AZ IMPERIALIZMUS

A Föld európaiak által történő gyarmatosítása a XIX. század második felében új szakaszba lépett. A nagyhatalmak között versenyfutás indult a gyarmatokért, ezt a birodalomépítő a politikát imperalizmusnak nevezzük. A század végére gyakorlatilag az egész Földet feltérképezték és nagyhatalmi érdekszférákra osztották fel.

A gyarmatosítás okai és jellemzői:

• a gyarmatok nyersanyagforrást és felvevőpiacot jelentettek a fejlődő ipar számára, ezenkívül stratégiai és presztízs okok is álltak a hátterében
• ideológiája "a civilizáció / a keresztény erkölcs terjesztése" az elmaradott bennszülött népek körében, amelyek a kialakuló fajelmélet szerint ráadásul nem is egyenértékűek a "fehér fajjal"
• módszere a nyílt agresszió, a katonai erő fitogtatása, illetve a gazdasági befolyás volt
• a bennszülött népek számára kíméletlen kizsákmányolást, sőt olykor népirtást jelentett
• az imperialista versengés megmérgezte a nagyhatalmak közötti kapcsolatokat, szembefordította őket egymással

Afrika gyarmatosítása

Afrika belseje az ellenséges éghajlat és a betegségek miatt sokáig megközelíthetetlen volt az európaiak számára. Ugyanakkor a tudományok fejlődésével ez az akadály a XIX. század második felére elhárult. Afrikába sorra érkeztek felfedezők (pl. Stanley és Livingstone). Az afrikai államok megpróbáltak ellenállni a gyarmatosítási törekvéseknek, ám az európai technika fölénye (pl. géppuskák, vasutak) miatt ez kudarcot vallott.

Az európai hatalmak az 1885-ös berlini konferencián gyakorlatilag előre felosztották maguk között Afrikát. Ezután megkezdődött a "hajsza Afrikáért": mindegyik nagyhatalom a másikat megelőzve próbált minél nagyobb területet elfoglalni. Afrika közepe, Kongó Belgium gyarmata lett, hogy megelőzzék a nagyhatalmi konfliktusokat. (II. Lipót belga király uralma alatt Kongóban a lakosságot kényszermunkára kötelezték - gumit és elefántcsontot kellett beszolgáltatniuk. Aki lassabban dolgozott vagy ellenállt, azt megcsonkították vagy megölték. A belga uralom alatt a lakosság fele, kb. 10 millió ember pusztult el.)

A HAGYOMÁNYOS GYARMATTARTÓ ORSZÁGOK

Nagy-Britannia

Nagy-Britannia hagyományosan a legnagyobb gyarmattartó ország volt, amely a világ legnagyobb hadiflottájával uralta a tengereket. A Brit Birodalom a századfordulóra a Föld szárazföldi területeinek 20%-ára és népességének 25%-ára terjedt ki. Hozzá tartozott:

• India: a brit korona "legszebb gyémántja", a leggazdagabb gyarmat; jelentőségét jelezte, hogy Viktória brit királynő felvette az "India császárnője" címet
• Kanada, Ausztrália és Új-Zéland
• Afrikában pedig egy észak-déli sáv Egyiptomtól Szudánon és Rhodesián át Dél-Afrikáig. (Dél-Afrika eredetileg holland gyarmat volt, később önállóvá vált és a holland telepesek leszármazottai, a búrok igazgatták. A britek az 1899-1902-es búr háborúban hódították meg. Ebben a kegyetlen háborúban használtak először koncentrációs táborokat, ahová az ellenálló búrokat gyűjtötték össze.) A Földközi- és a Vörös tenger közötti átjárást szolgálja az 1869-ben megnyitott Szuezi-csatorna.

Mivel a hatalmas birodalom fenntartása egyre drágább volt, a britek fokozatosan átadták az ügyek intézését a helyieknek, persze a saját hatalmuk megőrzése mellett: a fehér telepesek által lakott gyarmatokat, Kanadát, Ausztráliát, Új-Zélandot és Dél-Afrikát egymás után domíniummá nyilvánították, azaz korlátozott önállóságot, önkormányzatot (autonómiát) kaptak.

Franciaország

Korábban Indiában és Észak-Amerikában is jelentős gyarmati területekkel rendelkezett, ám a XVIII. század végére összes gyarmatát elvették a britek.

A XIX. században fokozatosan új gyarmatbirodalmat épített ki: Afrika óriási, gyéren lakott területei (Marokkó, Algéria, Tunézia, Francia Nyugat-Afrika, Madagaszkár) és Indokína tartozott ide.

Fő gyarmati ellenfelük Nagy-Britannia volt: Afrikában kelet-nyugati irányban terjeszkedtek, ezért összeütköznek az észak-dél felé terjeszkedő britekkel. (1898-ban Szudánban, egy Fashoda nevű falunál hetekig néztek egymással farkasszemet a brit és francia katonák, míg végül sikerült megegyezniük - ez volt a fashodai válság.) Ázsiában India és Indokína határán voltak ellentéteik.

AZ ÚJONNAN FELEMELKEDŐ ORSZÁGOK

Németország

II. Vilmos császár idején egyre erőszakosabban törekedett saját gyarmatbirodalom kiépítésére. (Vilmos mondása: Németország semmi törvénytelen dolgot nem akar, csupán "helyet a Nap alatt.") Az erőszakosság oka, hogy Németország későn alakult meg, ezért a gyarmatok nagy részét már elfoglalták. A németek rohamléptekkel fejlesztették a hadiflottájukat is, ami kiváltotta a britek aggodalmát.

Német gyarmatok főleg Afrikában (Kamerun, Német Kelet-Afr., N. Délnyugat-Afrika) és a Csendes-óceánon voltak. Közben a Közel-Keleten is terjesztették a befolyásukat (a török kormány a németeket bízta meg a Berlin-Bagdad vasút meg építésével).

Olaszország

Németországhoz hasonlóan "későn jövő", ezért elég erőszakos gyarmatosító, de a németeknél sokkal gyengébbek voltak. Afrikában terjeszkedtek: Etiópiát (Abesszíniát) megpróbálták meghódítani, de az etiópok 1896-ban visszaverték őket (!), a Török Birodalomtól megszerezték Líbiát.

NEM HAGYOMÁNYOS MÓDON GYARMATOSÍTÓ ORSZÁGOK

Oroszország

Oroszország nem gyarmatosított, hanem a szárazföldön terjeszkedett. A XVI-XVII. században meghódította Szibériát, de még nem sikerült kihasználnia; a XIX. században építeni kezdték a transzszibériai vasútvonalat, amely Moszkvától Vlagyivosztokig nyúlva összekötötte a birodalmat.

A krími háborús vereség után, az 1860-as évektől Közép-Ázsiában próbált terjeszkedni, sorra meghódítva az itteni muszlim fejedelemségeket. Kínában a japánokkal, Perzsiában a britekkel került szembe.

Egyesült Államok

Szintén "későn jövő" nagyhatalom, de már így is hatalmas saját területekkel bírt, ezért nem volt sürgős neki a gyarmatszerzés, ráadásul ő is gyarmatként kezdte, így a gyarmatosítás gondolata nem volt népszerű az amerikai közvélemény szemében. Ennek ellenére kihasználta az amerikai kontinensen meglévő erőfölényét:

• 1867: megvásárolta Alaszkát az oroszoktól
• 1898: amerikai-spanyol háború, az amerikaiak a győzelemmel megszerezték Kubát és a Fülöp-szigeteket
• egész Latin-Amerikát pénzügyi ellenőrzésük alá vonták ("dollár-diplomácia"), az Atlanti- és a Csendes-óceán között 1914-ben nyitották meg a Panama-csatornát
• nyugat felé megszerezték a Hawaii-szigeteket is

ÁZSIA: NYITÁS ÉS ELZÁRKÓZÁS

Az eddig tárgyalt Európán kívüli területektől eltérően alakult a XIX. században Kelet-Ázsia két ősi birodalmának, Kínának és Japánnak a sorsa. Az itteni birodalmak egységüknek és szervezettségüknek köszönhetően több-kevesebb sikerrel elkerülték a gyarmati sorsot.

Kína

Kínában 1644 és 1911 között a mandzsu származású Csing-dinasztia uralkodott, amelyre a kínaiak félig-meddig idegenként tekintenek. Kína óriási piacot jelentett, ahová az európai hatalmak szerettek volna behatolni. Kínának azonban nem volt szüksége semmire, teljesen önellátó volt, ezért elzárkózott az európaiak elől.

Az 1840-42 közötti első ópiumháborúban Nagy-Britannia vereséget mért Kínára és így az kénytelen volt megnyitni piacait előbb a britek, majd a többi nyugati hatalom előtt. A nyugatiak ún. egyenlőtlen szerződéseket kényszerítettek ki a kínai kormánytól, amellyel egyre nagyobb ellenőrzést szereztek a kínai gazdaság felett. Kína területét magát azonban nem gyarmatosították: a nyugatiak csupán néhány fontos kikötővárost "vettek bérbe" (pl. a britek Hongkongot). Az ilyen alávetett helyzetet félgyarmati helyzetnek nevezzük.

Bár a korszakban több felkelés is kitört az európaiak és a tehetetlen kínai kormány ellen, a kínaiak végső soron eredménytelenül próbálták országukat modernizálni.

Japán

Ismétlés: Japánban a valós hatalom a sógunok kezében volt; az ország a XVII. századtól elzárkózott a külvilágtól.

1853-ban egy amerikai hadihajó futott be a Tokiói-öbölbe és kikényszerítette a japán kikötők megnyitását. Hamarosan megjelentek az európaiak is, és ugyanolyan egyenlőtlen szerződéseket kényszerítettek Japánra, mint Kínára. Emiatt a sógun népszerűtlenné vált.

1867-ben egy felkelés megdöntötte a sógunátust és Mucuhito császár visszavette a hatalmat az ország felett. Felvette a Meidzsi ("felvilágosult") nevet és reformokba kezdett. Az ő uralkodása alatt indult Meidzsi-reformok rövid idő alatt modernizálták Japánt:

• eltörölték a szamurájok kiváltságait és a feudalizmust,
• elterjesztették az európai szokásokat és ismereteket (pl. öltözködés, üzemszervezés, tudományok),
• külföldi szakembereket hívtak be (de miután eltanulták tőlük az új ismereteket, hazaküldték őket) és japánokat küldtek tanulni külföldre,
• gyors iparosításba kezdtek,
• ugyanakkor eközben sikerült megőrizniük ősi hagyományaikat is.

A századfordulóra Japán nemhogy utolérte a Nyugatot, de egyenesen vetélytárssá lépett elő. A Meidzsi-reformok hatására Japán szintén belépett az imperialista hatalmak sorába; elsősorban Kínában és a Csendes-óceánon igyekszik gyarmatbirodalmat kiépíteni:

• 1894-95: a japán-kínai háború végén megszerezték Tajvant és Koreát,
• 1904-05: a japán-orosz háborúban általános meglepetésre szárazföldön és tengeren is legyőzték az oroszokat (leghíresebb az 1905-ös csuzimai tengeri csata, ahol mindkét oldalon modern hadihajók harcoltak), így megszerezték Mandzsúriát.

FORRÁSOK
1. A brit gyarmatosítás
2. A francia gyarmatosítás
3. A német gyarmatosítás
4. A kínai boxerlázadás
5. Mucuhito császár esküje

VIDEÓK
https://zanza.tv/tortenelem/ujkor-nemzetallamok-es-birodalmi-politika-kora/gyarmatositas-xix-szazad-vegen

KÉPEK

1. Gyarmatosítás és tőkekivitel

2. Karikatúra Kína felosztásáról

3. Karikatúrák az orosz-japán háború elején és végén