1. A felvilágosult abszolút uralkodók felfogása saját szerepükről

A) Tehát a fejedelem legfőbb kötelessége az igazságosság. Kézben tartja népének javát, és ezt helyezi minden egyéni érdeke elé. [...] Kiderül, hogy a fejedelem távolról sem korlátlan ura és parancsolója népének, hanem csak legmagasabb rangú szolgája és szerencséjének eszköze, mint ahogy a nép az ő dicsőségének forrása. [...] Én azonban azt mondom, hogy a fejedelem kétféleképpen növelheti nagyságát és tekintélyét. Elsősorban hódításokkal, ha a hadviselő fejedelem fegyvereinek erejével terjeszti ki országának határait, másodsorban szorgalommal és tudással, ha országában felvirágoztatja a művészeteket és tudományokat, és ezzel műveltebbé, hatalmasabbá teszi államát. (II. Frigyes: Antimachiavelli, 1739)

B) Egyetlen esetben sem elégedtem meg azzal, hogy valamit egyszerűen csak megparancsoljak, hanem minden ügyet kidolgoztam és kialakítottam; [...] arra törekedtem, hogy az állam minden hivatalnokába beleoltsam azt a szeretetet, amelyet magam érzek a közjó iránt. [...] Sok uralkodó az állam vagyonát és alattvalóit is úgy tekinti, mint szoros értelemben vett magántulajdonát, s azt is hiszi, hogy a Gondviselés az embermilliókat neki teremtette, s még csak álmában sem gondol arra, hogy a Gondviselés azért állította őt e helyre, hogy ő szolgálja a milliókat. [...] Az, akinek figyelmét a szolgálatához tapadó haszon vagy megtiszteltetés köti le, s az állam szolgálatát csak mellékes ügynek tekinti, mondja ezt meg inkább már jó előre, s hagyja el még jókor hivatalát, melynek betöltésére nem méltó, de nem is alkalmas, s melynek ellátása az állam java iránt forrón érző lelkületet, az önérdekekről és a kényelemről való tökéletes lemondást követeli meg. (Részlet II. József körleveléből az állami hivatalnokokhoz, 1784)

a) Hogyan látták saját szerepüket, feladataikat a felvilágosult abszolút uralkodók?
b) Gyűjtsük ki a forrásokból azokat a vonásokat, amelyek az abszolutizmusra, s azokat, amelyek a felvilágosodásra utalnak!
a) Gyűjtsük ki a források alapján azokat a tulajdonságokat, amelyeket az uralkodó fontosnak tart az állami hivatalviselés szempontjából!

2. II. Frigyes emlékiratából

A porosz állam I. Frigyes Vilmos alatt egészen megváltozott; az új király feloszlatta a fényes udvart, s a nagy nyugdíjakat lényegesen leszállította, sokan, kik addig fogatot tartottak, most gyalog jártak, úgy, hogy azt kezdték mondani: a király a sántáknak visszaadta a lábaikat. I. Frigyes alatt Berlin az északi Athén volt, Frigyes Vilmos alatt az északi Spárta lett. A kormányzás egész rendszere katonai volt. A hadsereg létszámát a király erősen felemelte, de mivel a buzgalom első hevében iparosokat is erőszakkal besoroztak, a többiek megijedtek, és sokan kivándoroltak, mi ismét az iparnak okozott tetemes kárt. A király a bajon gyorsan segített, és különös gondot fordított az ipar emelésére: szigorúan megtiltotta a gyapjú kivitelét; 1714-ben raktárat alapított, melyből a szegényebb gyárosok gyapjút kaptak, melynek árát később munkájuk árán megtérítették. A posztó biztos vevőt talált a hadseregben, melyet minden évben újra öltöztettek. A posztószállítás még külföldre is kiterjedt; 1725-ben megalakult az orosz kereskedelmi társulat, és porosz kereskedők szállították az orosz csapatok számára a posztót. Berlin Mars raktára lett. Mindazt, amire a hadseregnek szüksége volt, itt állították elő, és a porosz hadi felszerelési cikkeket egész Németországban keresték. Berlinben lőpormalmokat állítottak fel, Spandauban kardkészítő műhelyeket, Potsdamban fegyvergyárakat, Neusatdtban vas- és bőrgyárat.

a) Gyűjtsük össze I. Frigyes Vilmos politikájának a jellemzőit! Állapítsuk meg, hogy mennyiben nevezhető felvilágosultnak I. Frigyes Vilmos uralkodása!
b) Mit eredményezett e politika Poroszország számára?
c) Mire utal ez a szembeállítás: "I. Frigyes alatt Berlin az északi Athén volt, Frigyes Vilmos alatt az északi Spárta lett"?
d) Milyen képet rajzol a szerző atyja uralkodásáról?