A tudományokat két csoportra lehet osztani: természettudományokra (pl. matematika, fizika, biológia, kémia) és társadalomtudományokra (pl. történelem, jog, közgazdaságtan). A XVI-XVII. században mindkettő ugrásszerű fejlődésnek indult, megjelent a modern tudomány kezdetei. Ennek következtében a XVII. század végére egy új eszmerendszer bontakozott ki, a felvilágosodás, amely csúcspontját a következő században érte el.

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK

A középkori világkép szerint a világegyetem középpontja a Föld (geocentrikus világkép), a Föld körül kering a hét bolygó, rajtuk túl vannak a csillagok, azokon is túl helyezkedik el a Mennyország. A középkori tudomány nem „tudományos”, hiszen azon az elképzelésen alapult, hogy a világot Isten akarata tartja működésben, ez pedig végső soron kifürkészhetetlen.

Nikolausz Kopernikusz (1500 k.): lengyel csillagász, fő műve Az égi pályák körforgásáról (1543). Ebben kifejtette nézetét, mely szerint a világegyetem központja nem a Föld, hanem a Nap, és minden bolygó e körül kering (ez a heliocentrikus világkép). A kor gondolkodásában óriási sokkot okozott a felismerés, hogy a Föld csupán egyike a számtalan bolygónak.

Johannes Kepler (1600 k.): német csillagász, igazolta és továbbfejlesztette Kopernikusz elméletét: matematikai képletekkel leírta a bolygók mozgását (3 törvénye a bolygók mozgásáról).

Galileo Galilei (1600 k.): olasz tudós, fizikai kísérleteket végzett (szabadesés, ingamozgás) (Például a pisai ferde toronyból ledobott két különböző súlyú tárgyat; mindkettő egyszerre ért a talajra, így bizonyítva, hogy a szabadesés gyorsasága független a test súlyától.) Távcsővel felfedezte a Hold krátereit és a Jupiter négy holdját. Az egyházi inkvizíció tanai visszavonására kényszerítette (utolsó mondása: "És mégis mozog a Föld!"), élete végéig házi őrizetben tartják.

Az egyházzal egyébként sok kora újkori gondolkodónak meggyűlt a baja. Pl. Giordano Bruno olasz filozófust 1600-ban máglyán megégették, mert azt tanította, hogy végtelen számú világ létezik, és ez ellenkezett a Biblia tanításaival.

René Descartes (XVII. sz.): francia filozófus, matematikus. Az ő módszere a racionalizmus (ráció = ész, értelem, logika): a tudós felállít egy elméletet, majd ellenőrzi, hogy ezzel megmagyarázhatja-e a megfigyelt jelenséget; tehát mindennek alapja a gondolkodás ("Cogito, ergo sum. - Gondolkodom, tehát vagyok.")

Isaac Newton (1700 k.): angol fizikus, elsőként írta le a gravitáció és a mechanika törvényeit. Munkásságával teljesen új alapokra helyezte a korabeli világképet. A newtoni világkép szerint a világot nem Isten akarata működteti, hanem logikus, felfogható és matematikailag leírható természeti törvények.

TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK

A társadalomtudományok legfőbb kérdése a középkorban és a kora újkorban: honnan ered az államok, az uralkodók hatalma? A középkorban úgy gondolták, hogy a királyi hatalom Istentől ered, ezért korlátlan és ellene lázadni szentségtörés. (Persze ennek ellenére is gyakran lázadtak.)

Niccoló Machiavelli (1500 körül): olasz politikai gondolkodó, A fejedelem c. művében elvetette az isteni hatalom elméletét. Az abszolút hatalmat tartotta a legjobbnak, ám szerinte az uralkodó hatalma független az erkölcstől: a politika realitásait józanul mérlegelve, ha kell, erőszakkal, ha kell, az alattvalók megnyerésével kell kormányozni. Machiavelli gondolkodását később félreértelmezve "a cél szentesíti az eszközt" mondást tulajdonították neki.

Thomas Hobbes (XVII. sz.): angol filozófus, szerinte a történelem előtti korban az emberek csak ösztöneiknek engedelmeskedtek, és egymás ellen harcoltak, mint az állatok. Az államot közös akarattal, mintegy szerződéssel hozták létre abból a célból, hogy megvédje őket saját maguktól (!). Az államhatalom tehát maguktól az emberektől, az állampolgároktól ered, ez a társadalmi szerződés elméletének lényege. Ebből Hobbes azt a következtetést vonta le, hogy az abszolút hatalom a legjobb, mert ez tudja leghatékonyabban megvédeni az emberek jogait.

John Locke (XVII. sz.): angol filozófus, elfogadta Hobbes elméletét a társadalmi szerződésről, de honfitársától eltérően szerinte a szerződés létrehozásának oka nem az emberek egymás elleni harca volt, hanem az a felismerés, hogy bizonyos feladatokat könnyebb együtt megoldani (pl. védekezés, termelés megszervezése). Szerinte a legjobb államforma az alkotmányos monarchia, hiszen itt az emberek pont annyi jogukról mondanak le az állam javára, amennyi a közös feladatok megoldásához kell. Sőt, szerinte a szerződést fel is lehet bontani, ha valamelyik fél megszegi. Csak az uralkodó szegheti meg a szerződést, hiszen övé a hatalom, de ez esetben a népnek jogában áll elmozdítani. (Ahogyan azt az angolok II. Jakabbal tették a dicsőséges forradalomban.)

FORRÁSOK
1. Machiavelli
2. Hobbes
3. Locke

VIDEÓK
https://zanza.tv/tortenelem/ujkor-vilag-es-europa-kora-ujkorban/tudomanyos-vilagkep-atalakulasa
https://zanza.tv/filozofia/politikai-filozofia/filozofiai-elgondolasok-tarsadalmi-szerzodesrol

KÉPEK

1. Boncolás a XVII. században