1. Henry Ford: Életem és működésem (1922)

A Ford kocsi kereken ötezer alkatrészből áll, a csavarokat is beszámítva. Vannak közöttük terjedelmesebbek is, egyesek viszont nem nagyobbak az óraalkatrészeknél. Az első kocsikat a padlón állítottuk össze, a munkások odahoztak minden alkatrészt, mint a házépítésnél. Később azonban más termelési eljárást kellett találni. A tanulatlan munkásnak sok időre van szüksége, míg előkeresi az anyagot, a szerszámokat és a segédeszközöket, amiért persze kevés pénzt kap, mert a sétát nemigen lehet megfizetni. Ezért a szerelésnél különleges rendszabályokat léptettünk életbe, amelyek a következők:

A szerszámokat és a munkásokat a rájuk váró munka sorrendjében helyezzük el, úgy, hogy az alkatrészek lehetőleg kevés utat tegyenek meg. Szállító vasutat alkalmazunk, vagy egyéb eszközt, hogy a szerszám és alkatrész a munkás közelébe jusson.

Az ilyen rendszabályoknak az lett az eredménye, hogy a munkásnak kevesebbet kellett gondolkoznia, és a szükséges mozgás a minimumra redukálódott. Először 1913. április 1-én alkalmaztuk a szerelő vasutat. Azt hiszem, ez volt az első mozgó műhelyvasút. Ennek segítségével elértük, hogy a munkás képes volt a 9 órás munkanap alatt 35-40 gyújtómágnest elkészíteni, azaz darabonként 15 percre volt szüksége. Később ez az idő 13 percre, majd 7 percre, végül 5 percre csökkent. Nálunk kézi munkával semmiféle anyagot nem dolgoznak fel, és kézzel egyetlen gépet sem hajtanak meg. Ha valamiképpen el tudjuk érni, hogy egy szerszámgépünk automatikusan működhessék, azonnal átalakítjuk ilyenre. [...] Ezekkel az eljárásokkal elértük, hogy a vállalat, amely mai formájában 1913-ban alakult ki, egy nap alatt négyezer kocsit állít elő, és ehhez nem egészen 50 000 munkás szükséges, holott az 1913-iki produkciónk alapján számítva 200 000-nél is több munkást kellene foglalkoztatnunk.

a) Állapítsuk meg, milyen folyamatról szól a forrás!
b) Mi tette lehetővé a gyártás felgyorsítását?
c) Hogyan hatott ez az újítás a munkaerőre és a piacra?

2. William Stanley Jevons brit közgazdász (1865)

Észak-Amerika és Oroszország síkságai a mi gabonaföldjeink; Chicago és Odessza a magtárunk; Kanadában és a Baltikumban vannak az erdőink, Ausztráliában a birkafarmjaink; ökörcsordáink Argentínában és Észak-Amerika nyugati prérijein legelnek; Peru az ezüstjét küldi nekünk, Dél-Afrika és Ausztrália aranya Londonba áramlik; a hinduk és kínaiak nekünk termesztik a teát, a mi kávé-, cukor- és fűszerültetvényeink teremnek az egész Indiai-szigetvilágban.

a) Gyűjtsük össze, milyen előnyei és hátrányai voltak a kapitalizmus világméretűvé válásának!