bourbon VI. Fülöp uralkodik.)
• az angolok megkapták Gibraltárt,
• Spanyol-Németalföld (a mai Belgium) viszont az osztrákoké lett, az itáliai spanyol birtokokkal (Milánó, Nápoly) együtt

FORRÁSOK

VIDEÓK

KÉPEK

1. A harmincéves háború ábrája