1. A Magna Charta Libertatum-ból (1215)

   12. Hadmegváltási és más adót csakis királyságunk közös tanácsával lehet kivetni, kivéve azt az esetet, amikor miértünk váltságdíjat kell fizetni. […]
   13. London városának legyen meg minden ősi szabadsága és szabad szokása, mind a többi város, mezőváros, község és kikötő éljen összes szabadságával és szabad szokásával.
   14. Ha nem az említett három adóról van szó, hanem más adó kéréséről vagy a hadmegváltási adó kivetéséről, úgy a királyság közös tanácsának megtartása végett pecsétes meghívólevelünket fogjuk küldeni az érsekekhez, püspökökhöz, apátokhoz, grófokhoz és a nagy bárókhoz. […]
   39. Egyetlen szabad embert se fogjanak el, vessenek tömlöcbe, fosszanak meg javaitól, helyezzenek törvényen kívül vagy száműzzenek, vagy más módon ne tegyenek tönkre, s mi sem fogunk ellene támadni, se mást nem fogunk ellene küldeni törvényes ítélet nélkül, melyet a vele egyenlők hoztak hazája törvényei alapján.
   40. Igazságot és bírói ítéletet senkinek eladni, senkitől megtagadni vagy senki számára elnapolni nem fogunk.
   41. Az összes kereskedők épségben és biztonságban utazhatnak ki Angliából, jöhetnek be Angliába és tartózkodhatnak vagy közlekedhetnek bent az országban, szárazföldön és vízen egyaránt, akár venni, akár eladni akarnak, az ősi helyes szokások alapján, anélkül, hogy mindenféle jogtalan vámot követelnének tőlük. […]
   61. Mindezeket az elmondottakat megengedtük Isten kedvéért, királyságunk megjavítása céljából, valamint a köztünk és a bárók közt keletkezett viszály kedvező lecsendesítése végett. […] A bárók válasszanak tetszésük szerint huszonöt bárót az országból, akik saját erejükhöz képest tartoznak őrizni, megtartani s őriztetni a békét és a szabadságokat, amelyeket nekik adtunk és jelen oklevelünkkel megerősítettünk. […] És ha mi – vagy ha országon kívül vagyunk, a mi udvarbíránk […] nem orvosolná a sérelmet, abban az esetben […] ezek huszonöten pedig az egész ország közösségével nyugtalanítsanak és sanyargassanak bennünket minden módon, ahogyan csak bírják: vegyék be várainkat, foglalják el földjeinket, birtokainkat, amíg véleményük szerint az orvoslás meg nem történt. Személyünk, a királyné és gyermekeink személye azonban épségben maradjon. Mihelyt az orvoslás megtörtént, ragaszkodjanak ismét hozzánk, miként előbb tették.

a) Mely társadalmi csoportok érdekei jelennek meg a szövegben?
b) Mely ügyekben korlátozza a Magna Charta az uralkodót!
c) Mi a 39. pont jelentősége?
d) Milyen joggal ruházza fel a bárókat a 61. pont?

2. IV. (Szép) Fülöp oklevele (1302)

Fülöp, Isten kegyelméből a franciák királya […]. A főpapokkal és a főnemesekkel, valamint magunk és e királyságunk más híveivel és igaz alattvalóival tárgyalni és dönteni óhajtunk számos súlyos ügyben, amelyek korántsem jelentéktelenül érintik személyünket, magunk és királyságunk, valamint az egyházak s egyháziak, a nemesek s a világi személyek, továbbá e királyság minden egyes lakosa állapotát és szabadságát. Ezért meghagyjuk önnek, hogy a mi részünkről parancsolja meg a […] városok […] közösségeinek, hogy e közösségek nagyjai és legokosabbjai közül két vagy három […] teljes hatalommal felruházott [képviselő] által […] vegyenek részt a Párizsban virágvasárnap előtti vasárnapon mivelünk megtartandó tárgyalásokon és döntéseken mindannak tudomásul vétele, végrehajtása és a jelzett községek konzuljai által történő jóváhagyás végett […] amit mi ezekkel kapcsolatban […] elrendelünk. Figyelmeztesse őket, hogy máskülönben – ha a parancs szerint nem jelennek meg előttünk – ahogy a dolog megkívánja, eljárás fog megindulni ellenük a hozandó határozat értelmében.

a) Foglald össze tömören az oklevél tartalmát!
b) Milyen társadalmi rétegeket kíván meghallgatni a király?
c) Hogyan jelennek meg a városok a gyűlésen?

3. Jeanne d’Arc levele az angolok vezéréhez (1429)

Önök pedig íjászok, nemesek és közrendűek hadinépe, akik Orléans városa előtt állnak, Isten hírével menjenek haza hazájukba, mert ha nem így cselekszenek, úgy hírt fognak hallani a Szűzről, aki csakhamar meglátogatja majd önöket, az önök nagy kárára. Anglia királya! Ha nem így cselekednék, tudja meg, hogy hadvezér vagyok és bárhol Franciaországban találkozom embereivel, meneszteni fogom őket onnan, akár akarják, akár nem. Ha engedelmesek, megkegyelmezek nekik, de ha makacskodnak, megöletem valamennyit. Istennek, az ég királyának akaratából jöttem ide, teljes szívvel és lélekkel avégett, hogy egész Franciaországból kiűzzem önöket, és mindazokat, akik árulást, bajt és kárt akarnak hozni a francia királyságra. Korántse vélekedjék olyaténképpen, hogy a francia királyságot […] el fogja nyerni. Károly (VII. Károly) király az igazi örökös, aki éppen azért fogja bírni, mert Isten, az ég királya akarja így.[…] Károly nagy sereggel vonul majd be Párizsba! Ha nem akar ön hinni Isten és a Szűz kinyilatkoztatásának, majd megütközünk, bárhol is találunk önre. Ígéri és értésére adja önnek a Szűz, hogy ott oly nagy mészárlást fog véghezvinni, amekkorát ezer esztendő óta nem csináltak Franciaországban. Tudja meg, hogy az ég királya annyi erőt fog a Szűznek küldeni, hogy minden ellenállás hiábavaló lenne ő és jó fegyveresei ellen. És az ütközet alkalmával meglátjuk majd, vajon az ég Istene oldalán-e a jog vagy az önén. […] Válaszoljon tehát: Orléans városában kíván-e békét. De ha ezt nem tenné, úgy csakhamar emlékeztetni fogom erre, az ön nagy kárára.

a) Húzzuk alá a szövegben azokat a szavakat, melyekkel Jeanne d’Arc erőt akar sugalmazni a királynak!
b) Állapítsuk meg, miből táplálkozik Jeanne d’Arc önbizalma!
c) Jeanne d'Arc mely kijelentései adhattak okot az eretnekként való elítélésére?