1. Kossuth cikke a Hetilapban (1846)

Ím most van törvényünk, mely az örökváltságot, ha mindkét fél [földesúr és jobbágy] megegyezik, engedélyezi. Ez magánjogi szempontból hozott törvény. Kérdem én, lehet-e ember széles e hazában, aki higyje, hogy e törvény mellett hazánk az úrbéri viszonyokból századok alatt is kibontakozzék?

De tovább megyek.

Alkottassék törvény, mely a földesurat kötelezze, hogyha jobbágya magát örökösön megváltani akarja, azt ellenezni ne legyen hatalmában, kérdem, van-e ember széles e hazában, aki higyje ily törvény mellett is az úrbéri viszonyokból hazánk egy század alatt tökéletesen kibontakozzék. Aki ezt hinné, arról bátran el merem mondani, hogy áldott térmezőn fekvő faluját talán, de az országot, az ország népét, a nép állapotját nem ismeri (...)

Azt hisszük: megmentjük a hazát toldozó, foldozó reformkáinkkal? Azt hisszük, biztosíthatjuk nemzetünk jövendőjét, ha a jövendő épületének alaprakását elmulasztottuk? És mi lehet ezen alap más, mint a néppeli egy testté forrás, s ekként egy ép, egészséges nemzeti test előteremtése, erről pedig miként lehet csak álmodnunk is, míg az úrbéri viszonyoknak gyűlölség-nemző választófala fennáll.

a) Miben látja Kossuth az önkéntes örökváltság problémáját?
b) Mivel indokolja Kossuth a jobbágyfelszabadítás szükségességét?

2. Kossuth beszéde Pest megye közgyűlésén (1844)

Mit akar tulajdonképpen a magyar liberális ellenzék? Mit akarunk mi, kiket agitátoroknak neveznek? Én titkot belőle soha sem tevék [...], akarunk monarchiát, tehát respublicáról [köztársaságról] nem ábrándozunk: akarjuk monarchiának az austriai dynastiát, tehát elszakadásról nem álmodozunk, s erről magyar honban nem is fog senki álmodozni, míg meg nem lesz győződve, miként én tökéletesen meg vagyok győződve, hogy a felséges uralkodó ház jövendőjének érdekében magyar hon boldogsága az austriai összes birodalom boldogságával nincs ellentétben [...]. De ha monarchiát akarunk, akarjuk, hogy az legyen constitutionalis [alkotmányos] monarchia, legyen pedig az a valóságban, nem pedig csak írott malaszt. [...] Akarjuk, hogy ezen alkotmány magyar legyen, tehát holt nyelv zsarnokságát vagy – legyen a magány élet akármely nyelvű – polyglott [többnyelvű] közélet bábeli zavarát nem akarjuk. [...]

Akarjuk, hogy jog uralkodjék, s uralkodjék törvény, mely a nemzet akaratának a király által szentesített dictatuma [parancsa] [...]. És senki igaz tulajdonát sérteni nem akarjuk, mert ez rablás volna, mi pedig jog uralmat akarunk és nem rablást [...]. Akarjuk, hogy a nép az alkotmánynak részese legyen, s amint egy Istennek teremtményei, egy uralkodónak alattvalói, egy honnak fiai vagyunk, úgy legyünk osztályos testvérek, kivétel nélkül, jogban, teherben.

a) Gyűjtsük ki a szövegből Kossuth politikai céljait!
b) Melyik reformelképzelés kapcsán hangsúlyozza Kossuth, hogy "senki igaz tulajdonát sérteni nem akarjuk"?

3. Széchenyi: Kelet népe (1841)

Én a Pesti Hírlap szerkesztőjének szándéka tisztaságárul de legkisebbé sem kételkedem, mit újra és újra kijelentek; elveit is jobbadán és legfőbb vonásaikban osztom; sőt egy cseppet sem vonakodom ezennel kinyilatkoztatni, hogy azokat legnagyobb részben magaméivá teszem, sőt, legyen szabad mondani, legédesb atyai érzések közt jobbadán magaméinak ismerem; és ekképp egyedül azon modor ellen lehet és van kifogásom, melly szerint, mint ő hiszi, felemeli a hazát, mint hiszem viszont én, sírba dönti a magyart [...]. És most, [...] egyenesen megmondom, miben hibáz a Pesti Hírlap szerkesztője: egyedül abban, hogy a képzelet és gerjedelmek fegyverével dolgozik és nem hideg számokkal, vagyis, mint a közéletben a bevett szójárás szerint mondani szokták: a szívhez szól, ahelyett hogy az észhez szólna.

a) Mit állít Széchenyi a reformokról? Hogyan ír saját szerepéről?
b) Mit kifogásolt Kossuth tevékenységében? Mi lehetett ennek az oka?

4. Az 1844. évi II. tc. a magyar nyelvről

   1. §. Az országgyűléshez bocsátandó minden kegyelmes királyi Leiratok, Előadások, Válaszok és Intézmények ezentúl egyedül magyar nyelven adassanak ki.
   2. §. A törvénycikkek valamint már a jelen országgyűlésen is egyedül magyar nyelven alkottattak és erősítettek meg. Úgy ezentúl is mind alkottatni, mind királyi kegyelmes jóváhagyással megerősíttetni egyedül magyar nyelven fognak.
   3. §. Országgyűlési nyelv ezentúl kirekesztőleg a magyar leszen, egyedül a kapcsolt Részek követeinek engedtetvén meg: hogy azon esetben, ha a magyar nyelvben jártasok nem lennének, a közelebbi 6 évek alatt tartandó országgyűléseken szavazataikat latin nyelven is kijelenthessék.
   4. §. A Helytartótanács minden nemű tárgyalásaiban, hivatalos foglalkozásairól viendő jegyző-könyveiben, valamint Ö Felsége eleibe terjesztendő felírásaiban, és az ország határain belül minden hatóságokhoz bocsátandó minden intézményekben a magyar nyelvet használja [...].
   5. §. Ő Felsége méltóztatott kegyelmesen rendeléseket tenni már az iránt is, hogy az ország határain belőli iskolákban közoktatási nyelv a magyar legyen.

a) Határozzuk meg a törvény értelmében az államnyelv fogalmát!
b) Kikből válthatott ki ellenérzést a törvény? Melyik paragrafusban van ezzel kapcsolatos intézkedés, és mi az?

5. Pulszky Terézia: Egy magyar hölgy emlékirataiból (1850)

A fordulatokban gazdag társalgások egyik aktív résztvevőjétől érdeklődtem: Mi ez a Védegylet? "Nevetséges demonstráció Ausztria ellen" – hangzott a válasz. "A magyarok a maguk készítette ruhákat kívánják viselni, s mivel a kék pamutholmikon kívül mást nem állítanak elő, a hölgyek mind ilyen színű ruhákba préselve jelennek meg a díszes összejöveteleken, meglehet a korábbi időkben mindenkor bécsi bársonyban és selyemben pompáztak."

Ez különös szeszélynek tűnt nekem; de azt sem tudtam megérteni, miért beszélnek erről ilyen szenvedélyes gyűlölettel Bécsben, miért tekintik ezt szinte bűnnek. [...] Arra jutottam: a vádolt szövetség célja az volt, hogy – miután az országgyűlés meg-megújuló tiltakozásának közvetlen eszközei csődöt mondtak – közvetett módon változásokat kényszerítsen ki az osztrák kormánytól a vámszabályok ügyében. Az életben levő rendelkezések ugyanis rendkívüli módon hátrányosak voltak a magyar kereskedelemre, mert akadályozták a termékek Ausztriába történő kivitelét azáltal, hogy bizonyos árukra igen magas vámot szabtak ki. Az asztalos árukat például 100%-os teherrel sújtották, míg egyéb cikkek kivitelét teljesen betiltották. Ez utóbbiak közé tartozott a kovácsoltvas is; így a galíciaiak, ahelyett hogy kaszáikat a szomszédos Gömör megyéből szerezték volna be, ahol tömegével gyártottak vasárut, Stájerországba mentek szükséges portékáikért.

Ezzel az egyoldalúsággal szöges ellentétben az osztrák manufaktúrák szabadon szállíthatták áruikat a magyar királyság területére, ahol - az igen magas importadó következtében – az angol és francia cikkek forgalma rendkívül csekély volt. [...]

Legjobban azon csodálkoztam, hogy Magyarországon léteznek manufaktúrák. Azt mesélték, hogy műveletlen, lapos és néptelen földek uralják azt az országot, [...] amelyet a civilizálódó németek az emberiség számára csak úgy tudtak megmenteni, hogy visszaűzték népét a Tisza határáig, az európai civilizáció Mississippijéig.

a) Hogyan vélekedett az osztrák közvélemény a Védegyletről?
b) Milyen vélemény olvasható ki az utolsó bekezdésben Magyarországról? Vajon kiknek a véleménye lehetett ez?
c) Hogyan viszonyul ezekhez a véleményekhez a szerző?
d) Hogyan jellemzi a szerző a Magyarország és Ausztria közötti gazdasági kapcoslatokat?

6. Az Ellenzéki Nyilatkozat (1847)

A magyar kormány, alkotmányos törvényeink ellenére, idegenszerű s nem nemzeti befolyás alatt áll, oly befolyás alatt, mely a monarchiának egyéb tartományait abszolút hatalommal igazgatván, alkotmányos formáinkat, összes közigazgatási rendszerére nézve is, alkalmatlankodóknak szereti tekinteni, s az alkotmányos életnek nem éppen barátja. [...]

De hazánknak már régen aggasztó helyzetében igyekeznünk kell azon is, hogy alkotmányos állásunk törvényszerű biztosítékait neveljük s erősítsük. Ily biztosítéknak tekintjük mi a kormány felelősségét, mely az alkotmányos élet természetében fekszik, s mely alapja leend Magyarországban is az oly igen szükséges parlamentáris kormánynak, és a magyar kormányt leginkább megóvja idegenszerű elemek kártékony befolyásától. (…) Az alkotmányos biztosítékokhoz számítjuk s tehetségünk szerint pártolandjuk a nyilvánosságot is s annak a közélet minden ágaibani alkalmazását, valamint a szabad összejöhetést s az egyesülés jogának eredeti, alkotmányos tisztaságában fenntartását. Alkotmányos biztosítéknak tekintjük s a nemzet további kifejlődésére nézve is szükségesnek látjuk a célszerű sajtótörvényekkel körülírt sajtószabadságot is. [...]

Szükségesnek látjuk, hogy a honpolgárok minden osztályainak érdekei, a más nyelvű népségek óvatos kíméletével, nemzetiség és alkotmányosság alapján egyesíttessenek. Szükségesnek látjuk, hogy a vallási szabadság kérdései a múlt országgyűlési alapon bevégeztessenek. [...]

Kötelességünknek tartjuk nyilván s világosan kijelölni azon tárgyak főbbjeit, miknek minél előbbi létrehozását, az idő és helyzetünk körülményei szerint, a hon javára múlhatlanul szükségesnek hisszük. Ezek a következők:

   a) A közterhekben osztozkodás. [...]
   b) A honpolgárok nem nemes osztályainak, mindenekelőtt pedig a királyi városoknak és szabad kerületeknek, képviselet alapján, úgy törvényhozási, mint helyhatósági jogokban valóságos részesítése.
   c) A törvény előtti egyenlőség.
   d) Az úrbéri viszonyoknak kármentesítés mellett, kötelező törvény általi megszüntetése; mire nézve legkívánatosabbnak véljük, hogy előlépések történjenek, miszerint az örökváltság, a státus [az állam] közbejöttével, országos eszközlésbe vétethessék.
   e) Az ősiség eltörlésével a hitel és birtokszerzés biztosítása. [...]

Nem akarjuk mi hazánk érdekeit az összes monarchia egységének s biztos fennállhatásának érdekeivel ellentétbe hozni; de, másrészről törvénnyel, igazsággal s méltányossággal ellenkezőnek tartjuk, midőn Magyarország érdekei bármely egyes tartományok érdekeinek jogtalanul alárendeltetnek, – mint ez az ipar és kereskedési viszonyaikra nézve már hosszú időtől fogva folyamatosan történik. [...] Meg vagyunk győződve, hogy ha az ausztriai örökös tartományok régi alkotmányos szabadsága még most is fennállana, [...] az összes birodalom egyes részeit is nagyobb érdekegység, sőt kölcsönös bizalom kötné össze, és az által a monarchia szellemi és anyagi erejében gyarapodva, biztosabban dacolhatna az idő s ellenséges körülmények egykor bekövetkező viharaival.

a) Miért tekintik magukat ellenzéknek a liberálisok? Mi a véleményük a bécsi kormányról?
b) Mely alapvető emberi jogokat követelik?
c) Melyeket tekintik a legfontosabb reformoknak? Mi lett volna ezen reformok eredménye, amennyiben megvalósulnak?
d) Hogyan képzelte el az ellenzék Magyarország és Ausztria viszonyát?