A dualizmus időszakában Magyarország gazdasága gyorsan fejlődött. A fejlődés üteme a korszakban végig magas volt: évi 2-3% (kb. Németországéval egyenlő). Ennek eredményeként 50 év alatt Magyarország rengeteget ledolgozott korábbi hátrányából, és közepesen fejlett agrár-ipari országgá vált.

A gyors fejlődés oka részben a gazdasági környezet megváltozása volt:

• külföldi (főleg osztrák, német) tőke beáramlása
• a rendelkezésre álló olcsó munkaerő
• a gazdasági kiegyezés miatt az egész O-M M. egyetlen hatalmas közös piaccá vált
• a magyar gazdaságpolitikát immár nem Bécsben döntötték el, a magyar kormányok törvényekkel, befektetésekkel stb. támogatták a fejlődést, különösen az ipart
• kedvező világgazdasági helyzet: az 1873-as gazdasági válságtól eltekintve a korszakot konjunktúra (gazdasági fejlődés) jellemezte.

INFRASTRUKTÚRA

Vasútépítés

A vasútépítést kezdetben magánvállalatok végezték. Az állami támogatás miatt ez biztos üzletnek számított: az állam megtérítette a vállalatoknak az esetleges veszteséget (kamatbiztosítási törvény).

A vasútépítés főleg Baross Gábor közlekedésügyi minisztersége idején gyorsult fel, aki a vasutak államosításával megalapította a Magyar Államvasutak Rt.-t (MÁV). 1867-ben 2000 km, 1910-ben 22 000 km vasút volt, behálózva az egész országot.

A vasúti nyomvonalak kijelölésekor fontos szempont volt a főbb gabona- és nyersanyagtermelő helyek elérése. Centrális vasúthálózat alakult ki, központjában Budapesttel.

Folyószabályozások

Az 1870-es években készült el a Tisza szabályozása. Lecsapolták a mocsarakat, "kiegyenesítették" a folyó kanyargós medrét, védőgátakat építettek. A Tisza szabályozásának sok előnye volt:

• 3,6 millió hektár mentesült az áradásoktól (az utolsó nagy áradás: Szeged, 1879),
• ezen a területen az egészségtelen mocsarak helyén értékes szántóföldek jöttek létre
• a Tisza hajózhatóvá vált

(Ugyanakkor ma már tudjuk, hogy környezetvédelmi szempontból hátrányokkal is járt a folyószabályozás, pl. a helyi élővilág életterének beszűkülése miatt.)

A vasútépítést és a folyószabályozást is a kubikosok munkájával végezték el. A kubikosok jellemzően a szegény agrárnépességből kerültek ki, csapataikat egy-egy munkára szerződtették. Kemény fizikai munkát végeztek szinte teljesen kézi erővel.

Tengerhajózás

Magyarország fő tengeri kikötője Fiume volt (ez földrajzilag Horvátországhoz tartozik, de a korban politikailag Magyarország része volt). A várost folyamatosan fejlesztették, forgalma állandóan nőtt.

MEZŐGAZDASÁG

A dualizmus korában kétszeresére növekedett a mezőgazdaság termelése. Ennek két oka volt:

• a termőterület bővülése (főleg a folyószabályozások miatt),
• a termelékenység növekedése (vetésforgó, gépesítés, fajtanemesítés).

Magyarország egyik legfontosabb exportcikke a búza volt. A búza ára azonban az 1873-as gazdasági válság és az olcsó amerikai gabona megjelenése miatt Európában lezuhant. Szerencsére a magyar gabona biztos vevőre talált a Monarchia nyugati felében (a védővámok miatt a Monarchia piacára nem tudott betörni az amerikai gabona).

A hazai szőlőültetvényeket a század végén szinte teljesen elpusztította a filoxéra-járvány, bár később újratelepítették őket.

IPAR

Az ipar össztermelése a korszakban nyolcszorosára növekedett.

Élelmiszer- és könnyűipar

Magyarország a korszak elején agrárország volt, ezért a legfontosabb iparág a mezőgazdasági terményeket feldolgozó élelmiszeripar (malomipar, szeszfőzés, cukorgyártás) lett. Főleg a Monarchia többi részébe exportáltuk az élelmiszeripari termékeket. Számos híres vállalat jött létre ebben az ágazatban (pl. Pick, Dreher, Globus). Budapest a világ egyik legfontosabb malomipari központja lett.

A könnyűipar (pl. textilipar, üveg-, bőripar) kevésbé tudott fejlődni az osztrák és cseh könnyűipar versenye miatt (egy-két korszerű üzem létezett).

Az állam adókedvezményekkel támogatta az élelmiszeripart és a könnyűipart. 1907-től 10 éves iparfejlesztési programot indítottak, amely elsősorban ezt a két ágazatot fejlesztette.

Nehéz- és villamosipar

A nehézipar volt a korszak másik sikerágazata. Itthon is kialakultak iparvidékek. A bányászat és a kohászat főleg az északkeleti országrészben (pl. Diósgyőr, Salgótarján) koncentrálódott, a gépgyártás központja Budapest volt (pl. Óbudai Hajógyár, Ganz Gépgyár, MÁVAG, Láng Gépgyár).

A legtöbb hazai óriásvállalat (monopólium) is a nehéziparban működött: pl. a Ganz vállalatnak itthon hat gyára is volt, ahol 14 000 embert foglalkoztatott.

A hazai villamosipar a századfordulón világszínvonalúnak számított, itt jelentős tudósok működtek:

• Bláthy Ottó, Déri Miksa, Zipernowsky Károly: transzformátor
• Puskás Tivadar: telefonközpont
• Kandó Kálmán: vasutak villamosítása

HITELSZERVEZET

A magyar gazdasági fejlődés legfőbb akadálya volt, hogy itthon hiányzott a befektetésekhez szükséges tőke. Emiatt Magyarország kezdetben rászorult a külföldi tőkére. A dualizmus korában ugrásszerűen fejlődött a hitelszervezet is:

• számos nagybank jött létre, pl. a Magyar Általános Hitelbank (alapítói a bécsi Rotschildok), Jelzáloghitelbank
• a bankok összességében egyre nagyobb mennyiségű tőkével rendelkeztek
• a hitelszervezeten belül egyre növekedett a hazai eredetű tőke aránya

A bankok jelentős szerepet játszottak a hazai gazdaságban: részesedést szereztek vállalkozásokban, gyárakat alapítottak stb. A lakossági megtakarítások elsősorban a szaporodó takarékpénztárak révén kerültek be a tőke kőrforgásába.

FORRÁSOK
1. Ipartörvény
2. Állami ipartámogatás

VIDEÓK
https://zanza.tv/tortenelem/ujkor-kiegyezeshez-vezeto-ut-es-dualizmus-kora-magyarorszagon/dualista-magyarorszag

KÉPEK

1. A gazdaság egyes ágazatainak növekedési üteme

2. Az ipar fejlődése

3. A gyáripar szerkezete

4. A hitelrendszer