10.3.3 Nyugat-Európa államai

A HATALMI EGYENSÚLY KORSZAKA

A XVIII. század elején Európában hatalmi átrendeződés ment végbe: két régebbi nagyhatalom, Spanyolország és Svédország kiesett, de jelentkezett egy új nagyhatalom, Poroszország. Innentől kezdve az európai (és a világ-)politikát ugyanaz az öt nagyhatalom intézte egészen az első világháborúig: Nagy-Britannia, Franciaország, a Habsburg Birodalom, Poroszország és Oroszország.

Európa legfejlettebb országa ekkor is Nagy-Britannia és Franciaország volt, ők álltak a fejlődés centrumában, míg a másik három közép- és kelet-európai nagyhatalom perifériának számított.

A XVIII. században már az összes európai állam tudatában volt a hatalmi egyensúly fontosságának. A korszakban gyakoriak voltak a háborúk, amelyekre az alábbiak jellemzők:

okuk mindig a hatalmi egyensúlyban bekövetkezett változás volt, azaz egy-egy állam megerősödése vagy meggyengülése (pl. az addigi dinasztia kihalása miatt)
a háborúkat mindig több állam szövetsége vívta egymással
a harcok során kerülték a drágán kiképzett és felszerelt hadsereg csatában való kockáztatását, inkább egymás utánpótlásának megzavarásával próbáltak felülkerekedni
a békekötések mindig egy vagy több tartomány átadásával jártak, hogy helyreállítsák a hatalmi egyensúlyt - az országok, nemzetek érdeke vagy a lakosság kívánsága nem számított, hiszen ezek egyértelműen dinasztikus háborúk voltak

Ezekre a háborúkra tipikus példa az osztrák örökösödési háború (1740-48) és a hétéves háború (1756-63).

NAGY-BRITANNIA

Az 1689-es dicsőséges forradalommal Angliában új államforma jött létre, az alkotmányos monarchia (a király uralkodik, de a parlament kormányoz helyette). A XVII. századi polgárháborúk után a XVIII. század a béke kora, ekkor válik Anglia nagyhatalommá, a világ legfejlettebb gazdaságú országává.

1707-ben Anglia és Skócia uniójával létrejött Nagy-Britannia (lobogója, a Union Jack a skót András és az angol György-kereszt kombinációja). A britek Írországot is megszállva tartották, de hivatalosan csak 1801-ben csatolták az országhoz, melynek neve innentől "Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága".

1714-től a német származású Hannover-dinasztia került a trónra I. György személyében. (Ma is ez a dinasztia uralkodik Nagy-Br.-ban, csak a nevét változtatták meg az első világháború után az angolosabb Windsor-házra.)

Az alkotmányos monarchia politikai rendszere a XVIII. században tovább finomodott:

mivel az uralkodók külföldiek voltak, egyre kevésbé folytak bele a politikába, ezért a valódi hatalom a miniszterelnök kezébe ment át (őt mindig a legerősebb pártból nevezte ki a király, tevékenységéért felelős volt a parlamentnek), az első miniszterelnök Sir Robert Walpole
két párt működött, a whigek (polgárság, pénzemberek) és a toryk (birtokosok, nemesség) - rendszeresen parlamenti választásokat tartottak, a két párt versenyzett, hogy ki tud több képviselőt küldeni a parlamentbe
ugyanakkor a lakosság csekély részének volt szavazati joga, a választásokon napirenden volt a megvesztegetés, és a választókerületek sem egyforma népességűek voltak

Külpolitika: az angolok részt vettek a kor összes európai háborújában, mindig a gyengébb oldalt támogatva - céljuk, hogy Európában meglegyen a hatalmi egyensúly, és addig ők meghódíthassák a világot ("Angliának nem barátai vannak, hanem érdekei"). Angliáé volt a világ legerősebb flottája, ő vált a legnagyobb gyarmattartó országgá a világon, gyarmatai:

Észak-Amerika atlanti-óceáni partvidéke, ehhez a hétéves háborúban megszerezték a franciáktól Kanadát, az amerikai függetlenségi háborúval viszont elveszítették a többi észak-amerikai területüket (ezeken megalakult az USA);
Indiában a XVIII. századtól kezdődően fokozatosan építették ki uralmukat, kihasználva a helyi maharadzsák viszályait;
Ausztráliát és Új-Zélandot James Cook kapitány fedezte fel, előbbit fegyenctelepként használták.

Mindemellett a század közepétől megindult Nagy-Britanniában az ipari forradalom.

FRANCIAORSZÁG

Franciaországban a XVIII. században virágkorát élte az abszolutizmus. Ezt az időszakot később úgy nevezték: ancient régime („régi rendszer”). Az Általános Rendi Gyűlést 1614 óta nem hívták össze.

Mivel a század végén forradalom tört ki Franciaországban, szokás a XVIII. századot az abszolutizmus válságának nevezni, ám ez nem igaz: a század nagy részében gazdasági virágzás volt.

Az uralkodók kevésbé voltak tehetségesek. XV. Lajos (1715-1774) hibás politikájával rendkívül népszerűtlenné vált, míg XVI. Lajos (1774-1792) túlságosan határozatlan volt a szükséges reformok keresztülviteléhez. Mindkettejük udvarában befolyásos asszonyokat találunk, ilyen volt pl. XV. Lajos kegyencnője, Madame Pompadour, vagy XVI. Lajos felesége, Marie Antoinette (Mária Terézia lánya).

Franciaország ekkoriban Európa legnépesebb állama volt (27 millió fő). A lakosság jogilag három rendet alkotott:

katolikus egyház
nemesség - ezen belül: udvari arisztokrácia, a vidéki nemesség („a kard nemessége”) és a nemesi címet vásárolt/szerzett hivatalnokok („taláros nemesség”)
a "harmadik rend" - polgárság, városi szegények és parasztság (a lakosság 95-97%-a)

A francia társadalom ekkor már elég fejlett volt ahhoz, hogy szembeszökőek legyenek a feudális társadalom egyenlőtlenségei: az, hogy a lakosság 2-3%-át kitevő, "haszontalan" első két rend kiváltságokat élvez (pl. adómentesség), miközben a szorgalmasan dolgozó "harmadik rend" viseli az összes terhet.

Külpolitika: Franciaország szintén részt vett a század összes nagy háborújában (pl. hétéves háború, amerikai függetlenségi háború), hiszen ezt követelte a nagyhatalmi állása. Fő ellenfelei Nagy-Britannia és/vagy a Habsburg Birodalom voltak. A háborúk mérlege azonban kudarc, gyakorlatilag az amerikai függetlenségi háború kivételével sehol sem tudtak győzni, sőt a hétéves háborúban elveszítették Kanadát és Indiát. Az állandó háborúk miatt az ország egyre növekvő államadósságot halmozott fel, és a hatalmas kiadások egyre jobban megbénították az államot.

A francia kormány érzékelte, hogy reformokra van szükség, ezt azonban csak a kiváltságos rétegek előjogainak megnyirbálásával lehetett volna keresztülvinni, ennek politikai árától pedig a királyok visszariadtak. Az 1780-as évek rossz termései és kezdődő gazdasági válsága azután kirobbantotta a lappangó elégedetlenséget.

FORRÁSOK

KÉPEK

1. A brit zászló, a Union Jack kialakulása