A BÉCSI KONGRESSZUS

1814-ben, Napóleon első bukása után Bécsben összegyűltek az európai nagyhatalmak képviselői: Anglia (Lord Castlereagh külügyminiszter), Oroszo. (I. Sándor), Ausztria (Metternich kancellár), Poroszo. (III. Frigyes Vilmos) és Franciao. (Talleyrand külügyminiszter). A tárgyalások legfőbb célja nem „Franciao. megbüntetése” volt, hanem hogy ne legyen több háború Európában, ezért új hatalmi egyensúlyt kellett kialakítani.

A kongresszus döntései:

• Franciaországtól elvették a hódításait, de magát az országot nem csonkították meg (helyreálltak az 1789-es határok), az ország alkotmányos monarchia lett a visszatérő Bourbon XVIII. Lajos vezetésével.
• A napóleoni háborúk egyik nagy nyertese a megerősödő Oroszország lett, amely több európai területet megkapott (pl. Finnország, Lengyelország nagy része - a lengyel területeik névleg Lengyel Királyságot alkottak, amely perszonálunióban állt az orosz cárral).
• Nagy-Britannia és Ausztria célja az volt, hogy ellensúlyozza Oroszország nyugati terjeszkedését, ezért megerősítették Ausztriát (megkapta Velencét és Lombardiát) és Poroszországot is (Rajna-menti német területeket kapott).
• kisebb területi változások: Nagy-Britannia megkapta Máltát, Belgiumot és Hollandiát egyesítették (Egyesült Németalföldi Királyság), a Napóleon által uralt Rajnai Szövetség helyébe létrehozták a Német Szövetséget.

Ez a rendezés kb. 100 évre szavatolta Európa békéjét (az első világháború kitöréséig, 1914-ig csak kisebb háborúk lesznek Európában).

1815-ben I. Sándor, I. Ferenc és III. Frigyes Vilmos létrehozta a Szent Szövetséget:

• céljuk a fennálló rend megőrzése, a további forradalmak megakadályozása
• kimondták, hogy akár erőszakkal is beavatkoznak, ha valamelyik országban forradalom törne ki

Az 1815 és 1848 közötti három évtizedet a Szent Szövetség korának is nevezzük, mert a konzervatív hatalmak szövetsége uralta az európai politikát. Az európai államok nagy része ekkor abszolút monarchia volt. Ugyanakkor a francia forradalom példája nyomán egyre terjedt a liberalizmus és a nacionalizmus, ezért sorra követték egymást a forradalmak és a szabadságharcok.

AZ 1820-AS ÉVEK MOZGALMAI

Az 1820-as években több országban is kitört forradalom: pl. Spanyolo. 1821-23, Portugália, Szárd Királyság, Nápoly (1821), Oroszország (1825 dec. - dekabrista felkelés). Ezek közös jellemzői:

• általában liberális katonatisztek robbantották ki, akik alkotmány kiadására próbálták kényszeríteni az uralkodókat, ez néha sikerült is (miért fontos az alkotmány: ez korlátozná a király hatalmát, pl. hatalmi ágak megosztása, polgári szabadságjogok)
• mivel azonban nem volt tömegtámogatásuk, a Szent Szövetség katonai beavatkozása leverte őket

A német területeken és Itáliában egyre népszerűbb lett az eszme, hogy egyesíteni kell a német-, ill. olaszlakta területeket. Itt egyelőre nem törtek ki szabadságharcok, de állandósultak a zavargások, Itáliában földalatti mozgalom indul (carbonarik, szénégetők), céljuk az osztrákok kiűzése volt Itáliából.

Ugyanebben az időben Latin-Amerikában is függetlenségi háborúk zajlottak a spanyol gyarmattartók ellen.

A görög szabadságharc (1821-29)

A görögök lakta területek az Oszmán Birodalomhoz tartoztak. A görög szabadságharc 1821-ben robbant ki. Európa rokonszenvvel figyelte a túlerő ellen küzdő görögöket (akik keresztények és az európai civilizáció elindítói voltak), azonban a Szent Szövetség nem kívánt az uralkodójuk ellen lázadó görögök oldalán beavatkozni. Végül a törökök kegyetlen fellépése nyomán a nagyhatalmak (Nagy-Britannia, Francia- és Oroszország) mégis beavatkoztak. Támogatásukkal a görögök 1829-ben győztek, megalakult az első független balkáni állam, a Görög Királyság. Ugyanakkor megszületett a "keleti kérdés".

AZ 1830-31-ES FORRADALMI HULLÁM

A júliusi forradalom Franciaországban (1830)

Franciaországban XVIII. Lajos uralkodása alatt zökkenőmentesen működött az alkotmányos monarchia. Lajos utódja, X. Károly azonban vissza akart térni az abszolutizmushoz, és sok vita után feloszlatta a nemzetgyűlést. Emiatt 1830 júliusában kitört a második francia forradalom. 

Párizsban 3 nap utcai barikádharc után X. Károly lemondott, de a forradalom vezetői nem kiáltottak ki köztársaságot, hanem a Bourbon-dinasztia egy oldalági rokonát, Lajos Fülöpöt koronázták meg (1830-48), aki új alkotmányt vezetett be. Ezzel a hatalom a nagypolgárság kezébe került.

Az 1830-as francia forradalom Belgiumban és Lengyelországban inspirált újabb forradalmakat. Belgium ekkor szakadt el Hollandiától és vált független (és semleges) országgá.

A lengyel szabadságharc (1830-31)

1815 óta a lengyel területek az Orosz Birodalomhoz tartoztak. Az orosz cár, az önkényuralkodó I. Miklós (1825-55) rendőrállamot épített ki. A fokozódó orosz elnyomás miatt tört ki a lengyel szabadságharc. Az orosz túlerő ellen hősiesen harcoltak a lengyelek, vereségüket azonban két további tényező is lehetetlenné tette:

• a nagyhatalmak nem avatkoztak be az ő oldalukon
• a felkelést vezető nemesek nem nyerték meg a parasztságot (pl. nem hirdettek jobbágyfelszabadítást)

A szabadságharc leverését véres megtorlás követte, amely elől a felkelés sok vezetője külföldre menekült. Később sok ilyen lengyel katonatisztet (pl. Józef Bem, Henryk Dembinski) az 1848/49-es magyar szabadságharcban látunk viszont, amelyet ugyanez az I. Miklós cár vert le. Lengyelországot büntetésül megfosztották (névleges) önállóságától, betagolták az Orosz Birodalomba.

Az 1830-as és '40-es évek átmeneti nyugalma után 1848-ban a korszak legnagyobb hatású forradalmi hulláma söpört végig Európán ("a népek tavasza").

FORRÁSOK
1. A Szent Szövetség határozata
2. A lengyel szabadságharcról

VIDEÓK

KÉPEK

1. Határváltozások Európában 1815-ben