10.1.6 A francia abszolutizmus

A VALLÁSHÁBORÚK ÉS AZ ABSZOLUTIZMUS KIÉPÍTÉSE

Miután megnyerték a százéves háborút, Franciaországban a Valois-dinasztia vezetésével megerősödött a királyi hatalom. I. Ferenc (XVI. század eleje) az utolsó lovagkirály volt, az ő idején kezdődött el az újkort meghatározó Habsburg-francia viszály.

Franciaország katolikus ország volt, de a XVI. sz. elején elterjedt a kálvinizmus (a francia kálvinistákat hugenottáknak hívták). A XVI. század második felében véres vallásháború tört ki, amelyben a hugenották és a katolikusok álltak szemben egymással. A vallásháborút olykor nagy kegyetlenség jellemezte, pl. 1572. augusztus 23-24 éjjelén (Szent Bertalan éjszakáján) 3000 hugenottát mészároltak le Párizsban. A harcok során a Valois-dinasztia is kihalt.

A háborúnak végül 1589-ben Bourbon Henrik megkoronázása vetett véget, aki a hugenották vezetője volt, de a korona kedvéért áttért a katolikus vallásra ("Párizs megér egy misét!").

IV. Henrik (1589-1610)

Henrik 1598-ban kiadta a nantes-i ediktumot:

vallásszabadságot adott a hugenottáknak (korlátozottan bár, de gyakorolhatták a vallásukat)
ezzel véget vetett a francia vallásháborúnak

A király fejlesztette a gazdaságot is: csökkentette a parasztok terheit, királyi manufaktúrákat alapított (luxuscikkeket gyártanak, pl. parfüm). Hogy ne kelljen az adókat emelnie, pénzért megvásárolhatóvá tette a nemesi címeket és udvari tisztségeket - így jött létre egy új réteg, a "taláros nemesség" (olyan polgárok, akik "bevásárolták" magukat a nemesség közé).

Henrikkel egy katolikus merénylő végzett 1610-ben.

XIII. Lajos (1610-1643)

Mivel trónra lépésekor kiskorú volt, főminiszterek irányították helyette az országot és később is rájuk támaszkodott. Legfontosabb főminisztere Richelieu bíboros volt. Richelieu gátlástalan politikus volt, akinek egyetlen cél lebegett a szeme előtt: az állam érdeke. Ellenfeleit kémeivel figyeltette, és ő építette ki a francia abszolutizmust: 1614-től nem hívták össze a rendi gyűlést. (A bíboros Dumas A három testőr c. művében is szerepel.)

Külpolitika: Franciaország bekapcsolódott a harmincéves háborúba a Habsburgok ellen, előbb csak a háttérből (más országokat támogatva), majd 1635-től közvetlenül, hadsereggel is. Átmeneti kudarcok után végül legyőzték a spanyolokat (rocroi-i csata, 1643). A háborút lezáró vesztfáliai békében (1648) Franciaország német tartományokat szerzett - innentől számíthatjuk a francia nagyhatalom korát.

XIV. LAJOS URALKODÁSA (1643-1715)

Kiskorúsága idején (1661-ig) főminisztere, Mazarin bíboros kormányozta az országot. (1648-53 között Mazarin letörte az abszolutizmussal szembeszálló utolsó rendi ellenállási mozgalmat, a Fronde-t, ezután semmi nem akadályozta az abszolutizmus végleges kiépítését.)

XIV. Lajos abszolutista mintaállamot épített ki:

magát Napkirálynak nevezte, neki tulajdonítják (tévesen) a híres mondást: "Az állam én vagyok!"
a királyi udvart Versailles-ba tette át, ahol fényűző barokk palotát építtetett; saját mindennapjait is szigorú etikett alapján élte
az arisztokráciát is Versailles-ba költöztette, ahol lefoglalta őket az udvari élettel (így az arisztokratákat megfosztotta tartományi befolyásuktól és katonai hatalmuktól)
a tartományokba intendánsokat küldött: ezek teljhatalmú megbízottak voltak, akik az ő parancsait hajtják végre
ennek ellenére meg kell jegyezni, hogy az abszolutista állam néhány ezer hivatalnoka korántsem volt képes teljes ellenőrzést gyakorolni a hatalmas Franciaország felett

Gazdaságpolitika

Pénzügyminisztere, Colbert nevéhez fűződik a merkantilizmus politikája. E gazdaságpolitika célja az ország gazdaságának (főleg iparának és kereskedelmének) állami fejlesztése, az állami bevételek növelése volt. E célból sokféle eszközt felhasznált:

a külföldi árucikkekre magas vámokat vetettek ki (védővám – célja a hazai ipar védelme a külföldi áruk versenyétől)
támogatták a francia vállalkozókat manufaktúrák alapításában (állami megrendelések, kölcsönök)
út- és csatornaépítés
oktatás fejlesztése

A gazdaságra negatív hatással járt viszont, hogy Lajos 1685-ben visszavonta a nantes-i ediktumot, ezért több százezer protestáns (hugenotta) hagyta el az országot, főleg kézművesek.

Külpolitika

Hadügyminisztere, Louvois a kor legmodernebb hadseregét szervezte meg: 400 000 fős állandó hadsereget tartott fegyverben. A kor újfajta hadseregeit reguláris hadseregnek nevezzük: ezt képzett tisztek alkalmazása, egységes egyenruha és fegyverzet, gépies fegyelem jellemzi (megszűnnek a zsoldosok fosztogatásai).

Lajos aktív, terjeszkedő külpolitikát folytatott. Állandó háborúkat vívott:

a német államok ellen, melyek célja a "természetes határok" (azaz a Rajna) elérése volt keleten - megszerezte Elzászt, Luxemburgot stb.,
a spanyol örökösödési háborúban unokája számára megszerezte a spanyol trónt

A folytonos háborúk azonban kimerítették az államkincstárat.

FORRÁSOK
1. A nantes-i ediktum
2. Saint Simon herceg XIV. Lajosról
3. Colbert utasítása

VIDEÓK
https://zanza.tv/tortenelem/ujkor-vilag-es-europa-kora-ujkorban/napkiraly-udvaraban
https://www.youtube.com/watch?v=f_Vi6Z4uQDo – Versailles felemelkedése és bukása 1. rész (ez a háromrészes sorozat XIV., XV. és XVI. Lajos királyokról szól, különösen az 1. rész nagyon érdekes)

KÉPEK

1. A Szent Bertalan-éji mészárlás