1. Az 1405. évi városi dekrétumokból

Miután országunk minden megyéjéből és kerületéből a követeket, és a királyi joghatóságunk alá tartozó városok, mezővárosok és szabad községek küldötteit összehívtuk, s mindnyájuknak és mindegyiküknek kéréseit […] meghallgattuk, […] határoztuk és rendeltük, hogy némely városokat védfalakkal kell körülvenni, némely szabad községeket vagy mezővárosokat a városok rangjára kell emelni, […]

   1. Hogy a fonttal, mérleggel, öllel való mérés, a bornak, gabonának kimérése, s általában minden megmérhető és mázsálható dolognak kimérése és mázsálása minden városban, a mezővárosokban, várakban, s egyáltalán országunk határain belül mindenütt Buda városunk mértéke szerint történjék…
   2. Elrendeltük azonkívül, hogy az idegen kereskedőknek bármely városban posztót levágni és rőfönként eladni, sőt egyszerre hat végnél kevesebbet eladni semmikor, még vasárnapokon se legyen szabad, ha ugyan azoknak a kereskedőknek van hat vagy ennél több darab posztójuk. […]
   12. Ezenfelül, ha azoknak a városoknak a polgárai, melyeket újonnan létesítettünk és amelyeket más városok szabadságaival láttunk el, bíráik és esküdtjeik ítéletében és határozatában megnyugodni nem akarnának, megannyian ahhoz a városhoz, amelynek szabadságaival élnek vagy tárnokmesterünkhöz fellebbezhetnek.

a) Vedd sorra a dekrétum intézkedéseit! Állapítsd meg, mi lehetett az egyes rendelkezések célja!
b) Határozd meg a városi polgárság helyét a korabeli magyar társadalomban!

2. Thuróczy János a nikápolyi csatáról

A gallok, vagyis a franciák pedig felbuzdulva az ellenség jövetelének hírén, a király elé járultak, és kérték: engedje meg, hogy ők fogják fel az ütközet első csapásait, amelyek a leghevesebbek és legkegyetlenebbek szoktak lenni. Amikor tehát feltűnt maga a császár mindenfelől ordítozó csapatoktól körülvéve, és a pogányok nagy haderejét a király tábora ellen vezetve, a frankokat féktelen harcvágy fogta el, és mielőtt az egész királyi sereg hadirendben felállt, hogy zászlai alatt megkezdje az ütközetet, csatába bonyolódtak, kirohantak a táborból, és előreszáguldva rárohantak a szemben álló csapatokra, szokásuk szerint lóról leszállva, gyalogosan harcolva. A két ellenfél közt javában tombolt még a rettentő ütközet, amikor a magyarok megpillantották a frankok rendetlen futásban a király tábora felé száguldó felkantározott lovait. Nem ismerték harcmodorukat, és azt hitték, hogy az ellenség teljesen elpusztította őket. Egyszerre felbomlott a rend, és nagy tolongás közepette otthagyták a tábort, és benne az ostromgépeket; a mezőn mindenfelé szétszéledtek, az ellenség kíméletlen a nyomukban van, és futásra kényszeríti őket. Óriási öldöklés vette kezdetét. A magyarok közül sokan elestek, sokan fogságba jutottak. És ha a király egy hajón nem lel menedéket, akkor nem az ég – miként állítólag a fejedelem elbizakodottságában kijelentette –, hanem az ellenség fegyveres ereje zúzta volna össze.

a) Mekkora és milyen jellegű haderővel állt ki Zsigmond a törökkel szemben?
b) A szöveg alapján mely okok játszottak szerepet a csatavesztésben?

3. Egy török és egy magyar forrás a várnai csatáról

A) A nagy harcban a két hadsereg egy nap és egy éjjel szórta egymásra az ágyú- és puskagolyókat s a nyilakat, mint az istennyilát. Az átkozott Jankó a müszülmánokat a két oldalon támadta meg s Murád szultán két szárnyát, az anatóliai (kis-ázsiai) és a ruméliai (balkáni) sereget visszanyomta. Így a jobb- és balszárny megveretvén, Murád szultán egyedül maradt, de a janicsárok és az azábok fedezték őt. Az ágyú- és puskagolyó mind a két részről esőként hullott s olyan harc volt, hogy nem lehetett elbeszélni. De Murád szultán olyan erősen állott helyén, hogy a hitetlenek serege, minden erőlködése mellett sem bírta elmozdítani állásából. Az iszlám serege látta, hogy a hitetlenek tetőtől talpig vasba vannak öltözve és az iszlám seregét szétszórták. Mikor tehát belátták a hit harcosai, hogy a hitetlenek megverik őket, s nem lehet a vasfallal szembe menni: a hitetlenek előtt két részre válva kitértek előlük, s amint a hitetlenek áthatoltak köztük, a hit harcosai a gyaurok háta mögé kerülve kardal aprították őket. A gyaurok ekkor megrémültek, s a hátul levők szorították az elül lévőket. Minthogy a hitetlenek lovai mezítelenek voltak, a hit harcosai részint karddal szúrták agyon, részint másképpen ölték meg őket, s így a hitetlenek egymást gázoltatták el lovaikkal. Mivel pedig a gyaurok többé nem fordulhattak vissza megfutamodtak. Amint az iszlám serege ilyen állapotban látta a gyaurokat, az előbb megfutott müszülmánok is visszatértek a környékről és a gyaurokra rohanva estig harcoltak velök. (A török Névtelen leírása a várnai csatáról, 1486)

B) Itt is, ott is törnek a lándzsák, és lándzsatörés közben sokan lebuknak a lovukról; keményen kavarog a küzdelem. Mindkét részen sokan esnek el, de sokkal többen a törökök oldalán. Egyetlen csapatuk sem tudta feltartóztatni a magyar vitézi bátorság lendületét, sőt hirtelen hátat fordítottak, és megfutottak. Mivel azonban a törököknek széltében-hosszában kiterjedt csapatai a magyar sereget több mint hatszorosan múlták felül, a magyaroknak nem sokat használt, ha üldözőbe vették a megfutamodó sorokat, mert mihelyt visszatértek az üldözésből, új csapatok jöttek velök szemben, és nagy zajjal új csatára ingerelték őket. Ebben a halálos küzdelemben telt el a nap legnagyobb része, és mindkét ellenfél számára ijesztő volt a holttestekkel zsúfolt csatamező. Mikor a törökök lovassága is megingott és futásnak eredt, s csupán a császári tábor állt nagy félelmek közepette a maga helyén, megszámlálhatatlan gyalogos csapattal: Ulászló király, látva, hogy az ellenséges lovasság fut, s hogy Murád császár és tábora reszket a félelemtől, a személyének védelmére rendelt csapatot harcba indította, és miközben a vajda úr és a többiek vad küzdelemben csatáztak, megrohanta a császár táborát, teljesen meg akarta semmisíteni. A gyalogosok sűrű csapatai közé ért, azoknak a nagy sokasága rárohant, elnyomta őt csapataival együtt: elesett. És ez nem remélt győzelemhez juttatta a már legyőzött és levert ellenséget, amely már egyáltalán nem reménykedett a győzelemben. (Thuróczy János: A magyarok krónikája)

a) Hogyan nevezik meg Hunyadit a források?
b) Mi a török forrás stílusának jellegzetessége?
c) Hasonlítsd össze a két leírást, mutasd be az egyezéseket és a különbségeket (erőviszonyok, csata menete, fegyvernemek, vereség oka stb.)!

4. Thuróczy János krónikájából (1488)

A törökök említett császára [II. Mehmed] rettenetes és sokféle hadi felszereléssel és több mint négyszázezer törökkel minden oldalról rémítő ostrommal támadt az említett Nándorfehérvárra. [...] A kíméletlen és hatalmas ostrom híre eljutott az ország minden részébe, Magyarország urai azonban egyfajta restségben, mint valami súlyos álomkórban szenvedve nem vittek fegyveres segítséget a pusztuló várnak. Végül odavonult e rettenetes ostromhoz egy férfiú, akivel a vitézi erény vele született: a fentebb már említett besztercei gróf úr [Hunyadi János], de csak szerény létszámú katonaság kísérte, ahhoz képest, hogy ekkora ellenséggel kellett megütköznie. Igen sok magyar hadinép gyűlt össze, akiket a már említett Kapisztrán János barát jelölt meg a kereszt jelével, hogy Krisztus nevéért harcoljanak; és lengyel területekről is jött még mintegy háromszáz keresztes. [...]

Megújul tehát a halálos küzdelem, és már a vár terein harcolnak. [...] A törökök összes csapata, amelyet a magyarok vitéz és lelkes rohama megzavart, futni kezd. A magyarok – bátorságukat visszanyerve s szinte egy új erő lelkétől a mennyből megsegítve – kardjukkal addig üldözték őket, míg az összes ágyút és a vár lerombolásához használt egyéb ostromgépeket ott nem hagyták őrizetlenül. [...] Hogy a császár hogyan menekült el a vár alól az éjszaka mélységes sötétjében, azt pontos értesülés alapján senki sem tudja megmondani; Isten dicsőségére és a császár zavarodottságára elég annyi, hogy minden hadi felszerelésétől megfosztva, összes ágyúját meg egyéb ostromgépeit – amelyeket odavitt – otthagyva, népe hatalmas pusztulása után tért vissza hazájába.

a) Foglald össze saját szavaiddal röviden a csata menetét! Vesd össze a leírást a térképvázlattal!
b) Milyen szerepe volt Hunyadinak és Kapisztrán Jánosnak a győzelemben?
c) Mi volt a csata jelentősége?