9.3.9 A népvándorlás és a Nyugatrómai Birodalom bukása
A NÉPVÁNDORLÁS
A II. századtól a germán népek elvándoroltak észak-európai őshazájukból és szétrajzottak Európában. Támadásaikat a birodalom egyre kevésbé tudta kivédeni. A IV. században a rómaiak már azt sem tudták megakadályozni, hogy a germánok betelepedjenek a birodalomba és saját államokat hozzanak létre.
Az első érkezők a gótok voltak. Korábban a Fekete-tenger északi partján éltek, de a hunok (ld. lent) elől nyugatra menekültek, a Római Birodalomba. Ekkor szakadtak két ágra, nyugati gótokra (vizigótokra) és keleti gótokra. A nyugati gótok bebocsátást kértek Rómába, de nézeteltérésük támadt a római hivatalnokokkal, és 378-ban Hadrianopolisznál megverték a római sereget (Valens császár is meghalt).
Végül Theodosius császár „szövetségesként” befogadta őket a birodalomba: saját királyuk vezetése alatt letelepedhettek és csak a határokat kellett védeniük a többi germán nép ellen.
A HUN BIRODALOM
A hunok belső-ázsiai lovasnomád nép, korábban Kína mellett éltek, de Kínába nem tudtak betörni (Nagy Fal), így nyugat felé vonultak, sorban meghódítva vagy elűzve a gyengébb népeket. A IV. század végén érkeztek meg Kelet-Európába, ahol legyőzték a germánokat és „rátolták” őket a Kelet- és Nyugatrómai Birodalmakra.
A Hun Birodalom fénykorában a Rajnától az Urálig terjedt. Számtalan népet foglalt magában, ezek előkelői behódoltak a hun uralkodóknak és népükkel szolgálták őket. A Hun Birodalom központja a Tisza vidékén volt.
Birodalmuk fénykora Attila király idejére esett (434-453):
- „Isten ostoraként” legyőzte és adófizetésre kényszerítette a Keletrómai Birodalmat
- ezután nyugat felé fordult és Galliát támadta meg: 451-ben a catalaunumi csatában Róma és barbár szövetségesei Aetius vezetésével megállították
- a következő évben Itáliában hódított, azonban Rómát nem foglalta el (a keresztény legenda szerint a pápa közbenjárására, a valóságban inkább a seregében kitört járvány és/vagy utánpótlási gondok miatt fordult vissza)
- 453-ban váratlanul meghalt (a legenda szerint a Tiszába temették)
Attila halála után fiai között polgárháború tört ki, az alávetett népek fellázadtak, így a hun birodalom gyorsan összeomlott. A hunok maradéka valószínűleg visszaköltözött a sztyeppére.
Megjegyzendő, hogy a középkori magyar krónikák a magyarokat a hunok leszármazottainak tekintették. Erre semmilyen bizonyíték nincs, hiszen azt sem tudjuk, hogy a hunok milyen nyelven beszéltek. Annyi elképzelhető, hogy az akkoriban az Urál déli részén élő ősmagyarok valamilyen formában beletartoztak a Hun Birodalomba.
A NYUGATRÓMAI BIRODALOM BUKÁSA
Az V. században elsősorban a Nyugatrómai Birodalomba özönlöttek germán népek, mert itt az állam sokkal gyengébb volt, mint keleten. A frankok (a mai franciák ősei, később fontosak) Galliába, a burgundok Burgundiába, az angolok és szászok Britanniába, a vandálok Afrikába telepedtek be. A rómaiak egymás után adták fel a tartományokat, a császár hatalma végül már csak Itáliára terjedt ki.
A germánok uralma alatt a római lakosság megmaradt, néha még könnyebb is lett a helyzete, de a városok (a műveltség központjai) teljesen elnéptelenedtek. Az V. században már magát Rómát is kétszer kifosztották: 410-ben a vizigótok, 455-ben a vandálok (utóbbiak alaposan). A császárok átköltöztek Ravennába.
476-ban Odoaker germán testőrparancsnok egyszerűen megfosztotta hatalmától az utolsó nyugatrómai császárt, a gyermek Romulus Augustulust, a császári jelvényeket elküldte keletre és kikiáltotta magát Itália királyának. Ezzel a Nyugatrómai Birodalom megbukott, ez az ókor vége. A Keletrómai Birodalom még ezer évig fennállt.
FORRÁSOK
1. Marcellinus a hunokról
2. Priszkosz Attila udvaráról
