DEMOGRÁFIAI ÉS ETNIKAI VÁLTOZÁSOK

A török háborúk kora után, a XVIII. század elején ugyanannyi volt Magyarország népessége (kb. 3,5 millió), mint Mátyás korában. Főleg az ország középső területén (a volt török hódoltságban) volt igen alacsony a népsűrűség, ezek korábban főként magyarok lapka területek voltak.

Az első magyarországi népszámlálást 1787-ben tartották, ekkor viszont 9 millióan éltek az országban. Mivel ekkora növekedés nem származhat természetes szaporodásból, óriási népmozgásoknak kellett lezajlaniuk.

A népmozgások formái

Belső vándorlás: a hegyvidéki peremterületekről a középső síkságok felé költöztek az emberek. Ez azt jelenti, hogy a magyar településterület összezsugorodott: a szlovákok délebbre, a románok nyugatabbra, a horvátok és szerbek északabbra költöztek, a korábban magyarlakta alföldi területekre.

Öntevékeny betelepülés: a szomszéd országokban, területeken élő népek tömegesen költöztek be Magyarország ritkán lakott részeire. Pl. csehek és lengyelek északról, románok Havasalföldről és Moldvából, szerbek a Balkánról. A betelepülésnek, mint általában, kétféle oka volt: gazdasági (a környező országokban alacsonyabb volt az életszínvonal, a sok lakatlan föld jó megélhetéssel kecsegtetett) és politikai (főleg az Oszmán Birodalomban és a vazallus román fejedelemségekben élő szerbek és románok költöztek el a súlyos adók és az elnyomás elől).

Szervezett betelepítés: főleg az állam és a nagybirtokosok szervezték, céljuk az adózó népesség növelése volt. A Habsburgoknál további politikai szempontok is jelentkeztek, hiszen elsősorban katolikus németeket (svábok) telepítettek be. A Német-római Birodalom különböző részeiből érkező svábokat kedvezmények, előre felépített falvak (szerszámokkal, állatokkal) fogadták.

Következmények

A betelepülők a jobbágyság rétegét gyarapították. Mivel ebben a korban még nem számított a nemzetiségi (etnikai) hovatartozás - ennél fontosabb volt az ember társadalmi helyzete és vallása - úgy tekintették, hogy aki a magyar király alattvalója, az "magyar" (hungarus-tudat), még ha más nyelven beszél is. A magyar nemesek örültek a betelepülőknek és kedvezményekkel próbálták csábítani őket (plusz munkaerő). Olykor azonban már megjelentek aggódó hangok is.

Mindennek eredményeképpen a XVIII. század végére Magyarország soknemzetiségű országgá válik: míg Mátyás korában a lakosság 80%-a magyar volt, addig a XVIII. század végén már csak kb. 45%-a (tehát már az abszolút többséget sem érik el). Erdélyben ekkor már a románság került többségbe.

Bár a XVIII. században még nem számított a nemzetiségi hovatartozás, a következő században a magyarság kisebbségbe kerülése komoly nemzetiségi ellentéteket okozott. A XVIII. századi betelepítések végső soron végleg megváltoztatták Magyarország etnikai arányait, és olyan megoldhatatlan helyzetet eredményeztek, amely elvezetett a trianoni országrész-elcsatolásokhoz.

A FŐBB MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK

A nemzetiségek (kiv. magyarok és horvátok) ún. csonka társadalmat alkottak: nem volt saját vezető rétegük (pl. a szlovákok zöme paraszt volt, nem létezett szlovák nemesség). Nemesség helyett a vezető rétegük egy vékony polgári-értelmiségi rétegből, illetve az egyházból állt. A különböző egyházaknak fontos szerepük volt a nemzetiségek öntudatának megteremtésében.

Horvátok

• délszláv nép (a szerbek rokonai, nyelvük csaknem azonos: szerb-horvát nyelv), katolikusok
• a magyaron kívül az egyetlen nép volt a Kárpát-medencében, amely saját, ősi államisággal bírt (Horvátország önállósággal bírt Magyarországon belül)

Szerbek ("rácok")

• délszlávok, a horvátok közeli rokonai, azonban görögkeleti vallásúak (ortodoxok)
• zömük a Délvidéken élt (pl. a Határőrvidék katonaparasztjai)

Szlovákok

• északi szlávok, a csehek rokonai, evangélikus és katolikus vallásúak
• zömük a Felvidéken élt, vándor iparosok ("drótostót")

Románok ("oláhok")

• újlatin nép, ortodox vallású
• főleg Erdélyben laktak, pásztorkodás

Németek

• több csoportjukat különböztetjük meg, mert több hullámban települtek be
• a középkorban érkeztek a szászok: Erdélyben és a felvidéki Szepességben, evangélikusok, erős polgárság
• a XVIII. században jöttek a svábok: főleg a Duna mentén és Dél-Magyarországon, katolikusok, főleg parasztok
• ezenkívül a városaink (pl. Pest) lakossága is nagyrészt a németekből került ki

Ruszinok (rutének)

• keleti szláv nép (az ukránok rokonai), Kárpátalján éltek, görög katolikusok (a görög katolikus egyház a XVII. században alakult, megtartotta ortodox szertartásait, de elfogadta a pápa vezetését)
• jobbágyok, egyelőre gyenge nemzetiségi öntudattal

Cigányság

• Mária Terézia több rendeletet hozott a vándorló cigányok letelepítése érdekében
• a cigányok ekkor úgy hitték, hogy Egyiptomból származnak

FORRÁSOK
1. A brit követ feleségének leírása
2. Károlyi Sándor beadványa
3. Harruckern báró telepítései
4. A svábokról
5. Az erdélyi nemesség a románokról

VIDEÓK
https://zanza.tv/tortenelem/ujkor-az-ujjaepites-kora-magyarorszagon/magyar-kiralysag-habsburg-birodalomban

KÉPEK

1. Magyarország népességének változása a XVIII. században

2. Népmozgások a XVIII. században

3. A magyarországi társadalom etnikai összetétele