KOSSUTH LAJOS

Kossuth Monokon született, köznemesi családban. Ügyvédnek tanult, az 1832-36-os országgyűlésen egy távol lévő főrend követeként vett részt. Az országgyűlésen elhangzottakról kézzel írott újságot szerkesztett Országgyűlési Tudósítások néven, majd hazatérve a vármegyei politikáról írt hasonló kiadványt (Törvényhatósági Tudósítások). Ezekben szenvedélyesen érvelt a reformok mellett.

1837-ben a cenzúra megsértése miatt letartóztatták és 1840-ig börtönben ült. Kiszabadulása után, 1841-től a Pesti Hírlap főszerkesztője lett. Vezércikkeiben összefogta és népszerűsítette a reformelképzeléseket, közben saját magának is országos ismertséget szerezve. (A Pesti Hírlap mind a példányszámát, mind jellegét tekintve újdonság volt - 5000 előfizetője volt, és vele indult be a politikai sajtó Magyarországon.)

Reformprogramja

Reformjainak alapgondolata az érdekegyesítés volt. Mivel az önkéntes örökváltság nem vált be, hiszen a jobbágyok zöme nem tudta magát megváltani, Kossuth a kötelező örökváltság mellett érvelt. Eszerint a földesurakat az állam kárpótolná a veszteségeikért. Ehhez a pénzt a közteherviselés kiterjesztésétől várta. A polgári átalakulást célozta volna a törvény előtti egyenlőség bevezetése is.

A politikában a vármegyék és az országgyűlés népképviseleti alapra helyezését szerette volna, illetve felelős kormány kinevezését. Összességében egy Habsburgok vezette alkotmányos monarchia lebegett a szeme előtt.

A magyar ipar fejlesztése érdekében kezdeményezte a védővámok bevezetését. (Mária Terézia 1754-es rendelete óta voltak védővámok, azonban ezek az örökös tartományok iparát védték.) Miután ezt Bécs megakadályozta, Kossuth 1844-ben társadalmi mozgalmat indított (Védegylet), melynek tagjai önként vállalták, hogy nem vásárolnak olyan külföldi árut, amit itthon is gyártanak.

Kossuth az 1840-es években hosszas közéleti vitát folytatott Széchenyivel:

• Széchenyi túl radikálisnak (egyfajta demagóg "népvezérnek") tartotta Kossuthot, aki veszélyezteti a reformokat és forradalomba taszítja az országot
• Kossuth udvariasan válaszolt (ő nevezte Széchenyit a "legnagyobb magyarnak"), azonban hidegnek és számítónak nevezte Széchenyit

Későbbi szerepe

A közvélemény inkább Kossuthot támogatta, aki az 1840-es évek végére egyértelműen a reformellenzék vezetőjévé vált. 1848-ban jelentős szerepe volt a forradalom sikerében, majd az első felelős kormány pénzügyminisztere volt. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vezéralakja volt, 1849-ben államfővé (kormányzó-elnök) választották. A szabadságharc bukása után emigrált: bejárta Amerikát, Angliát, végül Torinóban telepedett le, itt is halt meg 1894-ben.

POLITIKAI IRÁNYZATOK A REFORMKORBAN

Eddig főleg a liberálisokkal foglalkoztunk, pedig rajtuk kívül más irányzatok is léteztek a reformkorban.

A konzervatívok (gúnynevükön a "fontolva haladók") főleg arisztokraták voltak, vezetőik közé tartozott gróf Dessewffy Aurél. Elismerték bizonyos reformok szükségességét (pl. gazdaság fejlesztése, magyar államnyelv), ám ezek bevezetését fokozatosan, és mindenben Béccsel együttműködve képzelték el.

A centralisták köznemesi-polgári származású értelmiségiek voltak, vezetőik pl. Szalay László, Eötvös József. Álláspontjuk a legtöbb dologban megegyezett a liberálisokéval, csak egy fontos pontban volt vitájuk. A centralisták egy francia mintájú központosított államban hittek, ezért a vármegyék önállóságát meg akarták szüntetni. A liberálisok ezzel nem értettek egyet: szerintük a vármegyék önállósága a garanciája Magyarország függetlenségének a Habsburgoktól.

A radikálisok (más néven "fiatal Magyarország") főként nem nemesi származású értelmiségieket jelentett, közéjük tartozott pl. Petőfi, Jókai, Vasvári Pál, Táncsics Mihály. Programjuk több ponton túlment a nemesi gondolkodást tükröző liberálisokén: kárpótlás nélküli jobbágyfelszabadítást, függetlenséget követeltek - és ezek eszközeként a forradalmat sem utasították volna el.

AZ 1843-44-ES ORSZÁGGYŰLÉS ÉS A KÖVETKEZŐ ÉVEK

Ehhez az országgyűléshez fűződik a reformkor egyetlen végleges sikere: a magyar nyelv hivatalossá vált Magyarországon. A törvényhozás, az oktatás és a közigazgatás nyelveként a latint váltotta fel.

1846-ban Galíciában lengyel felkelés tört ki, amelyet Bécs a lengyel parasztok fellázításával vert le - ez sokkolta a magyar közvéleményt és mozgósította a politikát. A konzervatívok ebből a "nép lázításának" veszélyét olvasták ki, míg a liberálisok éppen ellenkezőleg, a reformok gyorsításának szükségességét.

1846-ban megalakult a Konzervatív Párt (ez az első magyarországi politikai párt), majd 1847-ben a főként liberálisokból álló Ellenzéki Párt, amely kiadta az Ellenzéki Nyilatkozatot, amelyben a reformellenzék legfőbb követeléseit foglalták össze:

• közteherviselés,
• népképviseleti országgyűlés,
• törvény előtti egyenlőség,
• kötelező örökváltság,
• az ősiség eltörlése.

A birodalom egységét nem vonták kétségbe, de igazságosabb bánásmódot követeltek Magyarországnak.

FORRÁSOK
1. Kossuth a kötelező örökváltságról
2. Kossuth az ellenzék céljairól
3. Széchenyi: Kelet népe
4. A Védegyletről
5. Az 1844-es törvény a magyar államnyelvről
6. Ellenzéki Nyilatkozat

VIDEÓK

KÉPEK