10.5.3 Napóleon kora
NAPÓLEON FELEMELKEDÉSE
Napóleon Bonaparte 1769-ben született a félig olasz kultúrájú Korzikán (Ajaccióban). (A sziget abban az évben került Genovától Franciaországhoz.) Napóleon katonai iskolát végzett (tüzértiszt), gyorsan haladt felfelé a ranglétrán, végül 1793-ban (24 évesen!) tábornokká nevezték ki. Ebben előnyös házassága (az arisztokrata Joséphine de Beauharnais-vel) mellett ragyogó tehetsége és a forradalom iránti lojalitása is szerepet játszott. 1793-ban Toulon kikötőjét foglalta vissza a britektől.
1796-ben az Itáliában harcoló francia seregek parancsnoka lett. Az osztrákok elleni itáliai hadjárat fényes sikert hozott, a győzelmek után Napóleon maga diktálta a békefeltételeket az osztrákoknak 1797-ben.
1798-ben egy Egyiptomba induló hadjárat vezetésével bízták meg. (Egyiptom az Oszmán Birodalom tartománya volt, a hadjárat azonban a britek ellen irányult: Egyiptom megszerzésével a Közel-Keletet, végső soron pedig Nagy-Britannia legfontosabb gyarmatát, Indiát lehetett fenyegetni.) Bár ez a hadjárat katonailag kudarcot jelentett (az egyiptomiakat legyőzte Napóleon, de a brit flottától vereséget szenvedett és nem tudta megtartani az országot), tudományos szempontból óriási jelentőségű. Napóleon számos tudóst vitt magával, leírták Egyiptomot, megtalálták a rosette-i követ. (Ennek alapján fejtette meg François Champollion 1822-ben a hieroglifákat.)
A kudarc nem csökkentette Napóleon népszerűségét. 1799-ben hazatért, és nov. 9-én államcsínnyel megdöntötte a Direktórium hatalmát. Az új alkotmány szerint Franciaország konzulátus lett (római mintára), ahol Napóleon mint „első konzul” egyedül irányítja a törvényhozó és végrehajtó hatalmat is. (Azaz leplezett egyeduralmat gyakorolt.)
KONZULSÁGA (1799-1804)
Napóleon uralma végre rendet és békét hozott Franciaországnak, ezért minden társadalmi réteg támogatta. A forradalom eredményeinek megőrzésével modern polgári államot hozott létre.
Fontosabb intézkedései:
- Polgári Törvénykönyv (Code Civil vagy Code Napoléon): polgári szabadságjogok (pl. törvény előtti egyenlőség, tulajdonhoz való jog)
- gazdaság támogatása, Francia Nemzeti Bank (1800)
- konkordátum a pápával (1802): elválasztotta az egyházat az államtól (= a francia állam támogatta a katolikus egyházat, de megszüntette a befolyását a politikában, az oktatásban stb.)
- közben újra legyőzte az osztrákokat (1800, Marengo), Angliával 1802-ben békét kötött
1804-ben császárrá koronázta magát. Innentől rendeleti úton kormányzott, de népszerűsége sokáig megmaradt (császári címét is népszavazással erősítette meg). Ettől kezdve aktív, terjeszkedő külpolitikába kezdett.
CSÁSZÁRSÁGA (1804-15)
A francia hegemónia évei
Franciaország ekkor Európa legerősebb hatalma volt. Nagy-Britannia fáradhatatlanul szervezte a koalíciókat ellene, de Napóleon mindig legyőzte őket. A francia hegemónia mélyreható változásokat hozott Európában. Ennek jellemzői:
- Napóleon megszüntette a Német-római Birodalmat (1806), a meghódított területekből új államokat szervezett (pl. Itáliai Királyság, Rajnai Szövetség, Varsói Nagyhercegség)
- több állam élére saját családtagjait vagy tábornokait ültette
- a meghódított és vazallus területeken mindenhol bevezették a francia törvényeket (pl. eltörölték a jobbágyságot, megszüntették a céheket), ezzel egyértelműen a haladást szolgálták
Napóleon katonai sikereinek okai:
- személyes varázsa, vezetői képessége (katonáival harcolt, fegyelmet tartott; céltudatosan építette saját imázsát)
- kiválóan tudta összhangban tartani a különböző fegyvernemeket (gyalogság, lovasság, tüzérség)
- a hatalmas francia hadsereg (Grande Armée) általában külföldön harcolt, az ellenséges országok tartották el (a franciák terhei nem emelkedtek)
- kiváló tisztjei voltak (a tehetséges katonák gyorsan felemelkedhettek, hiszen „Minden katona a tarsolyában hordja a marsallbotot.”)
Fő ellenfele Nagy-Britannia volt:
- Napóleon Anglia invázióját tervezte, de ez meghiúsult, mert a francia flottát 1805-ben Nelson admirális Trafalgarnál legyőzte
- 1806: Napóleon kihirdette a kontinentális zárlatot - egész Európában megtiltotta a britekkel való kereskedést
- Nagy-Britanniát ez a legkevésbé sem törte meg (gyarmatok), sőt inkább az európaiak nem tartották be, mert szükségük volt a brit árukra - Nagy-Britanniát tehát Napóleon sehogy sem tudta legyőzni
Poroszo., Ausztria, Oroszo.:
- a kontinentális hatalmak ellen Napóleon nagyszerű győzelmek sorát aratta: 1805 Austerlitz (osztrákok-oroszok, "a három császár csatája"), 1806 Jéna (poroszok), 1809 Wagram (osztrákok)
- I. Ferenc osztrák uralkodó kénytelen volt hozzáadni Mária Lujzát Napóleonhoz (dinasztiaalapítás)
- 1807: tilsiti béke Napóleon békét kötött I. Sándor orosz cárral, Európát kettéosztották
Napóleon bukása
Napóleon 1807-ben volt hatalma csúcsán - de egyre szaporodtak az intő jelek:
- a meghódított országokban népfelkelések indultak a francia uralom ellen (pl. Spanyolo., német területek), a felkelések leverése egyre nagyobb erőket köt le
- az angolokat nem sikerült legyőzni, I. Sándor is tárgyalásokat kezdett velük
Eddigre Oroszország maradt Franciaország egyetlen valódi ellenfele, és az oroszok egyértelműen nem tartották be a kontinentális zárlatot sem. Napóleon bukását végül az 1812-es orosz hadjárat okozta:
- ősz: a többi mint 500 ezer fős Grande Armée gyorsan nyomult előre, de közelgett a tél és az oroszok hátráltak (Kutuzov tábornok)
- borogyinói csata: francia győzelem, de nagy veszteségek árán, Kutuzov elmenekül
- Napóleon bevonult Moszkvába, de a várost üresen találta, I. Sándor cár nem kötött békét vele - a tél miatt kénytelen volt visszavonulni
- visszavonulás közben a sereg nagy része odaveszett (-35oC, rossz felszerelés, orosz támadások)
Ezt a veszteséget a kimerült Franciaország már nem tudta pótolni. Bár Napóleon hazatérve azonnal új sereget toborzott, ezek újoncok voltak. Nagy-Britannia új koalíciót szervezett ellene, és 1813-ban a lipcsei csatában („a népek csatája”) Napóleon vereséget szenvedett.
A megszállt országok elszakadtak, 1814-re a koalíció csapatai betörtek Franciaországba. Napóleon lemondott, Elba szigetére száműzték. Franciaországba visszatértek az elűzött Bourbonok (XVIII. Lajos).
1815-ben Napóleon váratlanul visszatért Franciaországba, rövid ideig ismét ő lett a császár („száznapos uralma”), de Waterloonál vereséget szenvedett (Wellington herceg britjei és Blücher tábornok poroszai verték meg). Most már Szent Ilona szigetére száműzték (kicsiny brit gyarmat az Atlanti-óceánban), itt halt meg 1821-ben.
FORRÁSOK
1. Részlet a Code Civil-ből
2. Napóleon kiáltványa
3. A kontinentális zárlat
4. Talleyrand levele
5. Újságcímek 1815-ből
KÉPEK