9.7.3 A tatárjárás és az Árpád-kor vége
IV. BÉLA (1235-1270)
IV. Béla II. András fia. Hatalomra kerülésekor célja a királyi hatalom megerősítése volt: apjával ellentétben nem adományozott birtokot, sőt sok királyi birtokot visszavett, ami kiváltotta a nemesek ellenállását.
1236-ban a domonkos Julianus barát megtalálta az őshazában (Magna Hungariában) maradt magyarokat. Második útján viszont már nem jutott el hozzájuk a mongolok (tatárok) miatt - sőt Batu kán üzenetét hozta vissza Bélának.
A tatárok elől menekülő kunokat (vezetőjük Kötöny király) Béla befogadta, hogy haderejükkel erősítsék az országot. A kunok pogánysága és nomád életmódja miatt sok súrlódásuk volt a magyar lakossággal. Ebben a helyzetben érte az országot a mongol (tatár) támadás.
A tatárjárás (1241-42)
1241 tavaszán a tatárok Batu kán vezetésével a Vereckei-hágón keresztül betörtek a Kárpát-medencébe. A tatárok közeledtének hírére Pesten pánik tört ki, a lakosok megölték Kötönyt (azt hitték, a kunok a tatárok kémei), mire a kunok pusztítva elhagyták az országot.
Béla seregével a tatárok ellen vonult és 1241. április 11-én Muhi mellett megütköztek. A muhi csata döntő magyar vereséggel zárult:
- a magyar sereg tábort vert a Sajó mellett, de nem gondolták, hogy a tatárok átkelnek - a tatárok éjszaka átkeltek egy gázlón és meglepték a magyarokat
- a szűk táborban nem tudott felállni a magyar lovasság, így kavarodás támadt, végül menekülés lett belőle
- maga Béla is alig tudott elmenekülni, rengeteg magyar főúr és egyházi vezető (pl. Béla öccse, Kálmán herceg, mindkét érsek, a nádor stb.) elesett.
Béla Frigyes osztrák őrgrófhoz ment segítséget kérni, de az inkább megzsarolta és elvett tőle 3 vármegyét. A tatárok közben elpusztították az ország keleti felét, majd 1241-42 telén a átkeltek a befagyott Dunán és a Dunántúlt is letarolták. A kővárak kivételével (pl. Esztergom, Fehérvár, Pozsony) mindent felégettek, fosztogattak, elhurcolták a lakosságot. Bélát is üldözték, aki Dalmáciába menekült és ott Trau várában húzta meg magát.
1242 tavaszán a tatárok váratlanul kivonultak az országból, így Magyarország megmenekült. A kivonulásukra többféle magyarázat született:
- meghalt Ögödej nagykán és Batu hazament Mongóliába, hogy részt vegyen a kánválasztáson,
- a tatár harcmodor szerint az első támadással csak meggyengítik az országot (legyőzik a sereget, megölik a vezetőket), és a második támadással foglalnák el - erre mutatna, hogy 1285-ben a tatárok még egyszer visszajöttek, de akkor már visszavertük őket,
- az is elképzelhető, hogy súlyos veszteségeket szenvedtek, ezért nem tudták megszállni az országot.
A tatár pusztítás méretei: átlagosan a lakosság harmada elpusztul (kb. 500 ezer ember) - éhínség és nyomor követi a tatárok dúlását. Különösen a folyóvölgyek és a síkságok lakossága pusztult el.
Az ország újjáépítése
IV. Béla államférfiúi nagyságát jelzi, hogy a tatárjárás után szakított korábbi politikájával és az ország újjáépítésének szentelte erejét - ő a "második honalapítónk" (István az első).
- az emberveszteséget betelepítésekkel próbálta pótolni: visszahívta a kunokat, ők a velük együtt jövő jászokkal külön területet kaptak az Alföldön (Kis- és Nagykunság, Jászság) - később beolvadtak a magyarságba,
- Béla most már adományozott birtokokat, de feltételekkel: a tulajdonosnak 1. kővárat kell építenie rajta, 2. nehézpáncélos lovasságot kell kiállítania,
- számos vár épült ekkor: pl. Visegrád, Buda (ekkor lett ez a főváros); Béla sok településnek városi rangot adott (fallal vehetik körül magukat),
- Frigyestől visszavette az elrabolt megyéket, de egyébként békés külpolitikát folytatott.
AZ ÁRPÁD-KOR VÉGE
A XIII. század végére kialakult az a társadalom, amely nagy vonalakban a későbbiekben is jellemző lesz Magyarországra. A főbb rétegek:
- Bárók: a korábbi nemesek (nagybirtokosok), hogy megkülönböztessék magukat a serviensektől, báróknak kezdték nevezni magukat. Hatalmuk tovább nőtt, néhányan hatalmas területek urai lettek (tartományurak vagy "kiskirályok", pl. Csákok, Kőszegiek) - velük szemben a királyok is tehetetlenek voltak. A területükön élő nemeseket szolgálatra kényszerítették (familiaritás): a nemes igazgatta a báró birtokait, vezette a báró hadseregét.
- Nemesek: a korábbi serviensekből (kisbirtokosok) és a gazdagabb várjobbágyokból alakultak ki. A vármegyékben egyre inkább ők intézték az ügyeket: a király által kinevezett ispán mellé a nemesek szolgabírákat választottak (ez dönt a nemesek ügyeiben) - ezt nemesi vármegyének nevezzük (korábban királyi vármegye volt).
- Polgárság: a XIII. században megindult a városiasodás - főként német és újlatin telepesek által; a városaink kicsik (2-3000 fő). Több település királyi szabadságlevelet kapott, ezek a szabad királyi városok, amelyek minden tekintetben a nyugat-európai városokhoz hasonlítottak.
- Jobbágyság: a XIII. században alakult ki a közrendűek, a rabszolgák és a nyugatról érkezett hospesek összeolvadásával. A telket a földesúrtól használatba kapták, érte cserébe adó, robot és ajándék adásával tartoztak; a telket örökíthették. Rendelkeztek a szabad költözés jogával. A jobbágyok ügyeiben a földesúr ítélkezett (úriszék), akár halálbüntetést is kiszabhatott (pallosjog).
Az utolsó Árpád-házi királyok alatt az ország anarchiába süllyedt: a tartományurak a saját területükön azt csináltak, amit akarnak, a király túl gyenge volt velük szemben.
IV. (Kun) László (1272-1290) uralkodásának érdekesebb eseményei:
- édesanyja kun hercegnő volt, gyermekként került a trónra
- 1278-ban a morvamezei csatában Habsburg Rudolf német-római császárral szövetségben legyőzte II. Ottokár cseh királyt - ezzel a csatával szerezték meg a Habsburgok Ausztriát
- az egyház követelésére kiadta a kun törvényeket (kötelezte a kunokat a keresztény hitre térésre és a letelepedésre) - erre a kunok fellázadtak, ám László csatában legyőzte őket
- konfliktusba került az egyházzal, amiért kiközösítették - Lászlót ez nem érdekelte, egyre inkább a kunok között élt kun szeretőivel
- a sors iróniájaként kun merénylők végeztek vele
1301-ben III. András (1290-1301) halálával kihalt az Árpád-ház (férfiágon; női ágon András leánya, Árpád-házi Szent Erzsébet 1338-as halálával halt ki).
FORRÁSOK
1. Béla király és a magyarok közti gyűlölség okairól
2. Batu kán levele
3. A muhi csata
4. A tatár pusztítás
5. IV. Béla okleveleiből
VIDEÓK
https://zanza.tv/tortenelem/magyarsag-tortenete-kezdetektol-1490-ig/az-aranybulla-es-tatarjaras
https://www.youtube.com/watch?v=w-FPL_cLoZ4 (videó a morvamezei csatáról)