1. Haynau hirdetménye Buda-Pest lakóihoz (1849)

Buda-Pest lakóihoz!

[...] Bennetek, kevesek kivételével, keserűen csalatkoztunk, azért békés érzelmeitek nyilvánításainak feltétlen hitelt nem adhatunk. Ti, nyelvre és szokásra nézve nagy részben németek, ismét részt vettetek azon törekvésben, melyet egy istentelen szájhős egy magyar köztársaság ábrándos épületén munkált… Ti üldöztétek a hű gondolkodásúakat, többet ezek és a kezetekbe esett védtelen császári katonák közül lemészároltatok.

Magatok és városaitok végromlásával bosszulhatnám meg ezeket, de követem Császárom és Uram nagylelkűségét; halljátok azonban egy agg harcos intő szózatát, ki bebizonyította, miképp szokta szavát beváltani. Életét veszti, és pedig bűne elkövetése helyén, rang- és nem-különbség nélkül legrövidebb idő alatt: mindenki, aki szóval, tettel vagy forradalmi jelek viselésével a pártütés ügyét elősegíteni merészli.

a) Fogalmazzuk meg a hirdetmény alapvető célját!
b) Miért tartja különösen elítélendőnek a pesti polgárok 1848–49-es magatartását?
c) Milyen képet kívánt kialakítani magáról, és milyet az uralkodóról Haynau?
d) Vitassuk meg, elérheti-e célját egy ilyen hirdetmény!

2. Batthyány Lajos búcsúlevele feleségéhez, Zichy Antóniához (1849)

Pest, október 5-e este 1/2 10 órakor

Drága Nőm!

Hiába reménykedtünk az emberségesség utolsó szikrájában, amikor azt véltük, hogy még egyszer látjuk egymást, ezt is megtagadták Tőled; és ezért ezekben a sorokban ismétlem meg Neked mélyen átérzett kifejezését forró hálámnak és tiszta szerelmed minden kincse iránti csodálatomnak, amelyet megérdemelni sohasem tudtam; és oly igaz, mint az, hogy a halál küszöbénél állok, hogy csupán ennek a bűnnek a tudata az, amit a sírba magammal viszek. Istennek még örömet és kárpótlást kell adnia Neked, te Angyal, és ha akad férfi, aki méltó a te szívedre, ó! akkor az önfeláldozásnak Rád oly jellemző túlzásával ne taszítsd el öt magadtól.

Elnézéssel és szerelmünk első éveire gondolva emlékezzél rám. A gyermekeket áldd meg és csókold meg az én nevemben, ne szégyelljék, nem kell szégyellniük atyjukat, az én halálomnak a gyalázata előbb vagy utóbb azokra hull vissza, akik engem igazságtalanul és hálátlanul meggyilkoltak. Ebben az ünnepélyes órában megesküszöm, hogy a király és a monarchia elleni árulásnak soha egyetlen gondolata nem férkőzött lelkemhez, és hogy a hazához nem kevésbé hű voltam; ugyan ki hiszi el ezt most! És ezért halok meg; a törvény, a király esküje volt vezérfonalam, és sem jobbról, sem balról nem hagytam, hogy visszaéljenek velem. Viam meam persecutus sum (A magam útját jártam), ezért ölnek meg engem.

Ennyit a gyalázatos politikáról a Te vigasztalásodra, ámbár erre nincs szükséged, hiszen egyedül csak Te voltál az, aki mindig bízott bennem. Hagyd el ezt az országot a gyerekek kedvéért; az ő jövőjük csírájában volna megfertőzve. A Te vagyonod elég lesz nekik; jobb egy szegény sors, mint alamizsna azoknak a kezéből, akik őket árvákká tették. Az én szeretett szegény, jó nővérem! Menj mindjárt hozzá. Kölcsönösen szükségetek lesz egymásra, és bizonnyal támogatjátok egymást. Szegény kis Jancsimat (Batthyány inasa) figyelmedbe ajánlom, feltétlenül gondoskodjál róla, megszolgálja ő azt körülöttem.

Azt a gonosz gyalázatot, melyet ezek nekem szántak, remélem, elkerülöm, erre a célra már régóta egy mentőeszközt hordok magamnál! És még egyszer egy búcsúcsókot. Isten Veled! Úgy halok meg, hogy csak a Te képed van a szívemben, a Te neved az ajkamon! Viszontlátásra! Lajosod

a) Értelmezzük az alábbi részleteket:

• "a törvény, a király esküje volt vezérfonalam"
• "a magam útját jártam"
• "hagyd el ezt az országot a gyerekek kedvéért; az ő jövőjük csírájában volna megfertőzve"
• "azt a gonosz gyalázatot, melyet ezek nekem szántak, remélem, elkerülöm, erre a célra már régóta egy mentőeszközt hordok magamnál"

b) Nézz utána, hol és hogyan végezték ki a magyar miniszterelnököt!

3. Az úrbéri pátensből (1853)

   2.§. Az úrbéri kapcsolat megszüntetése következtében a volt jobbágyok a kezükben lévő úrbéri földbirtokban teljes tulajdoni s szabad rendelkezési joggal ruháztatnak föl. [...]
   4.§. Ezenkívül az úrbéri telkekkel a volt jobbágyok tulajdonává válnak a már törvényesen elkülönözött vagy a jövendőben törvényes úton elkülönözendő legelők, nemkülönben azon erdők s nádasok is, melyek az úrbéri faizás és nádlás végett a volt jobbágyoknak átengedtetnek vagy a jövendőben átengedtetnek. [...]
   5.§. A legeltetés azon földeken, melyek ezen nyílt parancs határozatainál fogva a volt jobbágyok tulajdonává váltak, az egykori földesurakat többé nem illeti, de a jobbágyok sem legeltethetnek az urasági földeken.
   17.§. A szőlőhegyfokok s szőlőkből járó adózások és szolgáltatások csak akkor tekintendők megszüntetetteknek, ha ezek oly telkek alkatrészeit képezik, mely ezen nyílt parancs 3. §-ához képest úrbéri teleknek tekintendők [...] eddigelé divatozott szolgáltatások [...] míg a megváltás megtörténik, vonakodás nélkül teljesítendők [...].
   25.§. Mindazon határokban, melyekben egy év alatt a tagosítás megindítása vagy a földesuraság, vagy a jobbágyok többsége által kéretni fog, az [...] lehető gyorsasággal a legelő egyidejű elkülönözése s az erdei haszonvételek szabályozása mellett létesítendő.

a) Vessük össze az áprilisi törvények és az úrbéri pátens tartalmát!
b) Hogyan viszonyul a rendelet a szabadságharc alatt a jobbágyságnak tett újabb engedményekhez?

4. Deák Ferenc válaszlevele Anton Schmerling igazságügy-miniszterhez (1850)

A szíves felszólítás, amelyet Nagyméltóságod hozzám intézni kegyeskedett, s még inkább e felszólítás megtisztelő módja köteleznek engem, hogy ezért Nagyméltóságodnak haladéktalanul köszönetet mondjak.

Bármennyire hízelgő is azonban reám e megtisztelő felszólítás, kénytelen vagyok teljes tisztelettel bár, de egész határozottan kijelenteni, hogy ez ajánlatot el nem fogadhatom. A közelmúlt idők gyászos eseményei után oly állapotok között, melyek még jelenleg is uralkodnak, lehetetlenség, hogy én nyilvános ügyekben közreműködhessek.

a) A forrás alapján következtessünk arra, milyen tárgyú levelet kapott Deák Schmerlingtől!
b) Milyen „gyászos eseményekre” utal levelében Deák?
c) Jellemezzük a levél hangvételét!
d) Hogyan nevezhetjük – később sokak által követett – magatartását?

5. Forinyák Géza halála (Leövey Klára jegyzetei, 1880)

1860. 15-ik márciusban a pesti tanulóifjúság meg akarta koszorúzni a Váci-temetőben eltemetett mártírok sírjait. Tömegestül mentek oda ki koszorúzni. A polícia [rendőrség] útjukat állá. Ez történt a Kerepesi-temetőben is. A fiatalok közül némelyik át akart törni a tömegen, mely a polícia által kirendelt katonaságból állott, hogy koszorúját legalább bevethesse a temetőbe. Ekkor a polícia részéről lövés parancsoltatott az ifjúság közé. Több közülük könnyű sebet kapott, s egy Forinyák nevezetű nagyon veszedelmest. Barátai kétségbeesve rohantak segítségére, be akarák kötözni vért özönlő sebét, s kényelmes kocsira fektetve óhajták Pesten lakó atyjához vinni. A polícia nem engedé. Kötetlen sebbel veték fel az ifjú mártírt egy teherhordó szekérre, s úgy vitték atyjához egyetlenegy fiát. Míg odaértek, a sebesült szinte elvérzett, a legnagyobb gond és ápolással sem lehetett életét megmenteni.

A kétségbeesett atya, ki éppen nem tartozott a leghevesebben nyilatkozó egyének közé, iszonyú felindulással rohant Albert főherceghez, s vérző szívvel panaszlá el fia borzasztó sorsát, s kérte a herceget, hogy tegyen legalább elégtételt a polícia eljárásának büntetésére nézve. Ha már egyetlenegy fia áldozata lett a szívtelen bánásmódnak, legalább legyen annyi elégtétele, hogy gyermeke volt az utolsó áldozat, s többé a políciának ilyen borzasztó cselekedetet meg nem engednek. A főherceg minden megindulás nélkül hallgatta a kétségbeesett atya panaszát, s közömbös hangon azt felelé: "Olyan gondolkozású ifjú, mint az öné volt, nem érdemli a sajnálatot!" Ezen vigasztalással bocsátá a fiavesztett, szerencsétlen apát.

Az ifjú Forinyák temetése nagyszerű volt. Több mint 20 000 ember kísérte az ifjú mártír gyászravatalát. A halotti menet osztály-, nemzetkülönbség nélküli volt. Mindenki egy érzelemtől áthatva. Ezen temetési gyülekezet nagyszerű nyilvánulása volt a nemzet, a nép s egyáltalán az ország kormányellenes hangulatának.

a) A leckében említett viselkedésmódok közül melyikbe tartozhat a diákok fellépése?
b) Készítsünk tudósítást, melyben bemutatjuk az eseményeket és a korabeli közhangulatot!