1. Jézus tanításai: részletek a Hegyi beszédből

A) Boldogok a lelki szegények: [itt írástudatlanok]: mert övék a mennyeknek országa.
Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak.
Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet. [...]
Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.
Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.
Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.

B) Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is. És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda neki a felsőt is. És a ki téged egy mérföldútra kényszerit, menj el vele kettőre. [...]

Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? [...]

Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógában és az utcákon [...]. És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetben és az utczák szegletein [...] szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek [...].

a) Elsősorban kikhez akart szólni Jézus? Milyen erkölcsi tulajdonságokat tartott követendőnek? Melyek azok az emberi értékek, amelyeket a görög-római felfogás fontosnak tartott, de Jézus tanításaiból hiányoznak?
b) Hogyan viszonyul a zsidó hagyományokhoz Jézus?
c) Megkönnyítették-e a Jézus által kívánt magatartásformák a mindennapi életet?

2. Részletek Pál apostol leveleiből

A) Mert használ ugyan a körülmetélkedés [zsidó hagyomány], ha a törvényt megtartod, de ha a törvényt áthágod, a te körülmetélésed körülmetéletlenséggé lett. [...] Avagy Isten csak a zsidóké-e? Avagy nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is. [...] Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek: mert a ki szereti felebarátját [embertársait], a törvényt betöltötte.

B) Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, a ki bőségben megad nékünk mindent a mi táplálásunkra. Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók. [...] Kincset gyűjtvén magatoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet.

C) Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, ugyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen bennem, semmi vagyok. [...] A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hiszen [elhisz], mindent remél, mindent eltűr.[...] Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.

a) Hogyan viszonyul Pál a zsidó hagyományokhoz?
b) Milyen magatartást ajánl Pál a gazdagokkal szemben? Mennyiben jelent ez változást az őskeresztényi elvekhez képest, és mi ennek a politikai jelentősége?
c) Mit tart a kereszténység legfontosabb parancsának Pál? Van-e társadalmi üzenete a szeretet parancsának?

3. Plinius levele Traianus császárhoz (II. század)

Eddig azok ellen, akiket a kereszténység vádjával terhelten idéztek ítélőszékem elé, a következő módon jártam el. Megkérdeztem tőlük, keresztények-e. [...] Akik még ezután is kitartottak, azokat kivégeztettem. [...] A jelentések szerint azonban az a legnagyobb vétkük vagy eltévelyedésük, hogy bizonyos meghatározott napon hajnalhasadta előtt összegyülekeznek, és váltakozva karban énekelnek az istennek hitt Krisztus tiszteletére, és esküvel kötelezik magukat [...] arra, hogy nem lopnak, nem rabolnak, nem követnek el házasságtörést [...]. Ezért elnapoltam az ügy kivizsgálását, és hozzád fordulok tanácsért. Mert meggondolásra méltónak láttam ezt a dolgot, főképpen a vádlottak nagy tömege miatt.

a) Mi jellemezte a római államhatalom és a keresztények viszonyát?
b) Milyen okok miatt ajánlja a szerző megfontolásra ezt a kérdést?

4. Theodosius császár rendeletéből (IV. század vége)

Megparancsoljuk, hogy mindazok a népek, amelyek a mi kegyelmes kormányzatunk uralma alatt állanak, abban a vallásban éljenek, amelyet a hagyomány szerint Szent Péter apostol adott át Róma népének. [...] Meghagyjuk, hogy akik ezt a hitvallást követik, a "katolikus keresztények" nevet viselhetik, a többiek azonban, akiket eszteleneknek és őrülteknek ítélünk, az eretnek hitvallásuknak megfelelő gyalázatos nevet viseljék, [...] és egyelőre az isteni bosszúnak adjuk át őket, de majd, amidőn isteni sugallatból erre utasítást kapunk, magunk is gondoskodunk megbüntetésükről. [...] Amennyiben valaki is áldozat bemutatása céljából állatot merészelne levágni, vagy az állatok beleit tanulmányozná, a felségsértési perek eljárásához hasonló módon bárkinek a bejelentése alapján vád alá helyezhető, és megkapja méltó büntetését.

a) Hogyan nevezik a hivatalos vallást követő embereket?
b) A pogányokkal vagy az eretnek nézeteket valló keresztényekkel szemben volt türelmetlenebb a császár? Mi lehetett a különbség oka?