AZ 1868-AS TÖRVÉNYEK

A kiegyezést a birodalom számbelileg két legnagyobb nemzete, az osztrák és a magyar kötötte. Magyarországon még hátra voltak a nemzetiségekkel való megegyezések, ezek 1868-ban valósultak meg.

Horvát kiegyezés

Mivel a magyar vezető réteg egyedül a horvátokat ismerte el államalkotó (politikai) nemzetnek, ezért egyedül velük kötött az osztrák-magyarhoz hasonló kiegyezést. A magyar-horvát kiegyezés értelmében:

• Horvátország továbbra is része marad Magyarországnak, de belügyeiben önálló
• hivatalos nyelve a horvát
• vezetője a horvát bán, akit a magyar min. elnök javaslatára a király nevez ki
• a horvát parlament (szábor) képviselőket küld a magyar országgyűlésbe, a magyar kormányban van egy külön horvát minisztérium

A horvátok nem voltak elégedettek ezzel a rendezéssel, hiszen ők a Monarchia harmadik, a magyarokkal és az osztrákokkal egyenjogú alkotórészévé szerettek volna válni. Ráadásul szerették volna megkapni Fiumét is, de ezt a magyarok nem engedték át.

Nemzetiségi törvény

A horvátokon kívül a többi nemzetiségre vonatkozott a b. Eötvös József miniszter által elkészített nemzetiségi törvény.

• szabad nyelvhasználat biztosítása: közigazgatásban (ha az adott területen a nemzetiség eléri a 20%-ot) és az alsó fokú oktatásban (nemzetiségi iskolákban magyart még tantárgyként sem kell tanítani!)
• de politikailag továbbra sem ismerték el őket egyenjogú nemzetnek, hiszen "Magyarországon csak egy politikai nemzet létezik, a magyar"

Noha a nemzetiségeknek ez a törvény sem biztosított kollektív jogokat, a korszak Európájában liberálisnak számított. A probléma inkább ott volt, hogy később nem tartották be.

NEMZETISÉGI POLITIKA A DUALIZMUSBAN

A dualizmus korának elején a magyarság aránya kb. 40% volt, ez a korszak végére 55%-ra nőtt, tehát a magyarság ismét többségbe került az országban. Ennek okai:

• a magyarság gazdaságilag fejlettebb volt (és többségében az ország fejlettebb, középső területein élt), ezért a népesség is jobban nőtt,
• a nemzetiségek nagyobb arányban vándoroltak ki (a kivándorlóknak csak kb. 1/3-a volt magyar),
• zajlott az asszimiláció, bár ez főleg csak a németekre és a zsidókra korlátozódott.

Az 1868-as nemzetiségi törvényt később egyre kevésbé tartották be:

• nemzetiségi iskolák, egyesületek bezárása (pl. a Matica Slovenská nevű szlovák kulturális szervezetet)
• magyar nyelv tanításának kötelezővé tétele: Apponyi Albert minisztersége idején született meg az 1907-es iskolatörvény, mely előírta a magyar nyelv kötelező tanítását minden iskolában 6-10 éves kor között.

A nemzetiségek jogait nem bővítették (pl. törvényhozásban nyelvhasználat, területi önkormányzat, mint Horvátország).

A nemzetiségek reakciója:

• előbb passzív ellenállást folytattak (nem vettek részt a választásokon) - a magas választójogi cenzusok miatt eleve kevés nemzetiségi lakosnak volt választójoga
• a nemzeti öntudat fejlődésével náluk is egyre erősebb lett a nacionalizmus; egyre erősebb volt a balkáni független államok (pl. Szerbia, Románia) vonzereje, ez állandó feszültséget okozott az OMM és a Balkán között
• az asszimilációt elutasították (főleg a teljesen nemzetiségek lakta régiókban), az erre irányuló magyar kísérletek csak feszültséget keltettek
• ezzel párhuzamosan egyre aktívabb követeléseket fogalmaztak meg a nemzetiségek: kezdetben az országon belüli autonómiát, később már a Magyarországgal való egyenjogúságot követelték

A nemzetiségi kérdés rossz kezelése rontotta Magyarország nemzetközi megítélését is (pl. a francia sajtóban „Magyarország a népek börtöneként” jelent meg).

A zsidóság

A magyar országgyűlés 1867-ben kimondta a zsidó emberek emancipációját, 1895-ben pedig maga a zsidó vallás is a többi vallással egyenrangú lett. Ezután felgyorsult a zsidóság asszimilációja. Ezt a folyamatot a magyar nacionalizmus támogatta, mert így növelhető volt a magyarok aránya.

A korszak egyetlen jelentős bevándorlása: Galícia felől kb. 200 000 zsidó vándorolt be (az Orosz Birodalomban kegyetlen pogromok zajlottak ellenük, ehhez képest Magyarország az "ígéret földjének" tűnt).

A zsidóság jelentős szerepet játszott Magyarország polgárosodásában. A zsidóság elsősorban a polgári rétegeket gyarapította, pl. a gazdaságban és az értelmiségi szakmákban voltak kiemelkedő arányban jelen. A modernizáció azonban kiélezte a társadalmi feszültségeket, amelyekért sokan a zsidóságot okolták, ezért megjelent az antiszemitizmus is (pl. tiszaeszlári vérvád).

FORRÁSOK
1. Az 1868-as nemzetiségi törvény
2. A horvát-magyar kiegyezés
3. Az 1907-es oktatási törvény
4. A román vezetők memoranduma
5. A zsidóság emancipációja
6. Országos cigányösszeírás

KÉPEK

VIDEÓK