Források: A nagy földrajzi felfedezések (10.1.1)

1. Részletek Kolumbusz naplójából

Mindjárt összegyülekezett a sziget számos bennszülöttje, [...] barátul akartam megnyerni őket, ezért némelyiknek piros sapkát és üvegből készült nyakláncot vagy más, értéktelen csekélységet ajándékoztam, s ők ezekért föIötte örvendeztek. [...] Meztelenül járnak-kelnek, úgy, ahogy Isten megteremtette őket, mind a férfiak, mind a nők. [...] Mindannyian nagyon jó növésűek, testük szép alakú, arcvonásaik megnyerően. Hajuk sűrű és bozontos, csaknem ló farkához hasonlít. Homlokuk fölött rövidre nyírják, egy-két fürtöt kivéve, amelyeket hátravetnek és teljes hosszában hordanak, anélkül, hogy valaha is levágnák. Némelyikük szürke színnel festi be magát, ismét mások piros, fehér vagy egyéb színnel; némelyek csak arcukat vagy szemük, orruk környékét mázolják be, mások pedig egész testüket. Fegyvert nem hordanak magukkal, nem is ismerik azokat. Megmutattam nekik a kardokat, és minthogy tudatlanságból az élüknél fogták meg, meg is vágták magukat. Vasuk egyáltalán nincsen. [...] E bennszülöttek minden bizonnyal hűséges és okos szolgákká válhatnak, mert azt tapasztaltam, hogy rövid időn belül meg tudnak ismételni mindent, amit mondok nekik. Egyebekben is úgy vélem, hogy könnyen megtérhetnek a keresztény hitre, mivelhogy minden jel szerint nem tagjai semmiféle szektának.

a) Mi ragadta meg Kolumbusz figyelmét az őslakosok külsejében?
b) Milyen távlati tervek olvashatók ki a szövegből?

 

2. Magellán társának, Antonio Pigafettának a naplójából

Három hónapig és húsz napig hajóztunk [a Csendes-óceánon] anélkül, hogy friss élelmiszert vehettünk volna magunkhoz. Kétszersültön éltünk, amely már teljesen szétporladt, összekeveredett a férgekkel és az egérpiszokkal, s borzalmasan bűzlött. A vizünk is poshadt volt és rossz szagú. […]

A szigetlakók mintegy ezerötszázan voltak, három csapatra oszlottak, és azonnal szörnyű üvöltéssel ránk támadtak […] úgy látszott, mintha számuk még növekedne, ugyanúgy, mint a támadásuk heve. Egy mérgezett nyíl átdöfte a kapitány [Magellán] lábát, aki azonnal lassú és rendezett visszavonulást rendelt el. Azonban embereink legnagyobb része rémülten megfutamodott úgy, hogy csak heten vagy nyolcan maradtunk a kapitánnyal. Az indiánok észrevették, hogy csapásaik, amelyeket a fejünkre és a testünkre irányoztak, a páncélzat miatt nekünk semmi kárt nem okoztak, és azt is látták, hogy alsó testrészeink védtelenek voltak. Nyilaikat, lándzsáikat, köveiket lábainkra irányozták, mégpedig oly nagy mennyiségben, hogy nem tudtunk ellenállni. A bárkáinkon levő mozsaraknak semmi hasznát nem vehettük, csak lassan vonultunk vissza, szünet nélkül harcolva. Már csak egy nyíllövésnyi távolságra voltunk, és már térdig vízben álltunk, amikor a szigetlakók, akik egészen a nyomunkban jártak, újra támadtak és ötször vagy hatszor lándzsát dobáltak ránk. […] Ez az egyenlőtlen küzdelem csaknem egy óráig tartott. Végül is egy szigetlakónak sikerült lándzsája végével a kapitány homlokára vágni, aki feldühödve a sajátjával átdöfte, és azt testében hagyta. Ekkor kardot akart rántani, de ez lehetetlen volt, mivel jobb karja már súlyosan meg volt sérülve. Az indiánok ezt észrevették, és mindnyájan rárohantak.

a) Mutasd be a felfedező hajósok életkörülményeit!
b) Készíts táblázatot a bennszülöttek és a felfedezők fegyvereiről!

 

2. Izabella királynő 1503-as rendeletéből

Tudjátok, hogy a király, az én Uram és én abbeli óhajunkban, hogy az óceán szigeteinek és szárazföldjének minden lakója keresztény legyen és a mi szent katolikus hitünkre megtérjen, egyik levelünkben azt a parancsot adtuk, hogy senki azok közül, aki rendelkezésünk folytán a nevezett szigeteken és szárazföldön él, ne merészeljen bárkit ezen szigetek és szárazföldek indiánjai közül elfogni és fogságba vetni, hogy aztán elhozza ide az én királyságaimba vagy máshová, vagy nekik más veszteséget, kárt okozni testükön és jószágukon bizonyos, a nevezett törvényben lefektetett büntetés terhe mellett. […] Hogy az indiánokat még inkább meggyőzzük és arra bátorítsuk, hogy keresztények legyenek és értelmes ember módjára éljenek, néhány helytartót küldünk ezekre a szigetekre, melléjük papokat adunk, akik majd prédikálnak nekik és a mi szent katolikus hitünk dolgaiban oktatják őket, és hírül adják nekik, hogy a mi alattvalóink.

a) Mi a rendelet tartalma és célja?
b) Elérte a rendelet a kitűzött célt? Mi lehet ennek az oka?