1. Küniszka győzelmi felirata (Kr. e. IV. század)

Spárta királyai voltak atyáim, s véreim is most.
Gyorsparipáju fogattal díjat nyerve Küniszka
állíttatta e szobrot; egész Hellaszban egyetlen
nő vagyok én, ki fején hordhat ilyen koszorút.

a) Milyen eredményt ért el Küniszka?
b) Milyen körülmények miatt emelkedhetett ki a nők tömegéből?

2. Hérakleitosz tanításai

Ugyanazokba a folyamokba lépünk, és mégsem ugyanazokba lépünk, vagyunk is meg nem is vagyunk.

A háború mindenek atyja és mindenek királya. És egyeseket istenekké tett meg, másokat emberekké, egyeseket rabszolgákká tett, másokat szabadokká.

A tenger a legtisztább és legszennyezőbb víz, halaknak ital és éltető, embernek azonban ihatatlan és pusztító.

Betegség teszi az egészséget édessé és jóvá, éhség az elteltséget, fáradtság a megpihenést.

Ugyanaz van benne az emberben élve és halva, és ébren és alva, és fiatalon és öregen. Mert ezek átcsapva azok, s azok ismét ezek.

a) Milyen problémák foglalkoztatták Hérakleitoszt?
b) Fogalmazza meg röviden a Hérakleitosz által többféleképpen meghatározott elvet!

3. A szofista Prótagorasz tanításai

Minden dolognak mértéke az ember; a létező létének, a nem létezők nem-létének.

Az istenekről nem állapíthatom meg sem azt, hogy vannak, sem azt, hogy nincsenek, sem pedig, hogy külsőre mifélék, mert sok minden akadályozza megismerésüket: részben láthatatlanságuk, részben az, hogy rövid az emberi élet.

a) Fogalmazzuk meg saját szavainkkal, mit ért azon Prótagorasz: mindennek mértéke az ember!

4. Platón híres barlanghasonlata az Állam című művéből

Képzeld el, hogy az emberek egy barlangszerű föld alatti lakóhelyen – melynek a világosság felé nyíló s a barlang egész szélességében elhúzódó bejárata van – gyermekkoruktól fogva lábukon és nyakukon meg vannak kötözve, úgyhogy egy helyben kell maradniuk, s csak előre nézhetnek, fejüket a kötelékek miatt nem forgathatják; hátuk mögött felülről és messziről egy tűz fénye világít, a tűz és a lekötözött emberek között pedig fent egy út húzódik, melynek mentén alacsony fal van építve, mint ahogy a bábjátékosok előtt a közönség felé emelvény szokott állni, amely fölött bábjaikat mutogatják (…) Aztán képzeld el, hogy az alacsony fal mellett mindenféle tárgyakat, emberszobrokat, kőből és fából való s másféle készítményű állatalakokat hordoznak fel s alá, melyek az alacsony fal felett kilátszanak (…). Hiszed-e, hogy ezek az emberek önmagukból és egymásból valaha is mást láttak, mint azokat az árnyékokat, amelyeket a tűz a barlangnak velük szembe eső falára vetített? (...) nem gondolod-e, hogy azt tartanák valóságnak, amit látnak?

a) A forrás alapján tárjuk fel, hogyan képzeli el Platón a világ felépítését!

5. Hérodotosz és Thuküdidész történetírói munkássága

A) A halikarnasszoszi Hérodotosz történeti kutatásai vannak itt leírva, abból a célból, hogy az emberek cselekedetei idővel feledésbe ne merüljenek, s azok a nagy és csodálatos tettek, melyeket egyfelől a hellének, másfelől a barbárok vittek végbe, ne múljanak el nyomtalanul, valamint azok a dolgok sem, amelyek miatt háborúságba keveredtek egymással. (…)

Amiket eddig elbeszéltem, azok saját megfigyeléseim, következtetéseim és kutatásaim eredményei. Innen kezdve olyasmiket fogok elmondani az egyiptomiakról, amikről csupán hallomásból értesültem, bár egy-két dolgot magam is láttam. (…) Az én feladatom feljegyezni a mondottakat, de nem az, hogy el is higgyek mindent. És ehhez tartom magam egész történeti munkámban.

B) A háború folyamán történt dolgokat illetőleg nem tartottam magamhoz méltónak a dolgokat leírni úgy, ahogy valakitől véletlenül éppen hallottam, vagy ahogy én gondoltam, hanem csakis azt írtam le, amit a magam szemével láttam, vagy amit másoktól hallottam ugyan, de minden részletre vonatkozólag a lehető legpontosabban ellenőriztem. A valóság felderítése nem ment fáradság nélkül, mivel a szemtanúk is ugyanazt az esemény nem ugyanúgy adták elő, hanem aszerint, hogy ki melyik félhez húzott, vagy kinek milyen az emlékezőtehetsége. Lehet, hogy művem azoknak, akik valami szórakoztató előadást várnak tőlem, éppen a meseszerű elemek hiánya miatt nem fog tetszeni. De akik majd egyszer a múltban megtörtént dolgok igazi lefolyását akarják szemlélni, valamint az emberi természetünkből kifolyólag később bármikor ugyanígy vagy megközelítően így előadható eseményeket akarják megérteni – ha ezek hasznosnak ítélik művemet – az elegendő lesz. Mert nem múló szórakoztatást szolgáló csillogó műalkotásnak, hanem örök időkre szóló értéknek írtam.

a) Mi a történetírás célja?
b) Hogyan kell kezelni a forrásokat, és mennyire kell törekedni az objektivitásra? Lehet-e részrehajlás, elkötelezettség nélkül történelmet írni?