ANGLIA

Az angol kultúra több kultúra összeolvadásából keletkezett: a sziget őslakói a kelták, őket előbb a rómaiak hódították meg, majd a népvándorlás korától az angolszászok telepednek le.

1066-ban a hastingsi csatában Hódító Vilmos, Normandia hercege legyőzte az angolszászokat, ezután a normannok (a vikingek leszármazottai, akik ekkor már franciául beszéltek) meghódították a sziget nagy részét. A XI-XIV. században a francia származású Plantagenet-dinasztia uralkodott Angliában, ekkor az angol királynak jelentős területei voltak Franciaországban is.

Az angol királyok erős központi hatalmat építettek ki, amely azonban I. Földnélküli János (Richárd öccse) idején megrendült: János elveszítette franciaországi birtokait, emiatt népszerűtlen lett. 1215-ben az angol nemesség rákényszerítette Jánost a Magna Charta Libertatum (Nagy Szabadságlevél) kiadására:

• korlátozta a királyi hatalmat,
• adókat a király csak a nemesek beleegyezésével vethetett ki,
• nemes embert nem volt szabad bírói ítélet nélkül letartóztatni,
• ha mindezt a király nem tartotta be, a nemeseknek jogukban állt fellázadni ellene.

A XIII. században a királyok nem tartották be a Magna Chartát, ezért lázadás tört ki, végül 1295-ben I. Edward összehívta az első országgyűlést. Ezzel Angliában egy újfajta kormányzási mód alakult ki: a rendi monarchia:

Angliában két rend alakult ki:

1. főpapok, főnemesek (Lordok Háza),
2. köznemesség, polgárság (Közösségek Háza) (Az angol parlament tehát kétkamarás.)

FRANCIAORSZÁG

Franciaország a Nyugati Frank Birodalomból alakult ki. Itt a Karolingok kihalásával a X. században megszűnt a központi hatalom, a francia király hatalma csupán Párizs környékére terjedt ki, Franciaország többi részén hercegek és grófok uralkodtak (elvben elismerik a király hatalmát, gyakorlatilag nem), ráadásul az ország jelentős része az angol király birtoka volt.

A X-XIV. században a Capeting-dinasztia uralkodott, ennek királyai szívós munkával, évszázadok alatt egyesítették Franciaországot: hol erőszakkal, hol ügyeskedéssel megtörték a hercegek és grófok hatalmát (pl. házassággal megörökölték a birtokaikat), ebben a polgárságra és az egyházra tudtak támaszkodni (mindkét réteg békét és nyugalmat szeretett volna végre). II. Fülöp Ágost a XIII. sz. elején megszerezte az angol király birtokait és az eretnekek elleni keresztes hadjárat címén meghódította Franciaország déli részét is.

A királyoknak szüksége volt az egész francia társadalom támogatására a harcban, ezért IV. Szép Fülöp 1302-ben összehívta az első francia országgyűlést. Ezzel Franciaországban is kialakult a rendi monarchia. Itt három rend van:

1. papság,
2. nemesség,
3. polgárság.

A SZÁZÉVES HÁBORÚ ÉS A RÓZSÁK HÁBORÚJA

Anglia és Franciaország kapcsolatát a késő középkorban a százéves háború (1337-1453) határozta meg. A háború kitörésének oka: 1337-ben kihaltak a francia Capetingek, és a Valois-dinasztia került trónra, de III. Edward angol király szintén bejelentette igényét a francia trónra.

A háború első szakaszát angol győzelmek jellemezték (1346 Crécy, 1356 Poitiers, 1415 Azincourt), ezekben megmutatkozott az angol íjászok és gyalogság fölénye a franciák elavult lovagi harcmodorával szemben (Azincourtnél pl. az esős idő miatt francia lovagok elakadtak a sárban, az angolok több százat lenyilaztak, miközben maguk csak néhány embert veszítettek).

Az angolok a XV. század elejére Franciaország nagy részét megszállták. Az 1420-as években azonban felkelés indult az angolok ellen Jeanne d'Arc (az orléans-i szűz) vezetésével: felszabadították a fontosabb városokat és megkoronázták VII. Károlyt. Bár Jeanne d'Arc végül fogságba esett és az angolok boszorkányként megégették (VII. Károly nem fizetett érte váltságdíjat), de innentől a franciák előretörtek, és 1453-ra visszafoglalták az országukat. (Az angolok kezén csak Calais kikötője maradt.)

A százéves háború után Angliában kitört a polgárháború: a rózsák háborújában (1455-85) két hercegi család, a York- és a Lancaster-ház küzdött az angol trónért. (Jelképeik a piros és a fehér rózsa.) Végül "nevető harmadikként" Tudor VII. Henrik lett az angol király (1485-1509), vele egy új dinasztia, a Tudorok kerülnek hatalomra.

AZ IBÉRIAI-FÉLSZIGET ÁLLAMAI

Az Ibériai-félsziget Hispánia néven római provincia volt. A népvándorlás során a nyugati gótok hoztak létre királyságot itt. 711-ben az arabok legyőzték a nyugati gót királyságot és elfoglalták az Ibériai-félsziget nagy részét, csupán északon maradtak meg kis keresztény államok. Az itteni muszlimokat móroknak nevezzük. Uralmuk gazdasági és kulturális virágzást hozott (Córdobai Kalifátus), az arab hatás ma is érződik a spanyol kultúrában.

A XI. századra a mórok meggyengültek, és a keresztények elkezdték visszafoglalni a félszigetet - ez a folyamat a reconquista (sp. "visszahódítás"). A reconquista során alakultak ki a félsziget meghatározó államai: Portugália, Kasztília és Aragónia; ezekben az államokban is kialakult a rendiség.

1479-ben Kasztíliai Izabellia és Aragóniai Ferdinánd házasságával a két ország egyesült és létrejött Spanyolország. 1492-ben az utolsó mór erődöt, Granadát is visszafoglalták, ezzel a reconquista befejeződött - ugyanebben az évben indult útjára Kolumbusz Kristóf az Újvilág felé.

FORRÁSOK
1. A Magna Chartából
2. Jeanne d'Arc levele

VIDEÓK
https://zanza.tv/tortenelem/kozepkor/fekete-halal-rendiseg-keso-kozepkor-pestis-az-oszman-birodalom

KÉPEK

1. Az angol rendi monarchia

2. A francia rendi monarchia