1. Háborús hétköznapok: Magyaródi Júlia levele az olasz fronton harcoló testvéréhez (1917)

Már most oly borzasztó nyomorúság van, hogy éhhalál fenyegeti a népet. Hétszámra nem kapunk egy szem lisztet sem, és azzal bíztatnak, hogy az idén gabonát sem lehet venni, még a lábán [aratás előtt] rekvirálják […] [a terményt], és az aratáshoz katonaság lesz kirendelve ellenőrzés végett, hogy senki félre ne tehessen a termésből semmit. Most is 3-4 hétre kapunk 8 kiló lisztet […]. Egy-két évig csak tűrhető volt, mert addig, ha drágaság volt is, de lehetett kapni, de most egyáltalán semmit, és minden cédulára [élelmiszerjegyre] megy. Az ember […] először menjen el a községházára céduláért, ott lökdösik, taszigálják. […] Mire végre […] nagy nehezen bejut, és megkapja a cédulát, akkor tolakodhatik a boltajtóban, […] míg végre bejut, és akkorra már nincs liszt, és várhat pár hétig, mire lesz.

a) Nézz utána, mit jelent a "rekvirálás" szó! Vajon miért volt szükség erre?
b) Az antant mely intézkedése rontotta a magyarországi ellátást?

2. Az OMM hadseregparancsnokainak jelentéseiből (1918. szeptember-október)

Az élelmezés nem kielégítő. A kenyér sem mindenütt elég. Friss zöldség nagyon ritka. […] A legénység testi állapota középszerű, egyes csapatoknál gyenge. Egy hadosztálynál az átlagtestsúly: 50 kg. Fehérnemű hiányos. A morál egyes csapatoknál, cseheknél, lengyeleknél, ruténeknél, panaszra ad okot. […]

A hangulat nyomott. A csapatok fáradtak. A keleti frontról érkező csapatok úgy vélik, hogy ők már befejezték a háborút. Általános a vélemény, hogy az ellenség, főleg az angolok és franciák fölényben vannak. […] A legénység határozottan rosszul van táplálva és nagyon rosszul néz ki. Leverőleg hat rájuk a gond is az otthon éhező családjuk miatt. […] A létszám nagyon hiányos. […] A tüzérségnél valóságos létszámnyomorúság van. Még lóápoló sincsen elég. Csak meg kell nézni a katonák fehérneműit, hogy fogalmunk legyen a nyomorúságról. Egy fronton álló ezrednél minden harmadik embernek van csak köpenye. […] Minden szökevény a hátsó országrészben, még ha erdőben elrejtőzve kell is élnie, jobban táplálkozhat, mint a katona a fronton. Ezért is szöknek a katonák, nemcsak a háborúba való belefáradás miatt.

a) Foglald össze, mi jellemezte a katonák fizikai és lelki állapotát 1918 őszén!

3. A társadalmi rend felbomlása

A) A zavargás nov. 1-én kezdődött. Másnap a nép katonákkal együtt az üzletekre tört. A zsidó kereskedők boltjait feltörték és kifosztották, sőt a lakásokba is berontottak és belőlük mindent elhordtak. Rosszabbul az ellenség sem járhatott volna el. A fosztogatásban nemcsak a csőcselék, de vagyonosabb polgárok is résztvettek. A hatóság nem védte a zsidóhitüeket. Többszöri sürgönyváltás után Sopronból 50 katona érkezett. Ezek eleinte igyekeztek rendet csinálni, de később egy feltört szeszkereskedésben együtt ittak a fosztogatókkal. Utána persze lőttek, lárma keletkezett és fosztogatás a következő napokon. (Az Egyenlőség beszámolója a kapuvári zavargásokról, 1918. november 9.)

B) Arad felől délelőtt fél 5 órakor egy 1000 főnyi katonaszállítmány érkezett Tövisre, melynek legénysége a kocsiból kiszállva az állomáson lévő két dohány tartalmú kocsit feltörte, továbbá még [...] egy kocsit amelyben lőszer volt, szintén feltörte és a lőszer magához vette. [...] A lövöldözés fegyverekből állandóan folyamatban van. A pályaudvart teljesen hatalmukba kerítették és az ottani pályaudvarőrség valamint az őrs tehetetlen velük szemben. A szállítmánybeli tisztek egy tiszti kocsiban vannak és nem elegyednek a dolgok folyamába. Gépfegyver is van velük. (Jelentés a tövisi őrsről, 1918. november 1.)

a) Milyen okok miatt fosztották ki a zsidó kereskedők boltjait?
b) Milyen okok vezethettek a katonák viselkedéséhez?
c) Miért nem avatkoztak be a tisztek? Mit árul el ez a hadsereg állapotáról?
d) Hogyan lehetett volna megakadályozni a forrásokban említett eseményeket?

4. IV. Károly lemondónyilatkozata (1918)

Trónra lépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minél előbb a háború borzalmaitól megszabadítsam; amely háború keletkezésében semmi részem nem volt. Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva. Ennélfogva minden részvételről az államügyek vitelében visszavonulok, és már eleve elismerem azt a döntést, mellyel Magyarország jövendő államformáját megállapítja.

a) Mivel indokolja döntését a király?
b) Valóban lemondott IV. Károly? (Nézd meg a szöveg szóhasználatát!)
c) Mire adott lehetőséget neki ez a megfogalmazás?

5. Károlyi Mihály visszaemlékezéséből

Szakadt az eső azon a február végi napon, amikor birtokaimat felosztottam. A távoli falvakból is összegyűlt parasztok nagy esernyők alatt álltak ott, mélyen barázdált arcukból a meglepetés, a csodálat és a gyanakvás valami leírhatatlan keveréke sugárzott felém. Nem tudták elhinni, hogy álmuk végül mégis valósággá válik. Annyiszor becsapták, bolonddá tették már őket! Nagy kő esett le a szívemről, mert mindig bűntudatot éreztem gazdagságom miatt: ifjúkoromban öntudatlanul, később már tudatosan.. A kápolnai földbe, amely évszázadokon át családom birtoka volt, karót vertem arra a helyre, ahol a földet igénylő agrárproletárok listáján szereplő első ember parcellája kezdődött. Elégedett voltam. A dolgok rendje helyreállt.

a) Miben látta a földosztás jelentőségét Károlyi?
b) Mi volt a szerepe a földosztásnak a polgári demokrácia megerősítésében és a nemzetiségi kérdésben?

6. Károlyi külpolitikája

A) Külpolitikámat a wilsoni elvekre alapítom. Nekünk egy elvünk van: Wilson, Wilson és harmadszor is Wilson… Amerikára az a feladat vár, hogy átgyúrja egész Európát, kiirtsa belőle a reváns gondolatát, és olyan békét teremtsen, mely nem hagyja egyetlen nép lelkében sem keserűség fullánkját. (Károlyi Mihály)

B) Régen vágyódtam már idejönni, hogy megköszönjem azok kitartását, akik itt őrt állanak. Magyarország sohasem fogja elfelejteni, hogy a háború öt keserű esztendeje után a székely katonák nem mentek vissza családi tűzhelyükhöz, hanem a háború minden nyomorúságát átszenvedve, volt annyi lelkierejük, hogy ismét fegyverbe álljanak az egész ország ügyéért. […] Hallja meg innen az egész világ, hogy nem lehet egy nemzetet legázolni, nem lehet egy népből kiirtani az önfenntartási ösztönt, mely azt mondatja vele, hogy élni akar. Nem lehet elpusztítani egy olyan országot, melynek más célja nincs, mint hogy minden polgárnak egyforma jogot biztosítson. De hallja meg és értse a világ azt is, hogy ha a párizsi békekonferencia a wilsoni elvek, a népek önrendelkező joga és a megegyezéses béke ellen döntene, akkor mi végső szükségünkben fegyverrel is fel fogjuk szabadítani ezt az országot. (Károlyi Mihály szatmárnémeti beszéde, 1919. március 2.)

a) Mit érthettek Károlyi magyar hallgatói a wilsoni elveken Magyarországra nézve?
b) A győztes hatalmak mennyiben vették figyelembe ezen elveket? Lehetséges lett volna a Károlyi által felvázolt kritériumok szerint az európai béke?
c) Milyen változást tükröz a második szöveg Károlyi külpolitikájában?
d) Mi lehetett az oka az előző kérdésben szereplő fordulatnak?

7. Az antant véleménye Magyarországról (Pichon francia külügyminiszter levele a francia nagyköveteknek, 1918. november 29.)

A magyar államférfiak taktikája abból áll, hogy úgy tesznek, mintha minden érdekközösséget megtagadnának az előző kormányzattal, és minden ürügyet fölhasználnak arra, hogy úgy állítsák be magukat, mint akik a szövetségesek jóindulatát élvezik. […] Gróf Károlyi részéről némi arcátlanságra vall, hogy ily módon igyekszik a demokratikusnál is demokratikusabb lepel mögé rejteni a magyar kormány valódi törekvését, amely kizárólag a nem magyar nemzetiségek szolgasorsba vetettségének fönntartására irányul. […] Franchet d’Esperey tábornoknak meghagytuk, hogy […] a magyar álkormányt valójában mint egyszerű helyi hatóságot kezelje, és csak olyan mértékben tartson fönn vele kapcsolatot, amilyen mértékben azt a katonai helyzet szükségessé teszi.

a) Miért nem ismerte el az antant a magyar kormányt?
b) Mennyire tekinthető jogosnak az antant Károlyi-kormánnyal szembeni kritikája?

8. A KMP és a MOVE politikája

A) Nem a választójogot, hanem a hatalom megszerzését kell, hogy harci zászlajára írja a munkásosztály. […] Kíméletlen, kegyetlen forradalmi harc, amelynek a vagyonos osztály teljes megsemmisülésével kell végződnie […]. Általános sztrájkon, a munkások és parasztok fegyveres felkelésén keresztül vezet az út hozzá. […] A burzsoázia a maga rablóháborúja érdekében fegyverbe állította az egész munkásságot. A fegyverek, melyekre hatalmát alapította, a mi kezünkben vannak. Csak föl kell használni azokat a magunk hatalmának megalapozására! Hát ne sóhajtozzunk, ne bizonytalankodjunk, ne sopánkodjunk, hogy jó volna, hanem mondjuk ki, hogy: Magyarországon is megteremtjük a tanácsköztársaságot. S amint mondjuk, úgy is cselekedjünk! (Kun Béla, a KMP vezetője 1918 végén)

B) Irányzatunk, mint ahogy azt már sokszor kinyilatkoztattuk, határozottan nemzeti lesz, mert hízunk a magyar faj erejében és a valláserkölcsi alapra fektetett nemzetnevelés teljes sikerében. A pacifizmust, mint veszélyes utópiát, elítéljük, mert nem ismeri fel a haladni akaró népek alaptermészetét, amely a küzdés vágyában nyer kifejezést. A magyar nép jövője: küzdelem és harc a mindennapi kenyérért, makacs küzdelem és elkeseredett harc önmaga létéért! Tudjuk, hogy legféltettebb kincsünk, nemzeti önállóságunk egyetlen biztos őre a nemzeti szellemtől áthatott magyar védő erő. Ezért minden igyekezetünk annak tökéletesítésében fog összpontosulni. De ne legyen hadseregünk csak brutális fegyveres erő, hanem legyen elsőrendű nemzetnevelő tényező! (Az 1918. novemberében alapított MOVE felhívása, 1919. november 1.)

a) Mely társadalmi rétegekre kívánt támaszkodni a KMP és kiket nevezett meg ellenségként?
b) Mi volt a KMP célja és milyen eszközökkel kívánta ezt elérni?
c) Milyen szerepet szánt a hadseregnek a MOVE?