10.4.1 Magyarország a Habsburg Birodalomban
A XVI-XVII. századi Magyarországot a folyamatos harcok jellemezték egyfelől a törökökkel, másfelől a Habsburgokkal. A törököket sikeresen kiűzték (1699, karlócai béke), emiatt a Habsburgok hatalma megnövekedett, ám a Rákóczi-szabadságharc végén (1711, szatmári béke) helyreállt az egyensúly az udvar és a magyar rendek között. Ez az egyensúly egészen a század második feléig megmaradt: 1765-ig az uralkodók rendszeresen összehívták a magyar országgyűlést.
A Habsburg Birodalom a tágabban vett Magyarországból és az örökös tartományokból (Ausztria, Csehország) állt. Magyarország azonban továbbra sem volt egységes: különálló volt az Erdélyi (Nagy)Fejedelemség, a Határőrvidék, Horvátország és Szlavónia, valamint egy ideig a Temesi Bánság is.
Az ország önállóságát jelentősen korlátozta, hogy a királyi udvar az országon kívül volt (Bécsben), valamint az, hogy fontos ügyeket a bécsi központi hivatalok intéztek. Ilyen volt az Udvari Kancellária (közigazgatás), az Udvari Kamara (pénzügyek) és az Udvari Haditanács (kül- és hadügyek).
III. KÁROLY (1711-1740)
Az 1722-23-as országgyűlésen megreformálták Magyaro. közigazgatását és elfogadták a Pragmatica Sanctiót:
- a Habsburg-ház nőágára is kiterjeszti az öröklést (Károlynak nem volt fia, csak lánya, Mária Terézia)
- Magyaro. és Ausztria "feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul" összetartozik, de Magyaro.-t a saját törvényei alapján kell kormányozni (az uralkodó koronázásakor mindig leteszi a koronázási esküt) - ezzel a PS évszázadokra meghatározta Magyaro. és a birodalom kapcsolatát
- a PS-t Károly a külföldi uralkodókkal is aláíratta, hogy biztosan elfogadják Mária Teréziát utódjának
A katolikus vallás erőszakos terjesztése abbamaradt, de a protestánsok jogait rendeletben korlátozta az uralkodó (Carolina resolutio, 1731).
Külpolitika: háborúk a törökök ellen, ebben visszafoglalták a Temesközt, ill. elfoglalták Szerbia és Havasalföld egy részét (1718, pozsareváci béke). A Habsburg Birodalom ekkor érte el a legnagyobb kiterjedését - igaz, a balkáni hódítások később elvesztek.
MAGYARORSZÁG ÁLLAMSZERVEZETE
Magyaro. államformája ekkor (Európában szinte egyedülálló módon) rendi monarchia volt.
A törvényhozás a kétkamarás országgyűlésen (diéta) zajlott:
- felsőtábla: főpapok, főurak, főispánok
- alsótábla: az 52 vármegye 2-2 követe (köznemesség), szabad királyi városok és káptalanok 1-1 követe (polgárság, egyház)
- az országgyűlés fontos joga volt az adómegszavazás és az újoncozás
- a törvényhozás menete: 1. a király összehívja az országgyűlést, 2. a vármegyék követeket választanak (követutasítást adnak nekik), 3. az alsótábla megvitatja a javaslatokat, üzen a felsőtáblának, 4. a felsőtábla szintén, üzenet vissza, 5. a két ház együttes ülésen elfogadja a törvényjavaslatot, feliratot intéz a királyhoz, 6. a király szentesíti vagy visszaküldi a törvényjavaslatot (vétójog)
A törvények végrehajtását az Udvari Kancellária végezte, azonban a hatékonyabb közigazgatás érdekében az 1722-23-as országgyűlésen felállították a Helytartótanácsot:
- székhelye Pozsony, majd Buda
- elnöke a nádor, feladata a törvények végrehajtása, adószedés stb.
Az igazságszolgáltatás a feudális viszonyoknak megfelelően kétféle volt:
- a jobbágyok felett a földesúr ítélkezett (úriszék, pallosjog)
- a szabad emberek ügyeit az ekkor létrejött állandó bíróságok tárgyalják (fellebbezni is lehetett: megyei bíróság (52) - kerületi tábla (4) - Királyi Tábla - Hétszemélyes Tábla)
A vármegyék
Helyi szinten a vármegyék hajtották végre a törvényeket, hozhattak helyi szabályokat, az országgyűlés alsótáblájára követeket küldtek. A vármegyék meglehetősen önállóak voltak: megtehették, hogy a nekik nem tetsző törvényeket nem hajtják végre, ezért a Habsburgok később több kísérletet tesznek a vármegyék megszüntetésére. A vármegyéket a helyi köz- és kisnemesség irányította, ők választották a megyei hivatalnokokat (alispán, szolgabírák, jegyző stb.).
FORRÁSOK
1. Pragmatica Sanctio
2. Carolina resolutio
KÉPEK
1. Magyarország a Habsburg Birodalomban
2. Országgyűlések
3. Magyarország államigazgatása
