9.1.2 Mezopotámia

TERMÉSZETI VISZONYOK

Mezopotámia a mai Irak területén fekszik. Neve görögül Folyóközt jelent. Két nagy folyója a Tigris és az Eufrátesz. Forró, sivatagos terület, termelés csak öntözéssel (gátak, csatornák) lehetséges, ennek megszervezéséhez szükség volt az állam létrejöttére. Gabonát, gyümölcsöt, zöldséget termelnek, szarvasmarhát és juhot tenyésztenek. A nyersanyagok közül megtalálható a nád és az agyag, viszont fontos anyagok hiányoznak, pl. fa, kő, fém. Emiatt kezdettől fogva fontos volt a környező területekkel folytatott kereskedelem, amelyet elősegített, hogy a terület minden irányban nyitott.

Mezopotámiában két nép lakott: délen a sumerek, északon az akkádok.

A SUMEREK (Kr. e. III. évezred)

A sumer nép eredete bizonytalan, Kr. e. 3500 körül vándoroltak be északról Mezopotámia déli részére (Sumer). Fallal körülvett városállamokat alapítottak, ilyen pl. Ur, Uruk, Lagas, Nippur.

Városállam: kis területű állam, amely egy nagyvárosból és a környező területekből áll.

A sumer városok központjában lépcsős toronytemplom (zikkurat) található, hiszen minden városnak megvolt a maga védőistene. A földek nagy része a templomhoz tartozott, de szabadok művelték; a terményeket a templom gyűjtötte be és osztotta szét mindenkinek a szükségletei szerint (templomgazdaság), előtte levonva az uralkodó, a papság, a hadsereg és a hivatalnokok fenntartására szolgáló adót.

A sumer városállamok élén papkirályok (enszi) álltak. A társadalom rétegei:

papok és hivatalnokok
szabad közrendűek: parasztok, kézművesek és kereskedők
rabszolgák (kevés, ház körüli munkákra)

A sumer kultúra rendkívül fejlett volt. Feltalálták az írást, ennek neve ékírás:

először gazdasági célt szolgált (a templomba behordott áruk nyilvántartása)
a jelek folyamatosan egyszerűsödtek: képírás, majd szótagírás lett
agyagtáblákba nyomták íróvesszővel, majd kiszárították / kiégették
a jeleket minden mezopotámiai nép átvette és a saját nyelvéhez igazította

A sumereknél már volt oktatás: írnokiskolák (edubba = ”tábla háza”). Jártasak voltak a tudományokban is: csillagászat, matematika (60-as számrendszert használtak, sok eredményük megőrződött ma is: a 12 hónap és az állatövi jegyek, a kör 360^o-ra osztása, az óra 60 percre osztása stb.). Az egyik legrégebbi fennmaradt irodalmi alkotás a sumer Gilgames-eposz (Uruk legendabeli királyáról szól, aki a halhatatlanságot keresi)

Vallásuk politeista (sokistenhitű) volt. Több száz (ezer?) istent tiszteltek, közülük a legfontosabb Anu (ég), Enlil (föld) és Éa (óceán) volt. Isteneik kegyetlenek, szeszélyesek, akik saját szolgálatukra teremtették az embert és el is pusztították (vízözön-történet).

SUMER HANYATLÁSA ÉS AZ ÓBABILONI BIRODALOM (Kr. e. II. évezred)

A sumer városok a Kr. e. III. évezred végére hanyatlásnak indultak, főleg azért, mert a földek elszikesedtek a folyamatos öntözés miatt. Emiatt a gazdaság és a hatalom súlypontja Mezopotámia északi része felé tolódik, az akkádok földjére.

Az akkád király, Sarrukín Kr. e. 2300 körül egyesítette Sumert és Akkádot, létrehozva a történelem első egységes birodalmát, amely kb. 200 évig maradt fenn. A sumerek beleolvadtak a későbbi népekbe, nyelvük szent nyelv lett, műveltségük minden mezopotámiai kultúra alapjává vált.

Ezután különféle nomád népek érkeztek Mezopotámiába, amelyek átvették a helyi kultúrát és az akkád nyelvet. Ekkor emelkedett fel Babilon városa (bab ili = „Isten kapuja”). A Kr. e. XVIII. században Hammurapi babiloni király egyesítette egész Mezopotámiát, létrehozva az Óbabiloni Birodalmat.

Hammurapi a törvénykönyvéről híres:

a legkorábbi ránk maradt törvénygyűjtemény; fekete dioritoszlopon ékírással
kb. 300 „igazságos ítélet” (nem kötelező érvényű, csak iránymutatás a bíráknak), szerkezetük: bűntett - büntetés
társadalmi csoportok: palota és templom, előkelők, szabadok, félszabadok (függő helyzetű szabadok), (adós)rabszolgaság
büntetések: szigorúak, talio-elv („szemet szemért”), gyakran halál, de néha már pénzbírság; társadalmi helyzettől is függött a mértékük
családi élet: apa teljhatalma, gyermekeivel tetszése szerint bánhatott, állam védte velük szemben

Adósrabszolgaság: az ókorban gyakori szokás, amely szerint ha az adós nem tudja visszafizetni a kölcsönt a hitelezőnek, akkor ő maga vagy családtagjai munkával ledolgozhatják. Ez az ideiglenes rabszolgaság főleg a szegényebb rétegeket fenyegette.

FORRÁSOK
1. A sumer iskola
2. Hammurapi törvénykönyvéből

KÉPEK

1. A templomgazdaság