10.2.4 Reformáció, életmód, gazdaság a XVI. században
A katolikus egyház válsága itthon ugyanúgy jelentkezett, mint a többi európai országban. A török hódítás ráadásul részben megsemmisítette az egyház szervezetét. Emiatt a reformáció hamar elterjedt Magyarországon: a XVI. század végén már a lakosság 70-80%-a valamelyik protestáns egyházhoz tartozott. Magyarországon a reformáció szinte minden irányzata jelen volt:
- evangélikusok: főként a szász (német) városi polgárság soraiban terjedt, pl. Felvidék, Szászföld (Erdély)
- reformátusok: a lakosság minden rétegében (nemesség, parasztság is) teret kapott, ez volt a legnagyobb irányzat. Központja Debrecenben alakult ki, fontos térítője Méliusz Juhász Péter
- unitáriusok: kevesen, csak Erdélyben szerveződtek egyházzá
A reformáció terjedését segítették a vándor prédikátorok működése, a hitviták, a Bibliafordítások.
A három országrész kormányzata eltérő politikát követett a reformáció terjedésével kapcsolatban:
- királyi Magyarország: mivel a Habsburgok buzgó katolikusok voltak, igyekeztek korlátozni a protestánsok szabad vallásgyakorlását és minden eszközzel támogatták a katolikus egyházat
- török hódoltság: a muszlim törököket nem érdekelte, melyik "hitetlen" irányzatot követi a nép, így a hódoltsági lakosság legnagyobb része református lett
- Erdély: itt a kor minden keresztény irányzata békében megfért egymással. Az 1568-as tordai országgyűlés kimondta a négy "bevett vallás" (katolikus, evangélikus, református, unitárius) szabad gyakorlásának jogát; ez a vallási türelem egyedülálló volt a korabeli Európában (ez a vallásháborúk kora!)
KULTÚRA
A középkorban a magyar kultúra központja a budai királyi udvar volt. Mivel Budát elfoglalta a török, a XVI. században a kultúra központjai a nagyobb nemesi családok kastélyai lettek. Ilyen központ volt pl. a Nádasdyak sárvári kastélya vagy a Perényiek sárospataki vára.
A reformáció terjedése óriási hatást gyakorolt a magyar nyelv fejlődésére is. (A XVI. századtól kezdődik nyelvünk történetében az ún. középmagyar kor, ez azt jelenti, hogy a korabeli magyar szövegek már érthetőek számunkra is.) Ezt elősegítették a Bibliafordítások is. Elsőként a Sárváron működő Sylvester János humanista tudós fordította le az Újszövetséget), majd 1594-ben Vizsolyban megjelent Károli Gáspár teljes magyar nyelvű Bibliája. Emellett hittudományi munkák, vitairatok is születtek magyar nyelven. (Érdekes tény, hogy a budai török pasa is magyar nyelven levelezett a Habsburg hatóságokkal.) Erre a korra tehető a magyar nyelvű szépirodalom megjelenése is (pl. Balassi költészete).
Nyomdák sora jött létre (pl. Sárvár, Debrecen, Kolozsvár, Nagyszeben). A nyomtatott könyvek egyre szélesebb rétegek számára váltak elérhetővé. Néhány nemesi család már több száz könyvet tartalmazó könyvtárat alakított ki.
A magyarországi oktatás szintén fejlődött. A reformáció nyomán egyre több a középfokú iskola (kollégium, gimnázium) alakult, főleg a református iskolák voltak híresek (pl. Debrecen, Gyulafehérvár). Mivel egyetem még nem létezett Magyarországon nincs, a diákok külföldön tanultak tovább: a protestáns diákok északnémet és holland, a katolikusok olasz egyetemeken.
A hazai művészet követte az európai változásokat: a XVI. században még a reneszánsz, a XVII. századtól pedig a barokk stílus vált dominánssá.
ÉLET A VÉGVÁRAKBAN
Amint arról még később szó lesz, a XVI-XVII. századi háborúskodások a népesség (főleg a magyar etnikum) és a táj óriási pusztulásával jártak. A halál, a bizonytalanság a mindennapok része lett.
Az állandó háborúk nyomán létrejött a végvári katonák széles rétege Magyarországon, amelyet a kortársak "vitézlő rendnek" neveztek. Életükről Balassi Bálint versei festettek idealizált képet. A végváriak az el-elmaradó zsoldot az ellenség területén végrehajtott portyázással egészítették ki. A török végvárak katonasága ugyanezt csinálta, így a határvidékeket mindennaposak voltak az ilyen kisebb "hadjáratok". Emellett a végváriak szedték be a hódoltsági parasztoktól az egykori földbirtokosnak járó adót (kettős adóztatás). Olykor a katonaélet unalmát török-magyar párviadalokkal enyhítették.
E sajátos háborús viszonyok között alakult ki a később európai hírnévre szert tett magyar könnyűlovas fegyvernem, a huszárság.
GAZDASÁG
A politikai megosztottság ellenére Magyarország gazdasága nagyrészt egységes maradt.
Mezőgazdaság: főbb termékeink a gabona, a szarvasmarha (Alföld), a bor (borvidékek: Tokaj, Eger, Sopron, Balaton). A XVI. században a marhakereskedelem vált a legjelentősebb ágazattá: a marhákat el lehetett hajtani a közeledő ellenség elől, így nem volt annyira kitéve a háborús pusztításnak, mint a szántóföldet; illetve a gyarapodó népességű Nyugat-Európának egyre nagyobb mennyiségű élelemre volt szüksége. A marhákat marhahajcsárok (hajdúk) lábon hajtották ki az osztrák, délnémet és itáliai piacokra.
Az amúgy is elmaradott hazai ipar a török korban még inkább visszafejlődött. A Hódoltságban elnéptelenedtek a városok, és fizetőképes kereslet hiányában nem volt szükség annyi iparosra sem. A magyar ipar céhes ipar volt, manufaktúrák ebben a korban nem alakultak idehaza. Egyedül a bányászat tudott valamennyire fejlődni.
A kereskedelem ekkoriban jövedelmező tevékenységnek számított. Magyarország - a többi kelet-európai országhoz hasonlóan - mezőgazdasági termékeket exportált, iparcikkeket importált. Fő kereskedelmi partnereink Dél-Németország, Észak-Itália, Csehország, Szilézia és Ausztria voltak.
FORRÁSOK
1. Sylvester János levele
2. Dávid Ferenc
3. A tordai országgyűlés
