NÉPESSÉG ÉS KÖRNYEZET

Az iparosodó területeken demográfiai robbanás zajlott: pl. Anglia népessége 1800 és 1850 között 10-ről 20 millióra nő (korábbi duplázódáshoz 100 év kellett: 1700-1800 5-ről 10 millió).

• a születések száma stagnált, azonban a halálozások száma meredeken lecsökkent, innen a népességtöbblet
• ez utóbbi oka a mezőgazdasági termelés növekedése (több élelem), a higiénia fejlődése (pl. vízöblítéses WC, csatornázás) és az orvostudomány fejlődése (pl. védőoltások)

A népességfölösleg vagy kivándorolt (évente több százezer ember kelt át Európából Amerikába), vagy a városokba ment munkát keresni, ennek következménye a városi lakosság növekedése (városiasodás, urbanizáció) - pl. Angliában 1850-ben már a népesség fele városokban élt.

• ekkor jelennek meg a milliós nagyvárosok (London 1850 k. 2,5 m)
• elkülönülnek a városrészek: belváros (gazdasági, kormányzati központ, előkelő lakóházak), külvárosok (szegényebb rétegek, néha nyomornegyedek), ipartelepek (csak gyárak vannak)
• a korai ipari városok számtalan problémával küszködtek, pl. a növekvő lakosság élelemmel és tiszta vízzel való ellátása, lakáshelyzet, higiénia, közivlágítás, bűnözés - ezeket csak lassan sikerült megoldani

Az ipari forradalom további következménye az egyre súlyosabb környezetszennyezés.

A TÁRSADALOM ÁTALAKULÁSA

Az ipari forradalom egyik árnyoldala volt a társadalmi különbségek növekedése: a gazdasági fejlődést csak egy szűk réteg (vállalkozók, gyárosok, tőkések) tudta kihasználni, ugyanakkor a lakosság növekedése és a gépek terjedése miatt egyre többen kényszerültek beköltözni a városokba és alacsony bérért munkát vállalni a gyárakban. Megszületett a munkásosztály.

A korai iparosodás idején a munkások óriási nyomorban éltek:

• A nagyvárosokban megjelentek a munkásnegyedek: itt szűkös lakások, szemét, bűnözés (alkoholizmus, prostitúció).
• A munkások érdekeit senki nem védte, teljes volt a kiszolgáltatottsága (a munkaerő-túlkínálat miatt): bármikor kirúghatták, a bérek minimálisak voltak, nőket és gyermekeket dolgoztattak, mert olcsóbb (pl. 6 éves gyerekek dolgoztak bányában napi 14 órát), egészségre ártalmas munkakörökben (pl. szénbánya, gyapotfeldolgozó üzem)

A kormányok általában szemet hunytak efölött és nem törődtek a szegényekkel (a korszakban uralkodó liberális felfogás szerint az államnak nem szabad beleszólni a gazdaság működésébe). A munkások a gépek összetörésével (géprombolók), tüntetésekkel próbálkoztak, azonban a kormányok keményen felléptek ellenük, olykor katonasággal verve szét a munkásokat.

Nagy-Britanniában sikerült békés megoldást találni a problémára: 

• a munkások létrehozták saját érdekvédelmi szervezeteiket (szakszervezetek, önsegélyező egyletek): a szakszervezetek pl. sztrájkokat, tüntetéseket szerveztek, és harcoltak a munkások jogaiért, az önsegélyező egyletek tagjai egymáson segítettek, ha valamelyikük bajba jutott (pl. baleset érte vagy elveszítette a munkáját) - óriási eredmény volt, amikor a parlament elismerte a sztrájkhoz való törvényes jogot
• az 1830-as években országos mozgalom szerveződött, amely petíciót (kérvényt) nyújtott be a parlamentnek, immár politikai jogokat követelve a munkásságnak (chartista mozgalom) - bár ez még nem járt sikerrel, politikai hatása jelentős volt
• a parlament az 1840-es években sorra hozta az ún. gyári törvényeket, amelyek megtiltották a nők és gyermekek alkalmazását a bányákban, napi 10 órára korlátozták a munkaidőt (gyerekeknek kevesebb)

Máshol a törvényes megoldás - erős parlament híján - nem sikerült, de mégis egyre több ember kezdett foglalkozni a munkások helyzetével - a század közepére kialakult a negyedik eszmerendszer, a szocializmus.

FORRÁSOK
1. Malthus a népesedésről
2. Szemere leírása Londonról
3. A gyermekmunka
4. A chartisták követelései

VIDEÓK

KÉPEK