A középkori ember életéről nehéz általánosságokat mondani, hiszen nincs egységes középkor! Egy ember életmódja - akárcsak ma - nagyban függött a nemétől, életkorától, lakóhelyétől, jogi helyzetétől, vallásától és egyéb tényezőktől. A középkor egyes korszakaiban is óriási eltérések lehetnek.

A NŐK ÉS A GYERMEKEK HELYZETE

A középkorra is elmondható, hogy a nők általában alárendelt helyzetben voltak a férfiakhoz képest. A politikába nem szólhattak bele, és a családon belül is férjeik hatalma alatt álltak. Korszakunkban azonban e téren pozitív változás állt be. A keresztény világkép (Ádám és Éva egyenlősége, Szűz Mária kultusza) és a lovagi kultúra hatására a nők megbecsültsége nőtt. Főleg a nemesi és polgári származású nők rendelkezhettek vagyonnal. A kulturális életben is megjelennek a nők. Bizonyos helyzetekben akár országok élére is emelkedhettek. A nők fokozódó megbecsülése az európai kultúra egyik lényeges jellemzője.

A középkorban a családi életet az egyház szentesítette. A válás nem volt elfogadott, a házasságtörést súlyosan büntették (noha különösen a felső rétegekben az utóbbi fölött gyakran szemet hunytak). Az özvegyek ritkán házasodtak újra. Ugyanakkor a család fogalmát sokkal szélesebb értelemben használták a mainál: beletartoztak a szolgák, a vazallusok és a tágabb rokonság is.

A gyermekekről is másképp gondolkodtak, mint ma. Az óriási gyermekhalandóság megakadályozta a maihoz hasonló szoros kötődés kialakulását. Tulajdonképpeni "gyermekkor" nem létezett: a gyermekeket apró felnőttekként kezelték és ábrázolták, és már egészen kicsi koruktól kezdve a felnőtt életre készítették fel őket. A parasztok gyermekei részt vettek a mezei munkákban, a polgárgyermekek városi iskolában vagy egy mesterembernél sajátították el szakmájuk fortélyait, a nemesi gyermekek pedig főúri udvarokban szolgáltak apródként.

ÉLET ÉS HALÁL

A középkorban az élet és halál a mindennapok természetes részét képezte. A nemeseknél és az uralkodóknál a szülés a házbeliek előtt folyt. Hatékony fogamzásgátlás nem volt, az egyház tiltotta is. A nők jelentős része belehalt valamelyik szülésbe (gyermekágyi láz). A gyermekeket minél előbb igyekeztek megkeresztelni.

A gyakori járványok, a közbiztonság hiánya miatt az átlagéletkor alacsony volt. A halál folyton az emberek tudatában volt, ezért fontos volt az üdvözülés kérdése. Különösen a pestis korában (XIV-XV. század) gyakoriak a Halál ábrázolásai. Akik megérték öregkorukat, azok - gyónást és az utolsó kenet felvételét követően - családjuktól körülvéve, otthonukban haltak meg. A fontosabb személyek temetése szintén a nyilvánosság előtt zajlott.

A középkorban gyakoriak voltak a kegyetlen büntetési módok (pl. csonkítások, kerékbe törés, karóba húzás, lefejezés). A nyilvános kivégzések egyfajta kegyetlen látványosságnak, szórakozási lehetőségnek számítottak.

LAKÁSVISZONYOK ÉS ÉTKEZÉS

A parasztságnál a korai földbe vájt kunyhók helyett lassan a fából, majd kőből épült házak váltak jellemzővé. A városokban gótikus polgárházak emelkedtek. A nemesek földvárait, udvarházait idővel egyre nagyobb várakká építették át. Először lakótornyokat emeltek, majd kőből épült falakkal, bonyolult védművekkel védték a várat az ellenség támadásától.

A középkorban kevés bútort használtak: padokat, asztalokat, ágyakat. Javaikat ládákban tartották. A szalmával felszórt padlójú épületeket nehéz volt fűteni, emiatt a gazdagok kedvelték a faliszőnyegeket, prémeket.

A kora középkorban - a termelés kezdetlegessége miatt - gyakoriak voltak az éhínségek. Bár ezek az ezredfordulótól kezdve egészen a XIV. századig nem jelentkeztek újra, a kövérség a középkorban egyértelműen a jómód jele volt. Az étkezést meghatározták az évszakok. A parasztság étrendjében a növényi kásák domináltak, hús ritkán került az asztalra. A gazdagabb polgárok és nemesek azonban sokfogásos, fűszerezett, húsból (vadételekből) és édességekből álló lakomákat rendezhettek. Különösen a reneszánsz korban lendült fel a konyhaművészet. Édesítőszer a méz volt, a legalapvetőbb fűszer a só. A vizeket a fertőzés veszélye miatt kerülték, sört vagy bort fogyasztottak. Általában közös tálból étkeztek. Az evőeszközök a reneszánsz korban terjedtek el.

IDŐFELFOGÁS ÉS SZÓRAKOZÁS

A katolikus Európában a szentek napjai szerint számolták az időt. A napot a keresztény imák szerint tagolták (pl. az "este" jelentésű régi vecsernye szó a latin vespera, a késő délutáni mise nevéből származik). A pontosabb időmérést a kereskedelem fellendülése lette szükségessé: az első mechanikus órák a XIII. században jelentek meg, először a városházák tornyán.

Mivel heti pihenőnap nem volt, a szentek ünnepei és az egyéb keresztény ünnepek szolgáltak kikapcsolódás gyanánt. A tavaszi ünnepek (pl. farsang, pünkösd) vidám játékokra adtak okot. A misztériumjátékok szabadtéri előadás keretében jelenítették meg vallási tárgyú történeteiket. Elterjedt volt a labdajáték és - az egyház tiltása ellenére - a különböző szerencsejátékok (pl. kártya, kockázás) is.

AZ EURÓPAI ZSIDÓSÁG

Európában az ókortól kezdve élt zsidó népesség. Helyzetüket meghatározta, hogy ez volt az egyetlen jelentősebb számú nem keresztény közösség a kontinensen. Általában városokban éltek, elkülönült negyedekben. Megtartották ősi hitüket és vallási előírásaikat (pl. étkezés, öltözködés). A zsidóságot általában megtűrték, ám különböző korlátozó intézkedéseknek voltak alávetve (pl. földvásárlás tilalma, nem tarthattak keresztény szolgát, bizonyos foglalkozásoktól eltiltották őket). A zsidóság zöme vagy értelmiségi szakmákban (pl. orvos), vagy kereskedelmi-pénzügyi területen helyezkedett el (őket nem korlátozta annyira a vallásuk a kamat szedésében).

A zsidósággal szemben mindig jelen volt bizonyos gyanakvás. Ez főleg vallási okokból táplálkozott: a zsidóságot tartották felelősnek Jézus haláláért. Ezt a vallási előítéletet antijudaizmusnak nevezzük. Egyes zsidó kereskedők és pénzemberek meggazdagodása irigységet is kiváltott a szegényebb városi tömegekből. Válságos időszakokban (pl. keresztes hadjáratok, pestis) a zsidók gyakran váltak a tömeg dühének célpontjaivá: a zsidóüldözések rendszeresen erőszakkal jártak. A középkor során Nyugat-Európa országainak egy részéből ki is űzték a zsidókat.

FORRÁSOK
1. III. Edward és az udvarhölgy
2. Zsidóüldözés az I. keresztes hadjárat idején