A KIRÁLYI MAGYARORSZÁG A XVII. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN

A királyi Magyarországban Rudolf császárt 1608-ban öccse, Mátyás lemondatta. Ugyanabban az évben a pozsonyi országgyűlésen megerősítette a magyar rendek jogait: megújították a bécsi békét és a rendek újra választhattak nádort. Ezzel helyreállt az egyensúly a király és a magyar rendek között.

A harmincéves háború alatt a királyi Magyarország békében élt a törökökkel. A magyarok nem erőltették a török elleni harcot, ugyanakkor bíztak abban, hogy a Habsburgok a háború lezárultával kiűzik a törököket.

Pázmány Péter

Esztergomi érsek volt, a magyar ellenreformáció vezéralakja. Vezetésével megkezdődött a magyar nemesség visszatérítése a katolikus hitre. Ugyanakkor a magyar rendi jogok mellett is kiállt.

Fontosnak tartotta az oktatást: 1635-ban Nagyszombaton (Esztergom eleste után ide költözött az érseki székhely) egyetemet alapított, ez az első olyan magyar egyetem, amely fennmaradt (a mai ELTE elődje).

Az ellenreformáció is felismerte a magyar nyelv jelentőségét: a magyar nyelv fejlődésében fontos Pázmány hittudományi és hitvita-irodalmi munkássága, és ekkor adták ki az első magyar nyelvű katolikus Bibliát (Káldi György fordítása, 1626).

Zrínyi Miklós (1620-1644)

Költő és hadvezér, a szigetvári védő dédunokája volt. Horvát bánként mindennapos harcban állt a törökökkel. Írásai: szépirodalmi művek (Szigeti veszedelem, Mátyás király életéről való elmélkedés, Az török áfium ellen való orvosság), hadtudományi munkák (Tábori kis tracta, Vitéz hadnagy).

Műveiből kibontakozott politikai programja is. Felismerte, hogy az Oszmán Birodalom meggyengülésével eljött az idő a törökök kiűzésére. Azt is látta, hogy amennyiben ezt kizárólag a Habsburg-dinasztia hajtja végre, annak a rendi jogokról való lemondás lesz az ára. Ezért amellett érvelt, hogy a magyar rendeknek is ki kell venniük a részüket a törökellenes harcból: magyar sereget kell felállítani. Példaképeket állított kortársai elé: Mátyás királyt, dédapját Zrínyi Miklóst.

A Habsburgok a harmincéves háború után sem akartak háborúzni a törökökkel, mert erőiket Franciaország kötötte le (XIV. Lajos hódító politikája miatt), ezért Zrínyit nem jelölték nádornak, pedig sokan támogatták. A Habsburg uralkodó ekkor I. Lipót (1657-1705) volt, az egyik leghosszabb ideig uralkodó magyar király. Eközben az Oszmán Birodalom a Köprülük reformjainak köszönhetően átmenetileg megerősödött.

Erdély török elpusztítása azonban felborította az addigi egyensúlyt. Emiatt 1663-ban mégiscsak kitört egy Habsburg-török háború:

• 1663: török támadás indult, elesett Érsekújvár, miközben a császári csapatok passzívak maradtak
• 1664 február: Zrínyi téli hadjárata, melynek során betört a hódoltságba és felégette az eszéki hidat (ezen érkezett a török utánpótlás a Balkánról); célja Kanizsa visszafoglalása volt, de ehhez nem kapott segítséget a császáriaktól, így abba kellett hagynia Kanizsa ostromát
• nyáron a törökök újabb hadsereggel érkeztek, ekkor Lipót új fővezért nevezett ki, az olasz Raimondo Montecuccolit - augusztusban Montecuccoli a szentgotthárdi csatában legyőzte a törököket
• az udvar azonban a siker ellenére pár nappal később Vasváron békét kötött a törökökkel, meghagyva az eddigi hódításaikat

A vasvári béke miatt óriási felháborodás tört ki Magyarországon. Főúri szervezkedés kezdődött a Habsburgok ellen, ennek vezére Zrínyi volt. Zrínyi azonban váratlanul még abban az évben meghalt (vadászbalesetben, noha a kortársak merényletre gyanakodtak).

A császáriak fölényes szentgotthárdi győzelme már mutatta azt, hogy a nyugat-európai harcászat a XVII. század második felére megelőzte a török hadsereg fejlettségét. A korszerű, jól felszerelt, fegyelmezett nyugati reguláris seregek, amennyiben jól vezették őket, képesek voltak legyőzni a török janicsárokat és szpáhikat.

A MAGYAR RENDEK ÉS A HABSBURGOK (1663-1683)

Az elégedetlenség miatt magyar főnemesek egy csoportja Habsburg-ellenes összeesküvést szőtt (vezetők: Wesselényi Ferenc nádor, Zrínyi Péter - Miklós öccse, Nádasdy Ferenc országbíró, I. Rákóczi Ferenc). Az összeesküvők Magyarországból török vazallust akartak csinálni - holott éppen azért fordultak el a Habsburgoktól, mert azok nem akarták kiűzni a törököt. A résztvevőket leleplezték és 1671-ben kivégezték.

I. Lipót az összeesküvésre hivatkozva megpróbált abszolutizmust bevezetni. Szerinte "a magyar nemesség eljátszotta jogait", így felfüggesztették a magyar rendi alkotmányt:

• nádor helyett helytartóság (Gubernium) kormányzta az országot,
• a végvárakba német katonaságot telepítettek,
• adóemelés,
• protestánsok üldözése (pl. 300 protestáns prédikátort gályarabságra ítéltek).

Az elnyomás a magyar társadalom minden rétegét sújtotta, ezért megindult az ellenállás. Az elbocsátott végvári katonákból, elszökött parasztokból, elégedetlen nemesekből megszerveződött a kuruc mozgalom (kuruc = "crux" szóból, keresztes), Thököly Imre vezetésével. Apafi Mihály erdélyi fejedelem és a törökök is támogatták őket. 1678-ban Thököly elfoglalta a Felvidék keleti felét.

Lipót a kurucok sikerei miatt megegyezésre kényszerült. 1681-ben a soproni országgyűlés visszaállította a rendi alkotmányt: új nádort választottak (Esterházy Pál) és részleges vallásszabadságot biztosítottak.

A kurucok azonban elutasították a megegyezést, és a kuruc ellenállás folytatódott. Thököly az általa elfoglalt területen 1682-ben török vazallus fejedelemséget hozott létre (központja Kassa) - ezzel Magyarország négy részre szakadt.

FORRÁSOK
1. Pázmány Péterről
2-3. Zrínyi: Az török áfium ellen való orvosság
4. Zrínyi halála
5. Az 1681-es országgyűlés

VIDEÓK
https://zanza.tv/tortenelem/ujkor-magyarorszag-kora-ujkorban/reformacio-es-katolikus-megujulas-magyarorszagon
https://zanza.tv/tortenelem/ujkor-magyarorszag-kora-ujkorban/magyar-rendek-es-habsburg-udvar-konfliktusai
https://www.youtube.com/watch?v=6iaNBVYKhTs (kisfilm a szentgotthárdi csatáról)