AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN

Az Egyesült Államok a XIX. század első felében rohamos fejlődésnek indult:

• területi terjeszkedés: vásárlással vagy erőszakkal megszerezték az észak-amerikai területeket az európai hatalmaktól: a britektől Oregont, a franciáktól Louisianát, a spanyoloktól Floridát. Mexikótól háborúban elvették Texast és Kaliforniát. A század közepére az USA határai nyugaton elérték a Csendes-óceánt, a nyugati területeken sorra alakultak az új államok.
• növekvő népesség: 1810 és 1860 között 7 millióról 30 millióra, főként a bevándorlásnak köszönhetően.
• fejlődő gazdaság: vasútépítés, kaliforniai aranymezők kitermelése (1849-es aranyláz), az USA a világon a 4. ipari hatalom, de világelső a gabona- és gyapottermelésben.

Ugyanakkor azonban fennmaradt, sőt kiéleződött Észak és Dél különbsége:

• gazdaság: Északon farmergazdálkodás és iparosodás, Délen nagy ültetvények (gyapot, dohány, rizs termesztése) volt jellemző. Észak szerette volna védővámokkal védeni az ipart az európai áruk versenyétől, míg Dél a szabadkereskedelem fenntartásában volt érdekelt, hiszen szükségük volt az olcsó európai iparcikkekre
• rabszolgaság: Északon nem volt, a Dél gazdasága viszont erre épül. Északon kialakult a rabszolgaság eltörléséért küzdő (abolicionista) politikai mozgalom, amely rabszolgákat szöktetett stb., ez felbőszítette a délieket. Az abolicionista mozgalom hőse John Brown volt, aki a rabszolgatartók ellen felkelést akart kirobbantani, de elfogták és halálra ítélték.
• politika: Észak és Dél elkülönült az örök kérdésben, amely az USA történetét jellemzi: van-e joga a központi (szövetségi) kormánynak beavatkozni az egyes államok belügyeibe? A déliek szerint nem, márpedig a rabszolgaságot az államok belügyének tartották.

Az északiak érdekeit ekkoriban a Republikánus Párt, a déliekét a Demokrata Párt képviselte.

A rabszolgaság kérdése - a polgárháború előzményei

Az északiak szerint a rabszolgaság intézménye ellentétes volt a Függetlenségi Nyilatkozat szellemiségével és az alapvető emberi jogokkal. A déliek számára a rabszolgaság a magántulajdon szentségéről és a belügyeikbe való be nem avatkozásról szólt.

(Megjegyzendő, hogy a rabszolgaságot ekkor már a korábbi rabszolgatartó államok megszüntették: Franciaországban a forradalom alatt, 1794-ben törölték el. Nagy-Britannia és az USA 1807-ben törvényen kívül helyezte a rabszolgakereskedelmet. Nagy-Britannia 1833-ban India kivételével minden területén betiltotta a rabszolgaságot.)

Az USA terjeszkedésével párhuzamosan ez a vita egyre jobban elmérgesedett. Minden egyes új állam megalakulásakor ismét felmerült a kérdés: engedélyezze-e az új állam alkotmánya a rabszolgatartást? Mivel az USA Szenátusába minden állam 2-2 képviselőt küldhetett, ezért nem volt mindegy, melyik "rendszerbe" hány állam tartozott. Egy többségében rabszolgaság-ellenes szenátorokból álló Szenátus akár az egész USA területén betilthatta volna a rabszolgaságot.

1820-ban Missouri állam felvételekor kompromisszumot kötöttek: a 36^o30'-es szélességi körtől északra megtiltották a rabszolgaságot, ettől délre engedélyezték, és elhatározták, hogy ezentúl az Unióba csak párosával vesznek fel államokat, egy rabszolgatartót és egy szabadot. Ez azonban nem oldotta meg a problémákat. 

1854-ben Kansasban "kis polgárháború" tört ki, a déliek elkezdték fontolgatni az Unióból való kilépést.

1860-ban a republikánus Abraham Lincoln nyerte meg az elnökválasztást. Győzelme után 11 déli állam kilépett az Unióból. Lincoln elutasította a kiválás elismerését, ezért a déliek hadat üzentek.

A POLGÁRHÁBORÚ (1861-65)

A déliek saját államot alapítottak, a Konföderációt (Amerikai Konföderált Államok, angol rövidítéssel CSA), amelyben fővárosa Richmond volt, elnöke Jefferson Davis. Az északi Unió szinte minden téren fölényben volt (ipari fejlettség, népesség), a Konföderáció mindössze a katonák elszántságára és a tehetségesebb tábornokaira (pl. Robert E. Lee) támaszkodhatott, illetve a védekező fél természetes fölényére.

A háború két szakaszra osztható:

• 1861-63: a déliek kitartása és Lee tábornok zsenialitása sorra déli győzelmeket eredményezett,
• 1863-65: az elhúzódó háborúban az északiak fölénye végül győzedelmeskedett.

A háború menete 1863-ban fordult meg. Ekkor két fontos esemény is történt:

• Lincoln rendelettel kárpótlás nélkül felszabadította a Konföderáció területén élő rabszolgákat. Ezzel megszűnt a rabszolgaság, megvalósult az északiak legfőbb célja, a déliek pedig elveszítették a munkaerejüket és lázadásokkal kellett szembenézniük.
• A polgárháború legnagyobb csatája Gettysburgnél (júl. 1-3). Déli győzelem esetén Lee-t már semmi nem állította volna meg Washingtonig, és az európai nagyhatalmak a győzelemtől tették függővé, hogy elismerjék a Konföderációt. Azonban három napos véres ütközet után Lee-nek vissza kell vonulnia, a győzelem reménye elveszett.

1864-ben Sherman északi tábornok mélyen benyomult a Konföderáció területére és nagy pusztítást végzett. Végül 1865-ben a kimerül déliek letették a fegyvert Grant tábornok előtt. Ezzel a polgárháború véget ért. A modern harceszközöket (pl. lövészárok, hátultöltős puska, vasutak) alkalmazó háborúban 650 000 amerikai halt meg (több, mint a két világháborúban együttvéve!).

A háború befejezése után nem sokkal egy merénylő egy színházban lelőtte Lincoln elnököt.

A polgárháború után az Alkotmány kiegészítései elismerték a feketék egyenjogúságát. Ez azonban a déli államokban nagyrészt papíron maradt. A felszabadított feketék Délen továbbra is másodrendű állampolgárok maradtak, folyamatos diszkrimináció érte őket. A Ku Klux Klan, a fehér felsőbbrendűséget hirdető rasszista szervezet terrorakciókkal félemlítette meg őket, emberi és polgári jogaikat korlátozták.

FORRÁSOK
1. Rabszolgatartás Délen
2. Missouri-kompromisszum
3. A Republikánus Párt programja
4. Telepítési törvény
5. Lincoln rendelete a rabszolgák felszabadításáról
6. Alkotmány-kiegészítések

VIDEÓK

KÉPEK

1. Rabszolgavásár