1. Szárd-francia megállapodás (1859)

Minthogy Itália válságos helyzete arra mutat, hogy előreláthatólag olyan bonyodalmak merülnek fel, melyek során Piemont alapos joggal hívhatja segítségül Franciaországot, a francia császár és a szárd király elhatározta, hogy számolva a fent említett eshetőséggel, már előre összeegyezteti terveit, és az ezeket érintő tanácskozás után a következő cikkelyekben állapodott meg:

   1. cikkely. Ha Ausztria támadó fellépése következtében a szárd király és őfelsége az osztrák császár között kitörne a háború, őfelsége a francia császár és őfelsége a szárd király véd- és dacszövetséget köt egymással.
   2. cikkely. A szövetség célja az lesz, hogy megszabadítsa Itáliát az osztrák megszállástól, hogy eleget tegyen a nép kívánságának, és elejét vegye olyan bonyodalmak újbóli felmerülésének, amelyek háborúhoz vezethetnének, és amelyek szüntelenül veszélyeztetik Európa nyugalmát, létrehozva, ha a háború kimenetele ezt lehetővé teszi, egy mintegy 12 millió lakosú Felső-Olaszországi Királyságot.
   3. cikkely. Ugyanezen elv értelmében Savoya hercegségét és Nizza tartományt Franciaországhoz fogják csatolni.
   4. cikkely. A háború által előidézendő események menetétől függetlenül kifejezett megállapodás történik arra nézve, hogy a katolikus vallás érdekében a pápa szuverenitását fenntartsák.
   5. cikkely. A hadiköltségeket a Felső-Olaszországi Királyság fogja viselni.
   6. cikkely A magas felek kötelezik magukat, hogy semmiféle, az ellenségeskedés megszüntetését célzó kezdeményezést és javaslatot nem fogadnak el anélkül, hogy arról együttesen ne tanácskoznának.

Katonai megállapodás: I. cikkely. A szövetségesek haderőit Itáliában mintegy 300 000 főre emelik, ebből 200 000 francia, 100 000 szárd. Az Adriai-tengeren egy flotta fogja segíteni a szárazföldi hadsereg műveleteit.

a) Tárjuk fel a két állam közötti erőviszonyokat!
b) Milyen hatalmi és belpolitikai érdekek vezették III. Napóleont az egyezmény megkötésében? Mennyiben követhető ez nyomon a segítségnyújtás mértékében?
c) Milyen politikai eredményt akartak elérni a szövetségesek Itáliában?
d) Milyen piemonti félelmek olvashatók ki a szövegből?

2. Bismarck beszéde (1862)

Nagyon forró vérünk van, hajlamosak vagyunk arra, hogy túl sok terjedelmes fegyvert rakjunk testünkre, és mégis meg kell ezt tennünk. A németek nem liberalizmust várnak Poroszországtól, hanem erőt. Bajorország, Würtenberg, Baden eltűrhetik a liberalizmust, senki sem tulajdonítja nekik Poroszország szerepét. Poroszországnak össze kell szednie és megőriznie erejét a megfelelő pillanatig, amelyet már nem egyszer elmulasztottunk. Poroszország határa a bécsi béke után nem kedvez az egészséges állami életnek. A nagy kérdéseket nem beszéddel döntik el vagy a többség határozataival (éppen ez volt a nagy tévedés 1848-ban és 1849-ben), hanem vassal és vérrel.

a) Mi volt Bismarck politikai célja?
b) Milyen módszereket képzel el a cél megvalósítása érdekében?
c) Mely történelmi tapasztalatokra hivatkozik!
d) Melyik politikai eszmét bírálja és miért?

3. A prágai béke pontjaiból (1866)

   2.§. Ő Felsége, Ausztria császára [...] a Maga részéről is hozzájárul [...], hogy a Lombard–velencei Királyság az Olasz Királysággal egyesíttessék. [...]
   4.§. Ő Felsége, Ausztria császára elismeri az eddigi Német Szövetség feloszlatását, és hozzájárul Németország újjáalakulásához az Osztrák Császárság részvétele nélkül. Éppen úgy megígéri Ő Felsége, hogy azon szorosabb szövetségi viszonyt elismeri, melyet Ő Felsége, Poroszország királya a Majna vonalától északra megállapítani fog, és kijelenti, miszerint egyetért azzal, hogy a vonaltól délre fekvő német államok olyan szövetségre lépjenek, melynek az Északnémet Szövetséggel való nemzeti kapcsolata kettőjük közötti megállapodás tárgya, és melynek nemzetközi függetlensége lesz.

a) Állapítsuk meg, milyen lényeges hatalmi változást rögzít a béke!
b) Magyarázzuk meg, miért nem vett el területeket Poroszország Ausztriától!
c) Hogyan illeszkedik Bismarck diplomáciai terveibe Velence kérdése?