10.3.4 A felvilágosult abszolutizmus Közép- és Kelet-Európában
A FELVILÁGOSULT ABSZOLUTIZMUS JELLEMZŐI
A francia felvilágosodás hatására a Nyugat-Európától elmaradt országok uralkodói reformokat kezdeményeztek, hiszen a versenyben egyikük sem akart lemaradni. Az ilyen kormányzati rendszert felvilágosult abszolutizmusnak nevezzük. Felvilágosult abszolutizmus jött létre pl. Spanyol-, Svéd-, Porosz- és Oroszországban, a Habsburg Birodalomban és az itáliai államokban is.
A felvilágosult abszolutizmus célja az ország modernizálása volt. Ennek érdekében a felvilágosult abszolút uralkodók:
- rendeletekkel, parlament nélkül kormányoztak ("Mindent a népért, semmit a nép által.")
- a társadalomban csökkentették a különbségeket: védték a jobbágyokat, a nemességet megadóztatták
- a gazdaságot fejlesztették: védővámok, útépítések, adókedvezmények
- javították az életszínvonalat: iskolákat, kórházakat alapítottak, javították az élelmiszerellátást
- vallási türelmet hirdettek, hogy véget vessenek a belső konfliktusoknak
Ugyanakkor érdemes kitérni arra, hogy a felvilágosult abszolutizmus sem az uralkodó abszolút hatalmát, sem a fennálló feudális viszonyokat nem kívánta megváltoztatni. Ez az ellentmondás magában hordozta e politika kudarcát is, amely a francia forradalom után idejétmúlttá vált.
POROSZORSZÁG
Az 1648-as vesztfáliai béke után a Német-római Birodalom több mint 300 kisállamra esett szét. A német államok közül a legnagyobbak: Bajorország, Szászország, Hannover, Ausztria és Poroszország voltak.
A Porosz Királyság 1701. januárjában, I. Frigyes királlyá koronázásával alakult meg (Hohenzollern-dinasztia). Területe kezdetben két különálló részből állt: Brandenburgból (itt volt az ország fővárosa, Berlin) és a porosz hercegségből.
I. Frigyes Vilmos (1717-40) uralkodása idején Poroszország katonaállammá vált:
- mindent a hadsereg érdekeinek rendeltek alá (állami kiadások 80%-át a hadsereg vitte el)
- a lakosság számához képest a porosz hadsereg volt a legnagyobb egész Európában (80 ezer fő)
- ez a porosz, illetve a későbbi német mentalitáson is meglátszott: a rendszeretet, fegyelmezettség, engedelmesség, precizitás váltak a követendő erényekké
II. (Nagy) Frigyes (1740-86) a korszak egyik legnagyobb uralkodója és hadvezére volt.
- felvilágosult politikát folytatott: kínvallatás eltörlése, vallásszabadság, állami gabonaraktárak
- fejlesztette az ipart (merkantilizmus, máshonnan elűzött protestáns németek betelepítése)
- 200 ezer fősre növelt hadserege élén Ausztriától 1742-ben elragadta Sziléziát (fejlett gazdaságú tartomány), majd 1772-ben részt vesz Lengyelország első felosztásában
A kor két nagy háborúja
Az osztrák örökösödési háború (1740-48) Mária Terézia trónra lépésével tört ki: a női uralkodó miatt a többi nagyhatalom úgy vélte, a Habsburg Birodalom meggyengült. A birodalmat egy Porosz- és Franciaországból, valamint kisebb államokból álló szövetség támadta meg, szövetségese csak Nagy-Britannia és Hollandia volt. A magyarok támogatásával a birodalom szívós küzdelemben megvédte területét, egyedül Sziléziáról kellett lemondania, amelyet 1742-ben a poroszok megszálltak.
A hétéves háború (1765-63) már a Poroszország megerősödésétől való félelem miatt tört ki. Mivel II. Frigyes Nagy-Britanniával szövetkezett, ezzel egy táborba terelte a két régi ellenséget, a Habsburg Birodalmat és Franciaországot, amelyekhez Oroszország is csatlakozott. Poroszország tehát három nagyhatalommal találta szemben magát. II. Frigyes hadvezéri tehetségének és a szerencsének köszönhetően (a háború közben meghalt az orosz cárnő, az új cár pedig annyira csodálta Frigyest, hogy békét kötött vele) Poroszország megmenekült. Megjegyzendő, hogy ez tekinthető a "0." világháborúnak is, hiszen a brit-francia ellenségeskedés kiterjedt Észak-Amerikára és Indiára is - mindkét helyen teljes brit győzelemmel zárult.
LENGYELORSZÁG
A Lengyel-Litván Unió 1700 körül még mindig Európa egyik legnagyobb országa volt. Itt azonban nem alakult ki felvilágosult abszolutizmus, mert a királyi hatalom nem volt elég erős. Az ország államformája nemesi köztársaság volt: elvben az országgyűlés (szejm) irányította, de ezen minden lengyel nemes személyesen is megjelenhetett és mindegyikük vétójoggal rendelkezett! Emiatt a szejm működésképtelenné vált, az ország anarchiába süllyedt.
A legyengült országot a szomszédai (Poroszo., Ausztria, Oroszo.) három lépésben felosztották egymás között (1772, 1793, 1795). Az első felosztás (1772) után reformmozgalom bontakozott ki, amely módosítani akarta a működésképtelen lengyel berendezkedést. A mozgalom a francia forradalom kitörése után új lendületet kapott, és 1791-re elkészítette Európa első írott alkotmányát. Lengyelország alkotmányos monarchiává vált, eltörölték a nemesség vétójogát, biztosították a hatalmi ágak szétválasztását.
A konzervatív nemesek azonban felkelést indítottak, amelyre hivatkozva az orosz csapatok bevonultak és megtörtént a második felosztás (1793). Emiatt a lengyel hazafiak Tadeusz Kościuszko vezetésével fellázadtak, ám szabadságharcukat a nagyhatalmak leverték és 1795-ben a harmadik felosztással végleg megszüntették Lengyelországot, "letörölték a térképről" (majd csak 1918-ban állt helyre Lengyelország függetlensége).
OROSZORSZÁG
Oroszország I. (Nagy) Péter uralma idején elkezdett felzárkózni a fejlettebb Nyugat-Európához, de ahhoz képest még így is elmaradottnak számított. A cároknak despotikus hatalma volt, így némi korlátozással nevezhetjük felvilágosult abszolutizmusnak.
A század legjelentősebb orosz uralkodója a német származású II. Katalin (1762-1796) volt.
- puccsal vette át a hatalmat népszerűtlen férjétől, hivatalosan gyermeke "társuralkodója" lett, azonban nem adta ki kezéből a hatalmat
- némi túlzással felvilágosult abszolutisztikus uralkodónak nevezhetjük őt, mert ismerte a felvilágosodást (Diderot-val levelezett) és hozott bizonyos reformokat (iskolák alapítása, városok támogatása, kereskedelem fejlesztése)
- egyébként azonban ugyanolyan zsarnok volt, mint elődei - a jobbágyok elnyomása miatt az ő idejére esik az orosz történelem egyik legnagyobb parasztfelkelése, a Pugacsov-felkelés (1773-75)
II. Katalin cárnő külpolitikájára a terjeszkedés volt jellemző:
- nyugat felé: Lengyelország felosztásával megvetette a lábát Közép-Európában
- dél felé: a törökökkel háborúzott, megszerezte a Fekete-tenger északi partvidékét
FORRÁSOK
1. II. Frigyes és II. József az uralkodó szerepéről
2. Poroszország I. Frigyes Vilmos alatt
KÉPEK
1. Nagyhatalmi ellentétek a XVIII. században
2. Angol karikatúra II. Katalinról ("Katalin királynő álma")
