AZ OLASZ EGYSÉG

Itália területén a középkor és az újkor folyamán végig több kicsiny városállam létezett. Szinte folyton napirenden volt a félsziget egyesítése, de a nagyhatalmi érdekek ezt mindig akadályozták (Itália a francia, a spanyol, az osztrák hatalmak ütközőpontjában feküdt.)

A XIX. század elején kibontakozó olasz nacionalizmus újabb lökést adott az olaszlakta területek egyesítésének. Az egyesítést nehezítették a gazdasági különbségek (fejlettebb észak, elmaradottabb dél).

A XIX. század közepén a félsziget a következő politikai egységekre tagolódott:

• Szárd Királyság: más néven Piemont, független olasz állam volt, központja Torino,
• Lombardia, Velence: az Osztrák Császársághoz tartoztak,
• Parma, Modena, Toscana: kicsiny államok, melyek élén Habsburg-rokonok álltak,
• Pápai Állam: Itália közepén, élén a pápa, központja Róma (francia megszállás alatt),
• Nápoly-Szicíliai Királyság: a "csizma" déli felén, elmaradott, Bourbonok irányította állam.

Az egyesítésnek két lehetséges módja volt:

• forradalmi út: "alulról" történő egyesítés, amikor az olasz nép fellázad, elűzi a helyi (nagyrészt idegen) fejedelmeket és kikiáltja az egységes Olaszországot - ez a mód az 1848-49-es forradalmak lecsengése után kevésbé tűnt járhatónak
• dinasztikus út: "felülről" történő egyesítés, amikor valamelyik olasz állam háborúkkal és diplomáciai eszközökkel bekebelezi, magába olvasztja a többi olasz területet. Erre a Szárd Királyság tűnt a legalkalmasabbnak, amely az egyetlen olasz dinasztia által vezetett állam volt Itáliában.

1848-49-ben a Szárd Királyság két háborút is vívott Ausztriával, azonban mindkét alkalommal kudarcot vallott. Szövetségesekre volt tehát szüksége.

Az olasz egyesítésnek két vezéralakja volt:

• Camillo Cavour: a Szárd Királyság miniszterelnöke, ügyesen manőverező politikus, aki az egyesítést "felülről", azaz háborúkkal és a nagyhatalmak közötti ellenségeskedések kihasználásával képzelte el.
• Giuseppe Garibaldi: népi forradalmár, aki az egyesítést "alulról", népi hadsereg szervezésével és forradalmak kirobbantásával képzelte el; hadseregét "vörösingeseknek" nevezzük.

Olaszország létrejötte

1859: piemonti-francia - osztrák háború

• Cavour megszerezte III. Napóleon támogatását (területeket ígérve neki) és kiprovokált egy háborút Ausztriával,
• a véres solferinói csatában a franciák és a piemontiak győztek, ezért Ferenc József békét kért,
• ekkor Napóleon cserbenhagyta Cavourt és szövetségese feje fölött megállapodott Ferenc Józseffel: a békében Piemont csak Lombardiát kapta meg.

(A solferniói csata a század egyik legvéresebb csatája volt. A sebesült katonák szenvedései láttán a csata egyik szemtanúja, a svájci Henri Dunant megalapította a Nemzetközi Vöröskeresztet. Az 1864-es genfi egyezmény szabályozta a háborús sebesültekkel való humánus bánásmódot.)

1860: Parmában, Modenában és Toscanában felkelések törtek ki, a felkelők kimondták az egyesülést Piemonttal. Ausztria nem akart újabb háborút, ezért belenyugodott Közép-Itália elvesztésébe.

1860-ban Garibaldi kis csapatával (a legandák szerint 1000 vörösingessel) áthajózott Szicíliába, és gyors hadjárattal megdöntötte a Nápoly-Szicíliai Királyságot. A százezres nápolyi seregek hamar feladták a harcot. Erre Cavour is csapatokat küldött Nápolyba, a két olasz sereg találkozott, és Nápoly is csatlakozott Piemonthoz.

1861: kikiáltották az Olasz Királyságot: fővárosa Firenze, uralkodója I. Viktor Emánuel (az addigi szárd király). Már csak Róma és Velence nem tartozott hozzá, ezekhez a német egyesítés segítette hozzá Olaszországot. (1866-ban a porosz-osztrák háború után Olaszország megszerezte Velencét, 1871-ben a porosz-francia háború után Olaszország megkapta Rómát, és megvalósul az egység.)

A NÉMET EGYSÉG

Az első német állam a Német-római Birodalom volt, ez a középkor végére önálló fejedelemségekre esett szét, amelyek önállóságát az 1648-as vesztfáliai béke is megerősítette. A XVIII. században a sok kis fejedelemség közül Poroszország emelkedett ki, amely kiváló hadsereggel és fejlett gazdasággal bírt.

1806-ban megszűnt a Német-római Birodalom, helyébe 1815-től a Német Szövetség lépet, ez fogta laza keretbe a német államokat. A német nacionalizmus ismét előtérbe helyezte az egyesítést. Német területen a gazdaság gyors fejlődése elősegítette az egyesítést: a német államok 1834-ben vámuniót hoztak létre (Zollverein).

1848-49-ben a németek sikertelenül próbálták forradalmi úton létrehozni Németországot. A dinasztikus megoldást viszont az a kérdés nehezítette, hogy melyik német állam egyesítse Németországot.

• a Poroszország vezetésével létrejövő Németországot kisnémet egységnek hívták, ennek előnye az etnikai homogenitás lett volt (azaz túlnyomó többségben németek lakták volna, ez megfelelt a nemzetállam eszméjének)
• az Ausztria vezetésével megvalósuló Németország lett volna a nagynémet egység, ez egy hatalmas közép-európai birodalmat jelentett volna, jelentős nem német kisebbséggel (pl. magyarok, csehek, románok). Mellette egyedül a hagyomány szólt, tehát az, hogy régen a Habsburgok viselték a német-római császári címet.

A német egyesítés vezéralakja Otto von Bismarck volt. 1862-től porosz kancellár (=miniszterelnök). Kezdettől tudta, hogy az egyesítéshez háborúra lesz szüksége, ezért hadseregreformot hajtott végre. (Parlamenti beszéde: "A kor nagy kérdéseit nem többségi határozatokkal oldják meg, hanem vérrel és vassal." - innen a Vaskancellár elnevezés.) A porosz hadsereget felszerelték hátultöltős puskákkal. Megemlítendő még Helmuth von Moltke, a porosz hadsereg vezérkari főnöke, aki kiváló stratéga volt, a bekövetkező győzelmek nagyrészt az ő nevéhez fűződnek.

Németország egyesítése

1864: porosz-osztrák - dán háború tört ki, melynek célja a németek lakta Schleswig-Holstein megszerzése volt Dániától, ez sikerül is. A háborúval Bismarck kipróbálhatta az új porosz hadsereget, amely jól bizonyított.

Ezután Bismarck az Ausztriával való leszámolást kezdte előkészíteni. Fontos volt a többi nagyhatalom jóindulatának biztosítása, azaz az, hogy Ausztria szövetségesek nélkül maradjon. Ezt Bismarck annak ellenére elérte, hogy a többi nagyhatalomnak nem állt érdekében az erős, egységes Németország. Oroszországot az 1863-as lengyel felkelés során történő támogatással, Franciaországot területi ígéretekkel nyerte meg. Olaszország Velence miatt támogatta a németeket. Még a magyar emigrációt is bevetette Ausztria fenyegetésére (Klapka-légió).

1866: porosz-osztrák háború

• a porosz hadsereg a königgrätzi csatában - általános meglepetésre - megsemmisítő győzelmet aratott
• a békében Bismarck csupán azt követelte, hogy Ausztria többé ne avatkozzon be a német egyesítésbe. Ezzel eldőlt, hogy a kisnémet egység fog megvalósulni
• bár az olaszok Custozzánál vereséget szenvedtek az osztrákoktól, a békében megkapták Velencét

Poroszország ezután bekebelezte az északnémet államokat (Északnémet Szövetség). Franciaország közben felismerte, hogy Németország létrejöttét már csak háborúval állíthatja meg, így küszöbön állt egy porosz-francia konfliktus. Bismarcknak ismét sikerült biztosítania Nagy-Britannia és Oroszország semlegességét, Ausztria pedig az enyhe békeszerződés miatt nem kívánt ismét háborúba bocsátkozni.

1870-71: porosz-francia háború

• a sedani csata újabb megsemmisítő porosz győzelmet hozott, maga III. Napóleon is fogságba esett
• a háború azonban nem ért véget, a franciák újabb seregeket állítottak fel, a poroszok ostromzár alá vették Párizst; a fővárosban kommunista jellegű városvezetés vette át a hatalmat (párizsi kommün), amelyet hamarosan levertek
• 1871. január 18-án a versailles-i palota Tükörtermében a német fejedelmek kikiáltották a Német Császárságot, és I. Vilmos porosz királyt császárrá koronázzák. (A dátum nem véletlen: pontosan 170 évvel azelőtt lett Poroszország királyság.)

A háborút lezáró béke Franciao. számára megalázó volt:

• 5 milliárd frank hadisarc fizetésére kötelezték,
• Elzász-Lotharingiát Németországhoz csatolták. (Elzász-Lotharingiát még XIV. Lajos hódította meg a XVII. században. A tartomány fejlett iparvidék volt, vegyes francia-német lakossággal.)

Ez a béke évtizedes gyűlölet magvát hintette el a két ország között.

FORRÁSOK
1. Szárd-francia szerződés
2. Bismarck beszéde
3. Az 1866-os prágai béke

VIDEÓK

KÉPEK

1. Ipari fejlődés

2. A Német Császárság kikiáltása

3. Karikatúra a német egyesítésről

4. A Német Császárság államberendezkedése