A MAGYARSÁG VÁNDORLÁSA

A sztyeppén töltött századok alatt a magyarság több alkalommal is nyugatabbra költözött.

Baskíria (kb. Kr. e. 500 - Kr. u. 700): a Volga és az Urál között fekszik, más néven Magna Hungaria (= Nagy vagy Régi Magyarország). Itt tartózkodásunk során a szomszédos török népek hatása érvényesült (kultúra, öltözködés, társadalom, ld. a rengeteg török jövevényszót); az európai népek később is "türköknek" hívták a magyarokat. 700 körül a magyarok nagy része nyugatabbra vándorolt, de kisebb csoportok Baskíriában maradtak. A XIII. században egy szerzetes, Julianus barát meg is találta őket, ekkor még magyarul beszéltek. Később beolvadtak az itteni népek közé.

Levédia (kb. 700 - 830): a Volga és a Don között fekszik. A magyar törzsek itt függésbe kerültek a Kazár Birodalomtól - kazár hatásra átvettük a kettős fejedelemséget (kende/kündü a főkirály, gyula az alkirály), a rovásírást (Erdélyben egészen a középkor végéig használták). 830 körül a magyarok nyugatabbra költözve elszakadtak a kazároktól, közben a kazárok egy kisebb csoportja csatlakozott hozzánk, ők a kabarok.

Etelköz (kb. 830 - 896): jelentése Folyóköz, a Don és a Duna között található. Innen őseink zsákmányszerző hadjáratokat indítottak észak (szlávok ellen, rabszolgaként eladták őket) és nyugat felé (a Kárpát medencében először 862-ben portyáztak). Szintén itt történhetett a mondabeli vérszerződés, amellyel a hét magyar törzs szorosabb szövetséget kötött, Álmost választva első fejedelemmé.

Mint látható, a magyarság vándorlása több évszázadot vett igénybe (vannak olyan elméletek, melyek szerint a folyamat sokkal gyorsabban történt). A IX. században már a Kárpát-medence szomszédságában éltünk.

A KÁRPÁT-MEDENCE A HONFOGLALÁS ELŐTT

Római kor (Kr. e. 9 - Kr. u. V. század): két római provincia is alakult a Kárpát-medencében, Pannonia (Dunántúl, fővárosa Aquincum) és Dacia (Erdély). A két római tartomány között, az Alföldön nomád szarmata törzsek éltek, északon kelta és germán lakosság.

A népvándorlás kora (V-VI. század): 400 körül a hunok elfoglalták a területet. Attila idejében a hun birodalom központja volt itt. Ezután különböző germán népek (gótok, gepidák, longobárdok) laktak itt ideiglenesen.

Avarok (VI-VIII. század): az avarok Ázsiából érkező lovasnomád nép volt, életmódja hasonló a magyarokéhoz. Kettős fejedelemség létezett náluk, az avar törzsek élén a kagán állt. Birodalmukat 800 körül a frankok (Nagy Károly) és a bolgárok támadása döntötte meg. Szórványosan maradtak még avarok az Alföldön, ők később beleolvadtak a magyarságba.

Frankok és szlávok (IX. század): a Dunántúl a Frank, majd 843 után a Keleti Frank Birodalomhoz tartozott (laza függőség). Az avar kortól kezdve nagy számban települtek be szlávok, a két legszilárdabb szláv állam a morváké északnyugaton és a bolgároké délen. A frankok és a morvák gyakran harcoltak egymás ellen, ehhez 862-től egyre gyakrabban hívták a magyarokat segítségül (mindkét oldalon, így őseink megismerték a Kárpát-medencét és kiismerték a frankok és szlávok harcmodorát). A IX. század végén tehát nem találunk erős államot a Kárpát-medencében.

A HONFOGLALÁS

A honfoglalás több éven keresztül tartó folyamat volt, melynek során őseink birtokukba vették a Kárpát-medencét és itt végleges otthonra találtak.

894-95: bizánci-bolgár háború tört ki. A magyarok Bölcs Leó bizánci császár szövetségeseiként az Al-Dunánál harcoltak a bolgárok ellen, és le is győzték őket. Mialatt a magyar sereg távol volt, az otthon maradtakat (főleg nők, gyerekekek és öregek) kelet felől megtámadták a besenyők. (A támadás oka: a besenyőket is támadás érte kelet felől, ezért kénytelenek voltak nyugat felé vonulni, ahol a magyarok "útban voltak".)

A túlélők nyugat felé vonultak, és a Kárpátok hágóin (főleg a Vereckei-hágón) átkelve beérnek Erdélybe. Itt csatlakozott hozzájuk a bolgároktól visszatért sereg Árpád vezetésével. (Árpád apját, Álmost feláldozták Erdélyben, valószínűleg a hit miatt, hogy elveszítette az istenek támogatását.) Hozzá kell tenni, hogy a magyar vezetők valószínűleg már korábban is foglalkoztak a Kárpát-medencébe való áttelepüléssel, mert Etelköz nem volt jól védhető; a besenyő támadás csak előbbre hozta a honfoglalást.

A következő évek Erdély, a Tiszántúl és a Duna-Tisza köze elfoglalásával, erőgyűjtéssel teltek.

898-900: a magyarok Arnulf keleti frank császár szövetségeseként Észak-Itáliában harcoltak Berengár király ellen, akit a brentai csatában legyőztek. Arnulf halála után hazatértek és elfoglalták a Dunántúlt is, így a Kárpát-medence zöme a magyarok birtokába került. Már csak a nyugati határok biztosítása maradt hátra.

900-02: a magyarok megsemmisítették a morva államot.

907: a keleti frank császár nagy hadsereggel támadt (a háború oka a Dunántúl elfoglalása és a magyarok fosztogatásai), azonban a pozsonyi csatában a magyarok nagy győzelmet arattak, ezzel biztosítva az új hazát.

FORRÁSOK
1. Jelentés Julianus útjáról
2. Bíborbanszületett Konstantin a honfoglalásról
3. Mondai szerződés Szvatoplukkal

VIDEÓK
https://zanza.tv/tortenelem/magyarsag-tortenete-kezdetektol-1490-ig/nepunk-tortenete-az-oshazatol-honfoglalasig
https://www.youtube.com/watch?v=Htt1cAOvVXM&list=PL602ABB35EE827C5B&index=2 (Mondák a magyar történelemből: a fehér ló mondája)
https://pazirik.hu/projekt/honfoglalas-kori-sirok-tard-fel-a-sirt/ (régészeti játék)