11.4.8 Út a háborúba: a '30-as évek
A nagy gazdasági válság szerte a világon a demokráciák megroppanását okozta. A '30-as évek jellemző folyamata volt a diktatúrák terjeszkedése és a nemzetközi feszültség növekedése. Közép- és Kelet-Európában terjedtek a tekintélyelvű és diktatórikus rendszerek, '37-re csupán Csehszlovákia és Magyarország maradt részben vagy egészben demokratikus jellegű.
A FASISZTA HATALMAK TÉRNYERÉSE
Olaszország
Mussolini külpolitikai célja a Római Birodalom feltámasztása volt. Az olasz diktátor kezdetben gyanakodva figyelte Hitlert – az Ausztria bekebelezésével kapcsolatos német tervek miatt kifejezetten hideg volt a német-olasz viszony és Mussolini inkább a britekhez és a franciákhoz közeledett.
Változás akkor következett be, amikor 1935-ben Olaszország megtámadta Etiópiát Afrikában (olasz-etióp háború, 1935-36). Véres háború után győzött és bekebelezte Etiópiát (az utolsó etióp császár, Hailé Szelasszié Londonba emigrált). A Népszövetség gazdasági szankciókkal válaszolt, erre Olaszország kilépett a szervezetből. Mussolini ekkor rájött, hogy szövetségesekre van szüksége, márpedig a nyugati hatalmak sosem fogják támogatni terjeszkedését.
Japán
Japán a század elején gyorsan fejlődött és nagyhatalommá vált, de a gyors modernizáció és az erőforrások hiánya kiélezte a társadalmi-gazdasági feszültségeket, ezért itt is megerősödött a szélsőjobb. A japán szélsőjobb a régi szamuráj hagyományokra támaszkodott:
- engedelmesség a császárnak ('26-tól Hirohito)
- a japán nép felsőbbrendűségébe vetett hit, önfeláldozás
A '30-as évekre Japánt gyakorlatilag a hadsereg irányította, agresszív külpolitikát indítottak Kína felé.
Kínában eközben polgárháború dúlt a nacionalisták (Nemzeti Párt = Kuomintang, vez. Csang Kaj-sek) és a kommunisták (Kínai Kommunista Párt, vez. Mao Ce-tung) között. A káoszba süllyedt ország kiváló célpontja volt a japán agressziónak:
- 1931: elfoglalják Kínától Mandzsúriát (Mandzsukuo néven japán bábállam lesz)
- 1937-tól újabb háború Kínával: Japán elfoglalja Kína tengerparti vidékeit
Németország
Hitler 1933-as hatalomra jutása felborította az I. vh. után kialakult rendet. Németország kilépett a Népszövetségből és bevezette az általános hadkötelezettséget. Beindult a fegyverkezés - ezzel megsértették a versailles-i békét, de Nyugat-Európa ekkor még inkább megegyezést keresett Hitlerrel.
1935: népszavazás a Saar-vidéken, ez Németországhoz csatlakozott (A Saar-vidéket a versailles-i béke nemzetközi felügyelet alá helyezte 15 évre, ez most járt le.)
1936: a német hadsereg bevonul a demilitarizált Rajna-vidékre. Ez ismét csak a béke nyílt megsértése volt, Hitler nagy kockázatot vállalt, de nyert: a nyugati hatalmak nem mertek fellépni ellene.
1936-ban létrejött a fasiszta országok (tengelyhatalmak) szövetsége:
- Németo. és Olaszo. szövetséget kötött, ezt Mussolini "Berlin-Róma-tengelynek" nevezte, innen a "tengelyhatalmak" elnevezés
- Németo. és Japán szövetsége (Antikomintern Paktum, ehhez '37-ben Olaszo. is csatlakozott, ezzel lesz teljes a tengelyhatalmak hármasa)
A spanyol polgárháború (1936-39)
Spanyolország mélységesen megosztott a baloldal (szocialisták, kommunisták) és a jobboldal (konzervatívok, nacionalisták) között. 1936-ban baloldali kormány győzött a választásokon, a hadsereg Francisco Franco tábornok vezetésével fellázadt, így kitört a polgárháború.
A spanyol polgárháborúban a köztársaság hívei és a nacionalisták / fasiszták harcoltak egymással. A háborút nagy figyelemmel követte az európai közvélemény és valóban, sok tekintetben baljós előzménye volt a következő világháborúnak:
- a nyugati hatalmak nem támogatták a köztársaságiakat, csak a SZU, viszont Németo. és Olaszo. gépekkel és csapatokkal támogatta Francót
- "bemutatkozott" az új haditechnika, pl. a német Kondor-légió bombázói városokat romboltak földig (ld. Picasso Guernica c. képe), nagy számban vetettek be a tankokat
- mindkét oldal véres terrort alkalmazott a másik ellen
- a média közvetítette a háborút
'39-ben győzött Franco, így Spanyolországban is egy fasiszta diktatúra épült ki – Spanyolo. azonban semleges maradt a világháborúban. (Franco tábornok egészen 1975-ös haláláig marad hatalmon, és a polgárháború sebei a mai napig nem gyógyultak be teljesen.)
A HARMADIK BIRODALOM LÉTREHOZÁSA
A ’30-as évek végén Hitler már gátlástalan terjeszkedő politikát folytatott. A nyugati országok el akarták kerülni az újabb háborút, ezért a megbékélés politikáját folytatták: engedményekkel akarták kielégíteni Hitlert. Hitler a német kisebbségek védelmére hivatkozott.
1938
Márciusban Hitler nyomást gyakorolt Ausztriára az Anschluss érdekében, ezért Schuschnigg osztrák kancellár népszavazást írt ki. Hitler azonban ezt nem várta meg, és márc. 12-13-án a német csapatok megszállták Ausztriát - így erőszakkal megvalósult az Anschluss. Nyugat-Európa ezt is elfogadta.
A következő célpont Csehszlovákia volt, melynek nyugati sávjában (Szudéta-vidék) kb. 3 millió német élt – Hitler ennek elfoglalásával fenyegetőzött. A csehek azonban mozgósítottak és fejlett hadseregük, valamint jól kiépített erődrendszerük láttán Hitler meghátrált és inkább diplomáciai útra terelte a kérdést.
Szept. 29-30-án a nagyhatalmak vezetői (Hitler, Mussolini, Chamberlain brit és Daladier francia min.elnök) összeültek a müncheni konferencián. A müncheni egyezmény értelmében Hitler megkapta a Szudéta-vidéket - cserébe garantálta Csehszlovákia sérthetetlenségét. A müncheni egyezmény a nyugati hatalmak szégyene volt: saját jólétük érdekében odadobták szövetségesüket, Csehszlovákiát Hitlernek. A németek ezután bevonultak a Szudéta-vidékre is. A maradék Csehszlovákia ezzel stratégiailag védtelenné vált.
1939
Márciusban Szlovákia (német biztatásra) elszakadt Csehországtól. Hitler szerint Csehszlovákia megszűnt létezni, így többé nem kötötte a korábbi ígérete. Márc. 15-én a németek megszállták Csehországot és Cseh-Morva Protektorátus néven a Harmadik Birodalomhoz csatolták. (Közben a magyarok megszállták Kárpátalját.) Szlovákia Tiso vezetésével német bábállam lett.
Mivel ez már semmilyen értelemben nem tekinthető a "német területek" egyesítésének, hanem nyílt hódítás volt, Nyugat-Európa észbe kapott: szakított a megbékélési politikával, és megüzenték Hitlernek, hogy a következő agresszióra már hadüzenettel válaszolnak. Ez azonban későn jött és Hitlert nem érdekelte.
Hitler következő célpontja Lengyelország volt, pontosabban a danzigi "folyosó", amely elválasztotta Németországot a hozzá tartozó Kelet-Poroszországtól. Hitler Danzigot követelte, azonban az ellenállás láttán ismét meghátrált és szövetségest keresett. Ezt meg is találta - a nemzetközi közvélemény nagy meglepetésére - Sztálin képében.
Augusztus 23-án a német és a szovjet megbízottak megkötötték a Molotov-Ribbentrop paktumot:
- a SZU és Németo. megnemtámadási szerződést kötött (Hitler a kétfrontos háború elkerülése érdekében szabad kezet akart a nyugati országokkal való leszámoláshoz, Sztálin időt akart nyerni a háborús felkészülésre és gyengének ítélte a nyugatiakat)
- titkos záradékában felosztották a közöttük lévő területet (Lengyelo. nyugati részét német, keleti részét és a három balti államot szovjet érdekszférának nyilvánították)
Egy hét múlva megindult a német támadás Lengyelország ellen és kitört a II. világháború.
FORRÁSOK
KÉPEK
