A POLGÁRI FORRADALOM (1917 tavasza)

Oroszországban a XIX. századi fejlődés ellenére megmaradtak a társadalmi problémák (nagy különbségek, munkások és parasztok nyomora). Az 1905-ös forradalom sem tudott változtatni a cári önkényuralmon. A háborús emberveszteségek és a fokozódó éhínség csak fokozták a tömegek nyugtalanságát.

1917. március 8-án (régi orosz naptár szerint február 23-án) Pétervárott forradalom tört ki, amelyhez egyre többen csatlakoztak. Végül II. Miklós cár lemondott és Lvov herceg vezetésével Ideiglenes Kormány alakult, amely addig kormányzott volna, míg össze nem hívják az Alkotmányozó Nemzetgyűlést, hogy döntsön Oroszország államformájáról.

A kettős hatalom

Az Ideiglenes Kormány hatalma nem terjedt ki a hatalmas ország egészére. A forradalom erejét a munkásokból és katonákból álló helyi tanácsok (oroszul szovjetek) alkották. Az ő kezükben volt a helyi hatalom (pl. fegyveres erők, helyi közigazgatás). A szovjetek irányításában a szocialista pártoknak volt döntő szerepe. Az orosz szocialistákon belül két csoport volt: a mérsékeltebb mensevikek (szociáldemokraták) és a szélsőségesebb bolsevikok (kommunisták). (A bolsevikok ekkor már külön pártot alkottak, kb. 40 ezer taggal; fontosabb vezetőik, pl. Lenin külföldön, száműzetésben éltek.)

A szovjetek kezdetben támogatták az Ideiglenes Kormányt, de 1917 áprilisában svájci száműzetéséből hazatért Lenin, aki meghirdette, hogy az Ideiglenes Kormányt meg kell dönteni, és a polgári forradalmat "tovább kell fejleszteni" szocialista forradalommá. Az I.K. (vezetője Alekszandr Kerenszkij) betiltotta a bolsevik pártot, vezetőit letartóztatta, de ennek ellenére a bolsevikok lassan az összes szovjetben átvették a vezetést, saját hadsereget is kiépítettek, a Vörös Gárdát.

Politikai irányzatok 1917 nyarán - az Ideiglenes Kormány térvesztése

Az orosz forradalomban is többféle irányzat létezett:

• a mérsékelt irányzatok közé tartoztak a kadétok (liberálisok) és az eszerek (parasztpárt), valamint a mensevikek (szociáldemokraták): ezek demokratikus reformokat, földosztást, a munkások védelmét tűzték ki célul
• a szélsőbalt képviselték a bolsevikok (kommunisták): fő céljük a hatalomátvétel és a marxi proletárdiktatúra kiépítése, a magántulajdon megszüntetése volt
• a szélsőjobboldalon voltak azok a katonatiszti csoportok, akik a régi cári rendszert akarták visszaállítani

1917 nyarára az Ideiglenes Kormány egyre népszerűtlenebbé vált:

• nem vetettek véget a háborúnak, sőt újabb támadásokat indítottak a központi hatalmak ellen (Kerenszkij-offenzíva), amelyek újabb kudarcokat eredményeztek
• nem osztottak földet (noha a forradalom alatt sok helyen a parasztok spontán földosztásba kezdtek)
• nem javult az ellátás és az életszínvonal

Mivel a mérsékelt Ideiglenes Kormány nem tudott úrrá lenni a helyzeten, a szélsőséges csoportok erősödtek meg. Várható volt, hogy valamelyik szélsőséges oldal puccsot hajt végre. Végül 1917 őszén a szélsőjobb próbálkozott először (Kornyilov tábornok puccsa), amelyet azonban a kormány még le tudott verni.

A KOMMUNISTA FORRADALOM

A bolsevik hatalomátvétel

1917. november 7-én (okt. 25.) a Vörös Gárda és a forradalmárok megszállták Pétervár stratégiailag fontos pontjait (utak, hidak, gyárak). A kormány nem tanúsított ellenállást, Kerenszkijék elmenekültek. (Egyedül a kormány székhelyén, a Téli Palotánál folyt némi harc a bolsevikok és a kormánycsapatok között.)

Összeült a Szovjetek II. Összoroszországi Kongresszusa, ahol már a bolsevikok alkották a többséget. A kongresszus Lenin javaslatára átvette a hatalmat és kikiáltotta a proletárdiktatúrát. Az új kormányt Lenin vezette, tagjai a népbiztosok (=miniszterek). Ezután határozatokat hoztak:

• a hatalomról: minden hatalom a szovjetek kezébe megy át, az új kormány a népbiztosok tanácsa
• a békéről: javasolják minden hadban álló országnak, hogy kössenek fegyverszünetet és kezdjenek tárgyalásokat,
• a földről: meg kell szüntetni a föld magántulajdonát; a földbirtokosokat és az egyházakat meg kell fosztani földjeiktől, ezeket parasztok között kell szétosztani (közösen műveljék meg),

1918 januárjában még összeült a régóta halogatott Alkotmányozó Nemzetgyűlés. Amikor azonban kiderült, hogy ebben a bolsevikoknak nincs többsége, azok erőszakkal feloszlatták a Nemzetgyűlést és nyílt diktatúrát vezettek be. (Az erőszakra azért volt "szükség", hogy a bolsevik kisebbség uralmát fenntarthassák.) Intézkedéseik:

• államosították az ipart, a bankokat és az iskolákat;
• kimondták Oroszország népeinek egyenrangúságát, elismerték Finnország függetlenségét;
• tárgyalásokat kezdtek a németekkel a békéről, végül 1918. márciusában aláírták a súlyos breszt-litovszki békét, melynek alapján Oroszország hatalmas területekről (kb. 800 ezer km²) mondott le nyugaton - ezzel Oroszország kilépett a háborúból.

A polgárháború (1918-22)

A bolsevikok uralmával sokan elégedetlenek voltak. Ők alkották a fehérek mozgalmát. A vörösök (bolsevikok) és a fehérek között 1918 nyarán kirobbant a polgárháború.

A fehérek közé tartoztak:

• a régi cári hadsereg vezetői és részei (pl. kozákok)
• a fehérek társadalmi bázisa a régi vezető réteg (arisztokrácia, nagypolgárság és egyház) volt
• az antant intervenciós (beavatkozó) csapatai (az antant számára a munkások állama eleve gyanús volt, ráadásul nehezteltek rájuk, amiért kivonták Oroszországot a háborúból)

A bolsevikok ellen harcoltak még a különböző nem orosz nemzetiségek is (pl. ukránok, balti népek, kaukázusi, török népek), akik a káoszt arra akarták felhasználni, hogy függetlenné váljanak az Orosz Birodalomtól. (Ez végül csak Finnországnak, a balti államoknak és Lengyelországnak sikerült - utóbbinak csak háború árán.)

A polgárháború óriási pusztítást okozott:

• mindkét fél gyakran folyamodott a terror eszközéhez (az ellenálló vagy akár csak gyanús csoportokat, civileket tömegesen végezték ki)
• a bolsevikok bevezették a hadikommunizmust: a piacot megszüntették, a parasztoknak terményük nagy részét be kellett szolgáltatni az államnak - ez a termelés összeomlásához és éhínséghez vezetett

A fehérek nem voltak egységesek, különböző tábornokok (a leghíresebbek Vrangel, Kolcsak, Jugyenyics, Gyenyikin) vezette seregekből álltak. Velük szemben a vörösök egységesek és jól szervezettek voltak. A Vörös Hadsereg Trockij vezetésével 1920 végére mindenütt visszaszorította a fehéreket - a bolsevik állam tehát fennmaradt és megerősödött.

FORRÁSOK
1. Lenin április tézisei
2. Lenin művéből
3. Kornyilov felhívása
4. A bolsevikok határozatai
5. A vörösterror

VIDEÓK

KÉPEK