NÉPIRTÁSOK A II. VILÁGHÁBORÚBAN

A II. világháború abban is különbözött a korábbi háborúktól, hogy összesen 60-80 millió áldozata között több volt a civil, mint a katona. (Pedig ekkor már léteztek a genfi egyezmények, amelyek a háború szabályait tartalmazták – ezeket minden hadban álló fél megszegte.)

A modern haditechnikának, főleg a városok bombázásának "köszönhetően" rengeteg ártatlan ember halt meg, ill. pótolhatatlan értékek vesztek el. Pl. a háború folyamán a német városokra a szövetséges gépek összesen 2 millió tonna bombát dobtak le, 500 ezer lakost megölve.

A különböző megszálló hadseregek ezenfelül külön is követtek el kegyetlenségeket - ebben a németek, a japánok és a szovjetek jártak az élen (ezek totalitárius diktatúrák voltak). Néhány példa:

• A németek által megszállt területeken (pl. Franciao., Cseho., Lengyelo., Jugoszlávia, Szovjetunió) ellenállási mozgalmak indultak: a partizánok vasutakat robbantottak fel, náci vezetőket gyilkoltak meg. A németek ezt terrorral próbálták elfojtani, pl. egy-egy náci vezető haláláért bosszúból kiirtottak egy-egy várost (ilyen sorsra jutott pl. a cseh Lidice vagy a francia Oradour). A német megszállók a Szovjetunióban kifejezett népirtó politikát folytattak.
• A japánok az általuk megszállt Kínában és Délkelet-Ázsiában követtek el népirtásokat, pl. egész városokat irtottak ki, a japán hadifogolytáborokban ezrek pusztultak el.
• A szovjetek szintén a polgári lakosságon torolták meg, ha azok együttműködtek a németekkel - olykor egész népeket deportáltak Szibériába. Egy másik példa a katyni tömeggyilkosság: 1940 márciusában a szovjet hatóságok kb. 20 000 fogságba esett lengyel katonatisztet lőttek agyon azzal a céllal, hogy a lengyel népet megfosszák katonai-politikai vezető rétegétől.
• A hadifoglyokat gyakran egyszerűen lelőtték.

Mindezeket még esetleg lehetne háborús szükségszerűséggel magyarázni - de semmilyen észszerű magyarázat nincs a holokausztra.

A HOLOKAUSZT

Az Endlösung

A német megszállás után a nagyobb városokban (főleg Kelet-Európában) elkülönített városrészt, gettót alakítottak ki a zsidóknak, és ide költöztették át őket. Itt embertelen körülmények uralkodtak (zsúfoltság, mocsok), ráadásul a rohamosztagosok rendszeresen kegyetlenkedtek velük, emiatt sokan meghaltak.

Hitler kezdettől fogva szónokolt a zsidókérdés "végső megoldásáról" (Endlösung), de sokáig nem pontosította, hogy ezen mit kell érteni - a zsidók elleni korlátozásokat, a zsidók kiűzését Németországból, áttelepítésüket Palesztinába, vagy valami mást?

1942. januárjában a Berlin melletti Wannsee-ben a náci vezetők konferenciára gyűltek össze. Itt dőlt el, hogy az Endlösung a zsidók teljes kiirtását fogja jelenteni. A terv gyakorlati megvalósítását Adolf Eichmannra bízták (SS-tiszt, a háború után azzal védekezett, hogy "ő csak parancsot teljesített").

Az Endlösung módszerei fokozatosan alakultak ki - a cél minél több ember megölése volt minél rövidebb idő alatt, minél kisebb költséggel:

• először a német katonák egyszerűen összefogdosták a zsidókat és legéppuskázták őket, de ez nem volt elég hatékony (drága volt a lőszer + túlságosan személyes volt, a gyilkosnak látnia kellett az áldozatát, és ez sok katonát megviselt)
• azután „felfedezték” a gázt: teherautókba rakták őket, ahol a kipufogócsőből visszavezették a szénmonoxidot az utastérbe - de ez sem volt elég „hatékony”
• a végső megoldást a haláltábor jelentette

A haláltáborok

Megkülönböztetendő az "egyszerű" koncentrációs tábortól: a haláltáborba kerültekre szinte biztos halál várt, ha dolgoztatták is őket, ez csak azért volt, hogy az utolsó munkaerejüket is kihasználják. (Nekik persze azt mondták, hogy csak dolgozni viszik őket, még Auschwitz bejáratán is a cinikus Arbeit macht Frei = "A munka szabaddá tesz" felirat díszelgett.)

A legtöbb haláltábor a német megszállás alatt lévő Lengyelországban működött, pl. a leghíresebb Auschwitz-Birkenau, Treblinka, Sobibor, Majdanek, Belzec. A koncentrációs táborok közül hírhedt pl. Dachau vagy Mauthausen.

A haláltáborokba rendszeresen érkeztek foglyok, marhavagonokba zsúfolva. A táborban szétválogatták őket, a gyengéket és az öregeket azonnal megölték, a többiek dolgozhattak, amíg bírták.

A gyilkosságok gázkamrákban történtek: ablaktalan betonépítmény, ahová beterelték őket "fürdeni" (ruháikat, értékeiket előzőleg elvették), de a csapokból nem víz, hanem mérgező gáz jött, amely végzett velük. Auschwitzban napi 10 000 ember megölésére is képesek voltak.

A hullákat krematóriumokban elégették; felhasználható testrészeiket (pl. arany fogtömés, haj, bőr) ipari nyersanyagként használták (pl. emberbőr lámpaernyő, emberi zsírból főzött szappan). Ezenfelül több haláltáborban embertelen orvosi kísérleteket is folytattak (pl. Auschwitzban Dr. Jozef Mengele), pl. az emberi test tűrőképességéről (mennyi ideig bírja víz alatt, forróságban stb.)

A holokauszt mérlege – kérdések

A náci haláltáborokban 4-6 millió ember halt meg, ezek túlnyomó többsége zsidó volt (a 11 milliós európai zsidóságnak több mint a fele), kisebb részük cigány, illetve egyéb, a nácik által kiirtandónak minősített ember (pl. politikai ellenfelek, homoszexuálisok). A pontos számokban még nincs közmegegyezés, de a tömeggyilkosság léptéke vitán felüli.

A holokauszt egyedülálló esemény az emberiség történelmében, semmilyen korábbi népirtáshoz nem hasonlítható ez az iparszerű tömeggyilkosság. Felmerül a kérdés: hogyan történhetett meg mindez? Miért nem tett ellene senki semmit?

A legkézenfekvőbb válasz az lenne, hogy nem tudtak róla - ez részben igaz is, a nácik mindezt titokban tartották (pl. a vasutasokkal nem közölték, mi a célállomás) - másfelől viszont a gépezet működtetéséhez annyi ember kellett (pl. vasutasok, rendőrök, rohamosztagosok - több millió ember!), hogy lehetetlen, hogy ne tudtak volna róla. És akkor még a haláltáborokból megszökött rabokról nem is beszéltünk. Pl. 1944-ben két rab megszökött Auschwitzból, az általuk tapasztaltakat leírták az „Auschwitz-jegyzőkönyvben”, amelyet elküldtek politikusoknak, eredménytelenül.

Az emberek többsége egyszerűen megpróbált nem tudomást venni a dologról, még ha nem is értett vele egyet - egy töredékük aktívan segített a zsidóknak, pl. menedéket vagy papírokat adtak nekik (a mai Izrael számon tartja és hősként tiszteli ezeket az embereket).

Kérdés, hogy a nyugati országok, ill. kormányok mennyit tudtak erről - és persze, hogy ha tudtak is, mit tehettek volna? Hiszen országaik éppen élethalálharcukat vívták a tengelyhatalmakkal – de pl. a haláltáborokba vezető síneket bombázhatták volna...

Az egyházak szintén hallgattak - pedig nekik már a keresztényi szeretet nevében tiltakozniuk kellett volna a kegyetlenségek ellen. (Egyes egyházi személyek persze próbálták menteni a zsidókat, de pl. a Vatikán nem adott ki hivatalos közleményt erről a kérdésről.)

Ha felelősöket keresünk, meg kell különböztetni a felelősség fokozatait: valamilyen szinten nyilván felelős az a vasutas is, aki a "szállítmányokat" irányította a haláltáborokba, de nála sokkal felelősebbek a táborok működtetői, ill. az Endlösung irányítói.

FORRÁSOK
1. A náci ideológia
2. A wannsee-i konferencia
3. Az Auschwitz-jegyzőkönyvből

VIDEÓK
https://zanza.tv/tortenelem/masodik-vilaghaboru/holokauszt

KÉPEK