1. II. József türelmi rendelete (1781)

Minthogy ő legszentebb felsége meg van győződve arról, hogy minden kényszer, amely az emberek lelkiismeretére erőszakkal hat, mindennél ártalmasabb, ezzel szemben az oly helyes türelem, amilyet a keresztényi szeretet javall, mind a vallásra, mind az államra igen nagy haszon forrása, elhatározta, hogy e türelmet valamennyi császári és királyi tartományában bizonyos törvényekkel erősíti meg.

Minden olyan nyilvános vallásgyakorlattal nem bíró helyen, ahol van száz nem katolikus család, s ezeknek van elegendő, törvényes úton biztosított fedezetük imaházak, lelkészlakok, tanítólakások építésére, s ahol a lelkészek és tanítók megfelelő állásáról gondoskodni képesek anélkül, hogy a szolgáltató népet ezekkel a hozzájárulásokkal túlságosan megterhelnék, avagy a reá háruló közadók viselése szempontjából meggyengítenék, legyen szabad ugyanazon nem katolikus, vagyis az ágostai és helvét hitvallásúaknak, avagy a görög szertartású nem egyesülteknek magánimaházakat oly módon felépíteni, hogy ezeknek se tornyuk, se harangjuk, se közútról nyíló bejáratuk – olyan, amilyen a nyilvános templomoknak van – ne legyen;

Ágostai és helvét hitvallásúak esküt ne legyenek kötelesek másként tenni, csak a szerint az esküforma szerint, amely vallásuk hitelveinek megfelel.

a) Állapítsuk meg, mely felekezetekre vonatkozik a rendelkezés!
b) Gyűjtsük össze, a korábbiakhoz képest milyen kedvezményeket biztosítottak?
c) Milyen korlátozások léptek érvénybe a vallásgyakorlással kapcsolatban?
d) Mi volt a rendelet célja?
e) Milyen lehetett a rendelet fogadtatása?

2. II. József nyelvrendeletéből (1784)

Ha a magyar nyelv Magyarországon és Erdélyben közönséges volna, úgy lehetne ezzel, az ország dolgaiban, a deák [latin] helyett közönségesen élni, de tudnivaló, hogy a német, az illíriainak [szerb-horvát nyelv] egynehány neme és az oláh nyelvek majd szinte olyan szokásban vagynak, hogy eszerint a magyar nyelvet közönségesnek éppen nem lehessen tartani. Nincsen tehát más nyelv a német nyelven kívül, amelyet a deák helyett az ország dolgainak folytatására lehessen választani, amellyel tudniillik az egész monarchia, mind a hadi, mind pedig a polgári dolgokban él.

a) Milyen érveket sorol fel a német államnyelv bevezetése mellett a rendelet?
b) Milyen szándék húzódik meg a német államnyelv bevezetése mögött?

3. II. József jobbágyrendelete (1785)

   Először: A Jobbágyság állapotját annyiban a mennyiben a Parasztok ennél fogva eddig elé örökös kötelesség alá vettetve és a földhöz köttetve voltanak, jövendőre teljességgel eltöröljük és azt akarjuk, hogy ebben az értelemben a Jobbágy nevezettel tovább ne éljenek: következésképpen minden Parasztokat, akár mely nevezet és vallásbeliek légyenek, jövendőre maguk személyekre nézve lakásokat szabadosan változtatható emberekké tésszük. […]
   Másodszor: Azt akarjuk, hogy minden Parasztnak szabad legyen maga kedve szerint, Földes Úrnak engedelme nélkül is házasodni, Tudományoknak és Mesterségeknek tanulására magát adni, s azokat akárhol gyakorolni.
   Harmadszor: Se egy Paraszt, se annak Fia, Leánya, vagy az ő háza népe közül való más személy a Földes Úrnak udvari Szolgálatjára kedve ellen nem kényszeríttethetik. […]
   Negyedszer: Minden paraszt ember maga ingó Javait és Keresményit, t.i. a Földnek, Réteknek, Malmoknak, vagy Szőlőknek őt illető becsűjét [használati jogát] szabadoson eladhatja, ajándékozhatja, meg cserélheti, el zálogosíthatja, Gyermekeinek […] rendelést tehet […].
   Ötödször: Hogy a Parasztok azokban, a miket bírnak, bátorságosok lehessenek, kegyelmesen végezzük, hogy ők, vagy akár mely maradékuk, a Ház helyekből, vagy akár mi féle fundusukból [telkükből] helyes elegendő ok és a vármegyének előtte való meglátása nélkül ki ne tétessenek. […]

a) "Fordítsuk le" az egyes pontokat mai magyar nyelvre!
b) Gyűjtsük össze, hogyan változott a jobbágyság helyzete a rendelet következtében!
c) Milyen céljai lehettek a rendelet kiadásának?

4. II. József rendeleteinek visszavonását elrendelő utasítása (1790)

Ilyen körülmények között semmit sem ér a fél tett. Én tehát, hogy egyszer s mindenkorra elejét vegyem a magyar és erdélyi rendek minden elgondolható, a méltányosságnak csak a színével is bíró panaszainak, minden uralkodásom alatt kelt általános rendeletet és intézkedést eltörlök, s őket azon állapotba visszahelyezem, melyben Őfelségének, a boldogult császárnénak halálakor voltak. Ebből csak a tolerancia-patenst, az új lelkészrendezésre vonatkozó intézkedéseket, végre a jobbágyokra vonatkozót veszem ki.

A koronát és az ország többi klenodiumait [koronaékszereit], mihelyt a budai várban lesz számukra illő hely, oda kell átvinni. Mivel ezáltal a sérelmek megszűnnek, a rendek már ne fogják oly sürgősen követelni az országgyűlést, melynek megtartása a mostani viszonyok közt és roncsolt egészségem miatt lehetetlen lenne.

Remélem a rendek belátják önzetlenségemet és javokat célzó törekvéseimet, így méltán elvárom tőlük, hogy az államot egyelőre újoncokkal és a sereget a szükséges készletekkel ellássák. A földmérés úgy szakíttassék félbe, hogy a már meglévő mérés és becslés, mert már annyiba került, és még szükséges lehet, felhasználható legyen […] Szívemből kívánom, hogy Magyarország ez intézkedés által annyit nyerjen boldogságban és jó rendben, amennyit neki minden tárgyban rendeleteim által akartam megszerezni.

a) Milyen megfontolásokból döntött rendeletei visszavonása mellett az uralkodó?
b) Mely rendeleteit nem vonta vissza? Mi a közös ezen intézkedésekben?

5. Az 1790/91. évi törvényekből

   III. tc. […] kegyelmesen beleegyezett Ő császári királyi apostoli felsége, hogy a királyi fölavatás és koronázás minden egyes trónváltozáskor az elhunyt király halálától számított hat hónap lefolyása alatt törvényes szertartás szerint múlhatatlanul végrehajtassék. […]
   VI. tc. […] az ország Szent Koronája a hozzá tartozó drágaságokkal együtt Buda szabad királyi fővárosba vitessék át. […]
   X. tc. Az ország karainak és rendjeinek alázatos előterjesztésére, Ő szent felsége kegyesen elismerni méltóztatott, hogy ámbár a felséges ausztriai ház nőágának az 1723. I és II. cikkelyek által a magyar királyságban és a hozzá kapcsolt részekben megállapított örökösödése ugyanazt a fejedelmet illeti, akit a megállapított trónöröklési rend szerint Németországban és azon kívül fekvő, elválaszthatatlanul és feloszthatatlanul birtoklandó többi ország és tartományokban illet: mindazonáltal Magyarország […] semmi más országnak vagy résznek alá nem vetett, hanem saját állami léttel és kormányzattal bíró s ennél fogva […] tulajdon törvényei és szokásai szerint, nem pedig más tartományok módjára igazgatandó és kormányzandó ország.

a) Gyűjtsük össze a rendek által kivívott eredményeket!
b) Mely korszak egyensúlyi állapotát állították helyre?