10.5.1 A francia forradalom I.
Az 1780-as évek végére az abszolutizmus válságba jutott Franciaországban: a növekvő kiadások miatt államcsőd fenyegetett, a szegények lázongtak a rossz termés miatt. Ekkor már többen is reformokat sürgettek, pl. La Fayette márki (az amerikai függetlenségi háború hőse), Sieyés abbé ("Mi a harmadik rend?").
Végül 1789 májusában XVI. Lajos összehívta az Általános Rendi Gyűlést (1614 óta először!), hogy megoldja a válságot. A harmadik rend képviselői azonban kifogásolták, hogy a másik két rendnek kétszer annyi képviselője van, és hogy rendenként történik a szavazás - végül elhagyták az üléstermet. Kinyilvánították, hogy ők képviselik a francia nemzetet, és Nemzetgyűléssé alakultak.
XVI. Lajos tétovázott: először támogatta a harmadik rendet, azután Párizs körül összevonta a hadsereget, hogy visszakényszerítse őket. Párizs lakossága azonban a harmadik rend oldalára áll: felkelés tört ki, új városi tanácsot és nemzetőrséget alakítottak (utóbbi vezetője La Fayette), majd 1789. július 14-én megostromolták és elfoglalják a Bastille-t (várbörtön, a régi rendszer gyűlölt szimbóluma, ide zárták a politikai foglyokat) - ez a forradalom kezdete.
A forradalom győzelme
1789 nyarán a forradalom elterjedt az egész országban: a városokban lemondatták a királyhű polgármestereket és új városi tanácsokat hoztak létre, vidéken pedig az éhező parasztok a földesuraik ellen fordultak - a "nagy félelem" ideje alatt fosztogatások, gyújtogatások, gyilkosságok követték egymást. A nemesség és a papság egy része külföldre emigrált, a másik része aug. 4-én a Nemzetgyűlésben lemondott ősi kiváltságairól (pl. adómentességük megszüntetése, feudális terhek eltörlése) - kimondták, hogy minden francia egyenlő.
Aug. 26-án a Nemzetgyűlés elfogadta az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát:
- a hatalom a néptől származik (népszuverenitás), ezért minden állampolgárnak joga van részt venni a törvényalkotásban
- a törvények mindenkire egyformán vonatkoznak (törvény előtti egyenlőség), ártatlanság vélelme
- emberi jogok: vallás-, szólás- (sajtó-) szabadság, személyes szabadsághoz, tulajdonhoz és biztonsághoz való jog
XVI. Lajos ellenkezni próbált, de a tömeg megrohanta a versailles-i palotát és a királyi családot Párizsba kényszerítette. Ezután a Nemzetgyűlés sorra hozta az intézkedéseket, amelyek során Franciaország átalakult:
- megszüntették a feudális tartományokat, helyettük 83 megye
- az egyház vagyonát állami kézbe vették és elárverezték
- eltörölték a céheket, egységes súly- és mértékrendszer (méter)
AZ ALKOTMÁNYOS MONARCHIA (1791-92)
A Nemzetgyűlés 1791-re elkészült az alkotmánnyal (ez az első írott francia alkotmány), XVI. Lajos szentesítette - Franciaország ezzel alkotmányos monarchiává vált.
- törvényhozó hatalom: Törvényhozó Nemzetgyűlés; választójogi cenzusok: csak férfiak, francia állampolgárság, min. 25 éves kor, bizonyos vagyon (emiatt Franciaország 28 millió lakosából csak kb. 4 millió választhat)
- végrehajtó hatalom: a királyé (ő nevezi ki a minisztereket és a hadsereg vezetőit; korlátozott vétójogával beleszólhat a törvényhozásba is), azonban a miniszterek nem neki felelősek (= ő nem menesztheti őket), csak a Nemzetgyűlés, és a király bármilyen rendelete csak miniszteri ellenjegyzéssel érvényes
- bírói hatalom: független bíróságok
- ezenkívül az alkotmány biztosította az emberi jogokat is
A forradalom alatt számos politikai csoport, párt alakult ki, ezek közül a legfontosabbak:
- alkotmányos monarchisták: ők azok, akik elégedettek a fennálló rendszerrel (főleg nagypolgárság, forradalomhoz hű nemesség és papság)
- girondiak: Gironde megye képviselői (vez. Jacques-Pierre Brissot), ők további reformokat akarnak (főleg középpolgárság)
- jakobinusok: a Jakobinus Klub a párizsi Szt. Jakab-kolostorban működött, innen a név (vez. Maximilien Robespierre), ők radikális reformokat akarnak, a válság megfékezése érdekében a szabadság korlátozásától sem riadnak vissza (főleg kispolgárság, városi szegények, sans-culotte-ok "nadrágtalanok")
A monarchia bukása
Az alkotmányos monarchia több ok miatt nem bizonyult stabilnak.
- az egyre súlyosbodó gazdasági problémák (infláció, éhínségek) hatására a tömegek egyre elégedetlenebbé váltak - emiatt a forradalom radikalizálódott (szélsőségesebb lett); pl. 1791. júliusában a nemzetőrség belelőtt a tüntető tömegbe (Mars-mezei sortűz)
- XVI. Lajos nem működött együtt a Nemzetgyűléssel, sőt megkísérelte elhagyni Franciaországot, de visszahozták - a monarchia tekintélye egyre csökkent
- Európa hatalmai bizalmatlanok voltak a forradalmi Franciaországgal (főként az emigráns nemesek hatására) - Ausztria és Poroszo. uralkodói 1791. augusztusában katonai beavatkozással fenyegették meg Franciaországot, ha XVI. Lajost nem helyezik vissza a jogaiba (pillnitzi nyilatkozat)
A Nemzetgyűlésben heves viták folytak arról, hogyan reagáljanak a pillnitzi nyilatkozatra. Végül a girondiak akarata érvényesült, és 1792. ápr. 20-án Franciaország hadat üzent Ausztriának és Poroszországnak - megindult Franciaország háborúja Európa ellen, amely innentől kisebb megszakításokkal 1815-ig tartott. A háború kezdetben védekezésként indult, de a győzelmek után hamarosan hódító háború lett belőle, melynek célja "a forradalom exportja" (Európa népeinek felszabadítása a zsarnok királyok alól).
A háború rosszul indult. A porosz-osztrák hadsereg közeledésének hírére pánik tört ki, a Nemzetgyűlés engedélyezte, hogy az árulónak ítélt személyeket megöljék (az első terror). A tömeg 1792. aug. 10-én megostromolta a királyi palotát, a hazaárulással vádolt XVI. Lajost megfosztották hatalmától és börtönbe vetették.
Ugyanakkor fellobbant a nemzeti érzelem (pl. megszületett a Marseillaise himnusz), az emberek tömegével álltak be a hadseregbe. 1792. szept. 20-án a francia hadsereg Valmynál legyőzte a poroszokat. Másnap Párizsban kikiáltották a köztársaságot.
FORRÁSOK
1. Mi a harmadik rend?
2. Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata
3. A pillnitzi nyilatkozat
KÉPEK
1. A francia forradalom irányzatai és ellentétei
