JÉZUS ÉLETE ÉS TANÍTÁSA

A kereszténység ma a Föld legnagyobb vallása. Egyistenhitű vallás, amelyet Jézus Krisztus alapított az I. század elején Palesztinában.

Palesztina nagy része Jézus korában római provincia volt Júdea néven. (Jézus idejében római helytartója Pontius Pilatus volt.) Az itteni zsidó lakosság rosszul viselte a római uralmat, gyakoriak voltak a zavargások. Az egyébként toleráns rómaiak nem tudtak mit kezdeni a zsidók egyistenhitű vallásával. A zsidóság körében több vallási irányzat létezett, de közös volt bennük a Messiás (Megváltó) várása, aki megszabadítaná őket a rómaiaktól. Próféták, például Keresztelő János a Messiás közeli eljöveteléről prédikáltak.

Jézus Krisztus (Krisztus = "felkent, Messiás") életéről és tanításáról a Biblia Újszövetségi részét alkotó evangéliumok adnak hírt. Valószínűleg történeti személyiség volt, hiszen külső (római) források is említik őt.

Jézus élete a keresztény legenda szerint:

• apja József, anyja Mária (a keresztény hit szerint a Szentlélektől fogant), Betlehemben született, Názáretben nevelkedett
• 30 éves kora körül kezdett tanítani, bejárta Júdeát, a hit szerint csodákat tett (pl. betegeket gyógyított, vízen járt)
• 12 tanítványt gyűjtött maga köré (apostolok)
• mivel azt állította magáról, hogy Isten fia, a zsidó főpapok istenkáromlás miatt elítélték és átadták a római hatóságoknak – a rómaiak pedig, mivel sok követője volt és tartottak attól, hogy lázadás vezetője lesz, a kivégzése mellett döntöttek: keresztre feszítették (amely után a keresztény hit szerint feltámadt)

Jézus Isten és embertársaink (beleértve az ellenségeink) szeretetét, az alázatot és megbocsátást hirdette. Elítélte a kapzsiságot, a gyűlölködést és a bosszút. A közeli végítéletet hirdette, amikor Isten dönt arról, hogy ki üdvözül (kerül a mennyországba) és ki jut a pokolra. Nem tagadta meg az eredeti zsidó tanokat, de átfordította őket úgy, hogy a szertartások és külsőségek helyett a belső értékekre kerüljön a hangsúly.

A KERESZTÉNYSÉG ELTERJEDÉSE

Jézus kereszthalála után a kereszténnyé vált zsidók kis közössége maradt, amely várta a végítélet közeli eljövetelét. Emiatt elvonultak a világtól és vagyonuktól megszabadulva remeteéletet éltek.

A keresztény vallás elterjedése szempontjából fordulópontot Pál apostol (I. sz. vége) működése jelentett. Ő római polgár volt, eredeti nevén Saulusként a keresztényeket üldözte, ám a Biblia szerint megtért és a Paulus nevet vette fel („pálfordulás”). A birodalom keleti részén térített, Rómába is eljutott. Számos ponton változtatott Jézus eredeti tanításain:

• a végítélet nincs közel, be kell illeszkedni a társadalomba, de aki hisz Krisztusban, az üdvözülni fog
• a gazdagok is üdvözülhetnek, ha adakoznak
• Jézus nem csak a zsidókat váltotta meg, hanem minden embert, ezért a pogányok is lehetnek keresztények

A kereszténység ezzel megnyílt a korabeli társadalom minden rétege számára és végleg elszakadt a zsidó vallástól (a zsidók számára Jézus nem a Messiás). Az I-III. század során a birodalomban mindenütt, elsősorban a városokban terjedt el a kereszténység. (A pogány, paganus szó eredetileg „vidékit” jelentett.) Kialakult a hívek közössége, az egyház, és annak hierarchiája (rangok sorrendje):

• 5 pátriárka (Róma, Konstantinápoly, Alexandria, Antiokhia, Jeruzsálem – ezek a legfőbb központok)
• érsekek
• püspökök
• papság

Kialakultak a keresztény ünnepek (karácsony, húsvét, pünkösd) és szertartások (keresztelés, áldozás, gyónás) is.

A keresztények és a római állam viszonya változó volt. Időnként keresztényüldözések törtek ki, pl. Nero és Diocletianus császárok alatt: ha a keresztények nem voltak hajlandók áldozni a pogány isteneknek és elismerni a császárok istenségét, oroszlánok elé vetették őket és mártírokká (vértanúkká) váltak. A keresztények emiatt gyakran földalatti helyeken (katakombákban) találkozva, rejtve gyakorolták a hitüket.

A KERESZTÉNYSÉG ÁLLAMVALLÁSSÁ VÁLÁSA

Constantinus császár (IV. század eleje) uralkodása alatt vált a kereszténység elfogadott vallássá. 313-ban kiadta a milánói rendeletét: a keresztények szabadon gyakorolhatták vallásukat és visszakapták korábban elkobzott javaikat. (A keresztény legenda szerint a császár a hatalomra kerülése előtti polgárháború utolsó csatájában egy keresztet látott az égen: „E jelben győzni fogsz.”)

A keresztények megosztottak voltak abban a kérdésben, hogy kicsoda Jézus: Athanasius alexandriai püspök és hívei szerint egylényegű Istennel (Szentháromság), míg Arius és hívei szerint csak egy ember volt. Mivel ez a megosztottság a császár szempontjából is káros volt, Constantinus elnökletével 325-ben összeült az első egyetemes zsinat Niceában. Jézus istenségét és a Szentháromság tanát kötelező tanként (dogmaként) fogadták el, az ariánusokat eretneknek nyilvánították.

Mivel a birodalom nyugati része erősen hanyatlott, Constantinus új fővárost épített magának keleten, a régi görög Büzantion (Bizánc) helyén Konstantinápoly néven.

Theodosius császár (IV. század vége) 391-ben államvallássá tette a kereszténységet (minden lakosnak kötelező) és üldözni kezdte a pogány szokásokat, pl. betiltotta a görög olimpiai játékokat. Ezzel a keresztény vallás végleg győzelmet aratott a Római Birodalom egyéb vallásai felett.

Theodosius a halálos ágyán, 395-ben két fia között felosztotta a birodalmat: Honoriusé lett a Nyugatrómai Birodalom, Arcadiusé a Keletrómai Birodalom. Ezzel a birodalom végérvényesen kettészakadt.

FORRÁSOK
1. Jézus tanításai az evangéliumokból
2. Pál apostol leveleiből
3. Plinius levele Traianushoz
4. Theodosius császár rendelete

VIDEÓK
https://zanza.tv/tortenelem/az-okori-roma/keresztenyseg-szuletese-es-elterjedese