A SZÉLSŐSÉGEK MEGERŐSÖDÉSE A HÁBORÚ UTÁN

Az első világháború után növekedett az erőszak szerepe a közéletben. Ez egyértelműen a háború negatív hatása volt: egy egész generáció fiatalemberei számára a lövészárok borzalmai jelentették az életet, csak a bajtársak számítottak, az olyan elvont fogalmak, mint „isten”, „haza”, „erkölcs” semmit sem jelentettek. Hazatérve nem tudtak visszailleszkedni a társadalomba. A háború alatti propaganda hatása is tartott még.

A háború utáni években a szegénység és a háború által felszított gyűlölet miatt Európa-szerte megerősödtek a szélsőséges politikai irányzatok, a szélsőbal és a szélsőjobb. Ezek közös jellemzője, hogy megvetették, kizsákmányoló/gyenge rendszernek tartották a demokráciát és erőszakkal törtek a hatalomra.

• szélsőbal: az európai országokban sorra jöttek létre szovjet mintájú kommunista pártok, amelyek az 1919-ben alapított Komintern (Kommunista Internacionálé) nevű nemzetközi szervezetben egyesültek, ezt Moszkvából irányították. A kommunisták mindenütt az állam megdöntésére és proletárdiktatúra bevezetésére törekedtek.
• szélsőjobb: nem volt egységes irányzat, közös jellemzőjük a sovinizmus (más nemzetek megvetése), az erőszak kultusza (a háború jó dolog, mert megóvja az elpuhulástól a népeket, és biztosítja, hogy az erősek fennmaradjanak, a gyengék elbukjanak), és az antiszemitizmus (a zsidók a felelősek a tőkés kizsákmányolásért és a kommunizmusért is)

A szélsőségek vonzerejét az adta és adja ma is, hogy egyszerű válaszokat adnak a közélet bonyolult kérdéseire. Általában egy bűnbak csoportot neveznek meg (burzsoázia / zsidók), és annak felforgató tevékenységére vezetik vissza a gazdasági-társadalmi bajokat. A párt vezére, az "erős ember", a dolgok radikális megoldását ígéri - mindez leveszi a felelősséget az állampolgárok válláról, hogy saját maguknak kelljen eligazodniuk bonyolult ügyekben.

A szélsőségek csak azokban az országokban tudtak és tudnak hatalomra jutni, ahol súlyos válság alakult ki, és a demokratikus pártok (szociáldemokraták, liberálisok, konzervatívok) nem tudtak összefogni ellenük. Erre példa Olaszország, ahol a történelem folyamán első ízben jutott hatalomra a szélsőjobb. Emiatt az olasz szélsőjobb nevét, a fasizmust, szokták használni minden szélsőjobb irányzatra - bár ez pontatlan, mert vannak különbségek pl. az olasz fasizmus, a német nácizmus, a magyar hungarizmus stb. között.

OLASZORSZÁG A HÁBORÚ UTÁN

Olaszország az első világháború után "elégedetlen győztes" volt:

• az olaszok úgy érezték, túl kevés területet kaptak (pl. Dél-Tirol) ahhoz képest, hogy mennyit ígért nekik az antant és hogy mekkora árat fizettek érte (sértett nacionalizmus)
• Olaszo. gazdaságilag teljesen kimerült a háborúban, a szegény rétegek lázongtak: a munkások gyárakat, a parasztok földeket foglaltak el (gazdasági-politikai válság)

1919-ben két szélsőséges párt is alakult: a kommunista párt és a fasiszta párt (vez. Benito Mussolini). A fasiszták a kommunista veszéllyel ijesztgették a politikusokat, közben Mussolini gárdái (feketeingesek) terrorizálták a lakosságot. Mivel az olasz rendőrség képtelen volt úrrá lenni a zavargásokon, megint csak a fasiszta gárdákra volt szükség a "rendteremtéshez". Mindez aláásta a demokratikus kormányba vetett bizalmat.

A fasiszta mozgalom jellemzői:

• ókori római hagyományok felélesztése: menetelés, karlendítés; a párt neve (fascio = szövetség) a latin fasces-ből származik: így nevezték a vesszőnyalábba dugott bárdot, ami Rómában a teljhatalmat és az összetartást jelképezte (ez volt a fasiszták jelképe)

• a feketeingesek a társadalom alsóbb rétegeiből kerültek ki, akiket a gazdasági válság és a kommunista hatalomátvétel egyaránt fenyegetett (kispolgárság), valamint a volt frontkatonákból

Mussolini hatalomra kerülése

Mussolini 1922-ben meghirdette, hogy feketeingesei élén Rómába vonul ("menetelés Rómába", marcia su Roma), erre a megrettent - és a kommunizmustól jobban tartó - politikusok meggyőzték a királyt, III. Viktor Emánuelt, hogy nevezze ki Mussolinit miniszterelnökké. Ez 1922. október 30-án meg is történt. (Mussolini tehát tulajdonképpen egy blöffel jutott hatalomra.)

A következő 6 évben Mussolini sorra megszüntette a demokratikus intézményeket: a pártokat, a szabad sajtót, a szakszervezeteket, majd utoljára 1928-ban megszűnt a parlament is. Olaszországot innentől a Duce ("vezér"), illetve egy szűk Fasiszta Nagytanács irányította.

AZ OLASZ FASIZMUS JELLEMZŐI

A fasizmusnak nem voltak részletesen kidolgozott nézetei, mert Mussolini szerint "a cselekvés fontosabb a spekulációnál", így ezeket a "Duce" elszórt beszédeiből és írásaiból ismerhetjük meg. Fő jelszava: "Harcolj, dolgozz, engedelmeskedj!"

• erőteljes nacionalizmus
• a háború kultusza
• a fasizmus lenézi, megveti a tömeget és elítéli a tömeget hatalomra segítő rendszereket (demokrácia, szocializmus) - elvei szerint egy kiemelkedő kisebbség joga a többség irányítása
• szociális ígéretek
• a nemzeti felemelkedés és a kisemberek védelme miatt szükség van az egyén alárendelésére az államnak - így alakul ki a totális diktatúra

Mussolini körül személyi kultusz épült ki: ő volt a Duce, a tévedhetetlen "vezér".

Ki kell emelni, hogy az olasz fasizmusra nem volt jellemző az antiszemitizmus, és koncentrációs táborok sem épültek. Viszont a politikai ellenfeleket megölték (terror), és a demokratikus intézmények sem működtek. Azonban megmaradt a király és a katolikus egyház is.

 
A fasizmus és a katolikus egyház viszonya

A totalitárius ideológiák általában egyház- és vallásellenesek (az egyház, mint független intézmény, veszélyeztetheti a hatalmukat és a vallásos hit akadályozza a személyi kultusz kiépítését), de mivel az olaszok mélyen katolikusok, a fasiszták nem üldözték az egyházat. Sőt, Mussolini volt az, aki rendezte az olasz állam és a katolikus egyház régóta fennálló viszályát az 1929-es lateráni konkordátumban:

• a katolicizmust államvallásnak nyilvánították és M. elismerte a pápa hatalmát Vatikán államban
• cserébe a pápa elismerte az Olasz Királyságot és azt, hogy Róma ennek fővárosa.

Gazdaságpolitika

A fasizmus meghagyta a magántulajdont, bár bizonyos vállalatokat államosított, a többit pedig az állam szolgálatába állította.

A munkások és munkaadók közötti ellentéteket a korporatív állam kiépítésével próbálta megszüntetni. A korporációk (hivatásrendek) ágazatok szerint különültek el, bennük az állam, a munkások és a munkaadók képviselői ültek. Ezek célja a szociális kérdések igazgatása volt.

Mussolinit kezdetben népszerűvé tette hatékony gazdaságpolitikája. Fejlesztették az infrastruktúrát, a mezőgazdaságot (pl. mocsarak lecsapolása), visszaszorították a bűnözést (pl. szicíliai maffia).

Külpolitika

M. aktív külpolitikát folytatott: célja az új Római Birodalom kiépítése volt, ennek érdekében a Földközi-tenger térségét, a Balkán-félszigetet, Észak- és Kelet-Afrikát tekintette olasz érdekszférának. A '20-as években a terjeszkedésre nem volt lehetőség, csak Fiumét sikerült megszereznie Jugoszláviától (1924).

M. igyekezett jó viszonyt kialakítani azokkal az országokkal, akik nem akartak a franciák oldalára állni (pl. támogatta a magyar revíziós mozgalmat).

Mussolini uralmát a '20-as években Európa-szerte elismerték. Még az angolok és franciák is úgy gondolták, hogy "rendet tett" Olaszországban, és hogy fontos szerepet játszik Európa békéjének megőrzésében.

FORRÁSOK

VIDEÓK
https://zanza.tv/tortenelem/jelenkor-europa-es-vilag-ket-vilaghaboru-kozott/diktatorok-i

KÉPEK

1. A Duce és a tömeg

2. A fasiszta államszervezet