1. Törvény a népiskolai közoktatás tárgyában (1868:XXXVIII. tc.)

   1.§. Minden szülő vagy gyám, ideértve azokat, kiknek házában gyermekek mint mestertanítványok vagy házszolgák tartatnak, kötelesek gyermekeiket vagy gyámoltjaikat (ha nevelésükről a háznál vagy magánintézetben nem gondoskodtak) nyilvános iskolába járatni életidejük 6. évének betöltésétől egészen 12., illetőleg a 15. év betöltéséig. [...]
   7.§. A háznál tanult növendékek évenként vizsgát tenni kötelesek valamely megfelelő nyilvános tanintézet illető tanítói előtt.
   8.§. A népoktatási tanintézetek: az elemi és felsőbb népiskolák, polgári iskolák és tanítóképezdék. [...]
   10.§. Népoktatási nyilvános tanintézeteket a törvény által megszabott módon állíthatnak és fenntarthatnak a hazában létező hitfelekezetek, társulatok és egyének, községek és az állam.
   11.§. A hitfelekezetek mindazon községekben, hol híveik laknak, saját erejükből tarthatnak fönn és állíthatnak föl nyilvános népoktatási tanintézeteket, az ilyen tanintézetek felállítására és fenntartására híveik anyagi hozzájárulását [...], amint addig szokásban volt, ezentúl is igénybe vehetik, azon intézetekben a tanítókat és tanárokat maguk választhatják, azoknak fizetését maguk határozhatják meg, a tankönyveket maguk szabhatják meg, s a tanítási rendszer és módszer iránt is intézkedhetnek a következő feltételek alatt:
   1. hogy iskolai épületeik építésére és átalakítására nézve a jelen törvény [...] rendeleteinek eleget tegyenek,
   2. hogy e törvény [...] szakaszait, melyek a fiú- és leánytanulók elkülönözéséről, az egy tanító által tanítandó gyermekek számáról [80 diák] a tanító képességéről és más nemű foglalkozásáról szólnak, szintén szem előtt tartsák.

a) Fogalmazzuk meg, hogy mi a törvény alapvető célja!
b) Milyen eszközökkel kívánja ezt elérni? Miért volt szükség a folyamat érdekében a törvény erejére?
c) Hogyan érinti a törvény a nemzetiségi oktatás viszonyait?

2. Az állam és az egyház szétválasztása (1894. évi törvények)

A) 29.§. A házasságot polgári tisztviselő előtt kell megkötni. Polgári tisztviselő: a) az anyakönyvezető, b) a törvénybíróság első tisztviselője, c) a főszolgabíró, d) a rendezett tanácsú város polgármestere
e) az Osztrák–Magyar Monarchia diplomáciai képviselője, konzulja és ezek helyettese. [...]
   30.§. [...] Oly kötés, mely nem polgári tisztviselő előtt történt, a törvény erejénél fogva semmi vonatkozásban nem tekintetik házasságnak. [...]
   123.§. Azon lelkész vagy vallási szertartás teljesítésére jogosított más személy, ki egyházi összeadásnál eljár, mielőtt a felek igazolták volna, hogy a házasságot a polgári tisztviselő előtt megkötötték, vétséget követ el, és ezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő; ismétlés esetében a cselekmény két hónapig terjedhető fogházzal és ezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. [...]
   136.§. A házassági ügyekben való bíráskodás a királyi bíróságok hatáskörébe tartozik. (A házasságról, 1894: XXXI. tc.)

B) 1. §. A születések, házasságok és halálesetek közhitelű nyilvántartására és tanúsítására kizárólag a jelen törvény értelmében arra hivatott közegek által vezetett állami anyakönyvek szolgálnak. [...]
   3.§. Az állami anyakönyvek vezetése külön e célra kerületek szerint meghatározott székhelyen történik. (Az állami anyakönyvezésről, 1894:XXXIII. tc.)

a) Állapítsuk meg a házasságkötések terén bekövetkező változások lényegét!
b) Milyen érdekeket és érzékenységeket sértett a rendezés? Mi utal erre a forrásban?
c) Mennyiben szükségszerű a korszakban az állami anyakönyvezés? Vitassuk meg, hogy mennyiben szolgálja, és mennyiben korlátozza ez a szabadságjogokat!
d) Hogyan érinti a B) törvény a nemzetiségeket?